2019. január 17-én tehát felkerekedtem és a Ferihegyi reptér fele vettem az irányt. Sose felejtem el, ilyen volt a naplemente a repülőtér fele vezető úton:
És az utolsó képem Magyarországról,a reptérről. Akkor még sminkben, hosszú ideig utoljára.
Érkezés: Budapest-Frankfurt-Szingapúr-Denpasar (2 átszállással: Frankfurt, Szingapúr) 127.781Ft, menetidő: 18 óra 40 perc
Budapest-Frankfurt-Szingapúr –meleg kaja és snack a gépen, finom alkohol
Szingapúr- Denpasar(Bali) Asian Airlines – kaját itt is adtak a gépen
Budapest, Ferihegy (január 17.) 19:10 – Frankfurt International 20:55 Lufthansa
Frankfurt International 21:55 – Szingapúr, Changi 17:15
Szingapúr, Changi 18:05 – Bali, Denpasar, Ngurah Rai Airport 20:50
Nagyon féltem a rövid 1 órás illetve 40 perces átszállásoktól, de szerencsére nem késtek a gépek és nagyon flottul ki volt írva minden, ha meg elbizonytalanodtam, gyorsan kérdeztem. Csak hogy mennyire meg lehet oldani: a 40 peces szingapúri átszállásomnál annyira féltem, hogy nem érek oda, hogy annyira siettem, hogy még én váltam 20 percet a beszállásra, tehát kb. 20 perc alatt legyorsgyalogoltam. Mondjuk könnyebbség volt, hogy a csomagomat nem kellett soha kicsekkolni és újra be, hanem végig vitték az úton és csak a legvégén vettem fel.
A repülőn szinte elkényeztettek minket, elég sok kaját kaptunk, hifeget, meleget, nassolni valót. Az utolsó gépen a kezünkbe nyomtak egy 2 oldalas papírt, amit az Indonéziába való belépés miatt kellett kitölteni. Hát megszenvedtem a szakszavakkal, de végül biztos jól töltöttem ki, mert beengedtek az országba.
A repülőúton teljesen rendben volt minden. Nagyon izgultam, mert most repültem először egyedül ilyen hosszú útra és velem elég sokszor történik valami a repülőtéren: nehezebb a csoagom, mint a megengedett, kilóg a kereke a bőröndcsekkoló állványkából, besípol a melltartóm stb. Most semmi nem volt. Már a repülőúton éreztem, hogy valami elkezdődött, valami pozitív, valami jó. Csak akkor még nem akartam elhinni.
Bejutás a denpasari reptérről Canggu-ba:
Bali nemzetközi reptere Denpasarban van (főváros). Én Cangguban laktam, az kb. 11km-re van, de a nagy forgalom és a kicsi utak miatt 1-1,5 órás az út. Grab vagy Gojek motoros illetve autós taxival érdemes menni, ezek nagyon jó áron vannak. Ha kevesebb a csomag akkor érdemes a motort, bár ők aztán tényleg minden méretet képesek felkötni a motorra. Letöltjük az applikációt (Gojek, Grab) és már lehet is hívni a motoros vagy autós taxit az applikáció segítségével. Az autós kb. 100.000-200.000 rúpiáért vitt el, a motoros 50.000-100.000 rúpia között. Én Balin a Gojek-et használtam. Kell hozzá wifi a híváshoz, hogy meg tudja határozni a tartozkodási helyed, illetve belövi a távot, ahova mennél, kiszámolja az árát és ha van a közelben alkalmas taxis, leüti a foglalást és már ki is írja, hogy ki jön érted (neve), milyen motorral (márkája), mi a rendszáma (ez nem mindig stimmelt J) és kb. mikorra ér ide. Továbbá látod a térképes grafikán, hogy kb. hol tart. Wifis kávézó, étterem közelében szoktam meghívni és megvárni. Cangguban vannak helyek, ahova nem engedik be őket, a helyi taxis hiénák. Ezt tábla jelzi az út elején. Érdemes figyelni ezekre.
Vízum:KELL, de nem kell előre megigényelni, a helyszíni reptéren kiváltható. 30 napos turista vízumot a landolás után kifele menet lehet váltani a denpasari repülőtéren (balra kis újságosbódéhoz hasonló pult) a Visa on Arrival feliratnál. A 30 napos turista vízumot meg lehet helyben fizetendő 35 dollárért hosszabbítani, és a 30 naposat még ezután 2x lehet. Én azt a megoldást választottam, hogy 30 naponként kiutaztam Indonéziából (legalább 1 éjszakára el kell hagyni az országot, de figyelni kell, mert a szomszédos szigetek még Indonéziához tartoznak, tehát ha csak odáig utazol, az nem érvényes), mert úgyis az volt a célom, hogy utazgassak a környéken. És ha előre veszed a repjegyeket kb. 1 hónappal előbb, kb. annyiba kerül egy repjegy, mint a 35 dolláros hosszabbítás, szóval aki utazni szeretne, annak jobban megéri kiutazgatni.
Időeltolódás: Magyarországhoz képest: + 6 óra (mindig a jövőben! :-))
Időjárás:
Én januártól közepétől voltam március elejéig. Gyakori volt a napközbeni eső, éjjel is sokat esett, de reggelre újra nagyon meleg volt. Érdemes napközben is vinniegy esőkabátot, főleg, ha motorozunk, mert sose tudni mikor kezd el szakadni. Van hogy csak 10 percet esik, van hogy egy órát, de nagy mennyiségben, marha jól el lehet házni. Volt olyan nap, hogy egész délután egy kávézóban ültem, mert szakadt az eső, nem volt se esernyőm, se esőkabátom és laptoppal voltam. Késő délután mentettek ki kocsival a barátaim. Átlagosan 28-33 fok volt minden nap. Mikor esik az eső, akkor is nagyon meleg van. A pára is nagy, pár hét alatt szoktam csak meg, főleg a tengerparton. A hajam állandó pihés volt.
Az UW sugárzás itt erősebb, mint Európában. Mindig kenjük be magunkat! 11:00-15:00 között nem ajánlatos kint lenni a napon, de ezt nehéz betartani, mert ugye ha eljön ide az ember, nem a szobában tervez ülni. Én első nap csak 30 percet mentem le sétálni a partra és paprikapirosra égtem. Egy hétig fájt, majd egy hétig hámlott. Aztén egyszer borús, esős időben is leégtem. Mert bár nem éreztem a napot, a felhők között akkor is kiszűrődik. Naptej! Lehetőleg 50-es fakturú.A kirándulások alatt is kenjük be magunkat, mert bár van rajtunk ruha, a kezünk, arcunk hamar le fog égni.
Emberek: kedves, segítőkész emberek, MINDIG mosolyognak, tényleg mindig. Jól beszélnek a szigeten angolul, igaz, nagyrészüket már a turisták tartják el. Úgy láttam, nagyon dolgosak. Sokan a rizsföldön dolgoznak, nagyon sok nő. De sokan az építkezéseken vagy szemétszállító autón, a műveltebbek kávézóban, étteremben, boltban dolgoznak. És sokan abból élnek, hogy a saját kis lakrészéhez a sajátjához képest jóval fényűzőbb lakokat építenek és kiadják a turistáknak szállásként.
Nagyon sok rizst esznek. Napi 5x étkeznek kb. és egy átlagos család kb. 2 kg rizst eszik meg egy átlagos nap. Emiatt a boltokban sokkal nagyobb (5-10kg) kiszerelésekben és nagy választékban árulják a riszt. Van is egy helyi mondás: „Ha ma még nem ettél rizst, akkor ma még nem is ettél.” Szegények a helyiek, de nem éheznek. Mindenkinek van rizsföldje vagy van valakije, akinek van rizsföldje. Így mindig kerül étel az asztalra. Attól függően, milyen anyagi körülmények között élnek, variálják a rizst hússal, tenger gyümölcseivel, zöldséggel vagy gyümölccsel.
Nagyon sokszor az isteneik is kapnak főt kaját az áldozatnál, legtöbbször rizst, de kapnak cigit, cukorkát is.
Árak:
A tej és a tejtermékek, sajt nagyon drágák, túró egyáltalán nincs. Gyümölcsből viszont rengeteg fajta van, mindig friss és olcsó. Egy bevásárlásom egy viszonylag drágább supermarketben (pl. mint otthon a Spar):
208.200Rp-t fizettem ezekért. Volt benne: krumpli, paradicsom, vöröshagyma, banán, tojás, Schweppes szódavíz, Schweppes üdítő, sajt,műzliszelet, tej és testápoló :-)
Ha beültem valahova reggelizni, az kb. 1000-1500Ft-ba került.
Pénz: indonéz rúpia
1 rúpia = 0,02027 Ft
1000 rúpia = kb. 20,27 Ft
1Ft= kb. 50 rúpia
2000Ft = kb. 100.000 rúpia
Nagyon fura volt először megszokni, hogy százezres címletük is van és sokszor milliós tételekben kell számolni. Az árak mögötti K jelzés, mindig az ezret jelenti. Tehát, ha valami 30K, akkor 30.000 rúpiába, azaz kb.608Ft-ba kerül.
ATM, pénzváltás:
Pénzt váltani kizárólag a nagyobb pénzváltóknál érdemes, ahol papírt is adnak róla. A kisebb helyeken bár jobban váltják a valutát, de sokszor hallottam, hogy átverik a turistákat, elteszik a pénzt és azt mondják, nem olyan címletet adtál vagy rosszul számolnak. Többfajta valutát is váltanak (ausztrál, amerikai dollár, euró), de nekünk magyaroknak amerikai dollárt érdemes leginkább vagy esetleg eurót. Ne váltsunk pénz kicsi bunkerekben, mert sok az átverés. Elteszik a pénzed a pult alá és azt mondják kevesebb pénzt adtál! Nagyobb helyeken váltsunk. A rendes helyeken előre kiszámolják a váltást és papírt is írnak róla!
ATM-ből is lehet jól váltva kivenni pénzt, de a legtöbb csak 2.500.000 rúpiát (50.700Ft) enged maximum egyszerre. Egy fajta ATM van, ahol lehet 3 milliót is (60.800Ft)
Étel:leginkább tészta vagy rizs és ezek bolondítva mindenféle hússal, zöldséggel, gyümölccsel. Sok a vega és vegán hely a szigeten. És rengeteg az olcsó és egzotikus, isteni finom gyümölcs: durián, sárkánygyümölcs, többféle mangó, ananász stb. Nagyon sok kókuszlevet isznak a szigeten, ami olcsó és nagyon tápláló. Egy kókuszdióban kb. 7dl kókuszvíz van, ami nagyon egészséges és nagyon jót tesz a vérnek.
Az elején nagyon sok reggelizőhelyet kipróbáltam (Sprout, Bali Buda, Give Cafe, Hungry Birds, Sista, SeaWeedResto, Duatiga, La Casita,Koloni, Sendak Warnung) többször ott ért az ebéd is. Egy kis összeállítás, miket ettem, ittam Balin és néhány étlap befotózva az árakkal. Pár helyről kiírtam az árakat, amiket magam is megkóstoltam:
Sprout: avokádós, tükörtojásos, szalonnás szendvics, cappuccino, maracujás snoothee, avokádós saláta (215 Rpk)
Bali Buda: Müzli (Tutti Frutti Bowl - müzli, granola, banana, eper, kókuszdarabok, hideg joghurt) 45 Rp
Give Café: Lala Lalapan - traditional indonasion dish with rice, samba and green + cheekan 55K + kókuszdió 25K
Hungry Birds: egg benedict 41K + cafe latte 25K
Sista: wake-up call smoothie 48K
Sendak Warnung: nutellás smoothee 29 K + quinoa pumpkin salad 40 K
La Casita: epres palacsinta 2 fajta szósszal és fagyival 35K + gyerek menüeben grillcsirke, sütkrumplival, kevés grillzöldség 35K
Érdekes ételek, italok egy Bali supermarketben:
Szállás: én leghosszabb ideig egy kis egyszerű, de olcsó és tiszta szálláson laktam (Made Surf House 1, cím: Jl Karang Suwung Gang Jalak VIB, 80361 Canggu, Indonézia, ), kb. 3300Ft/éj.
Légkondi és melegvíz van a szobában. Nem mindenhol van a szigeten, de ez a kettő fontos, hogy legyen, mert őrült meleg van és légkondi nélkül nem lehet kibírni. De a melegvíz sem árt. A szállásom közös, kültéri konyhája nem igazán volt jól felszerelve, ezért a főzés csak nagyon kezdetlegesen ment. Szenvedtem miatta sokat. De a sok kicsi hangya miatt, gyakorlatilag minden kajaszerűt hűtőben kell tárolni, mert különben belepik.
(A szállásnak 50 m-re van egy Made Surf House 2. nevezetű verziója. Az is a tulajé. Kicsit olcsóbb, de fapadosabb, nincs elegvíz és klíma.)
Szerintem jó helyen laktam. Volt közel bolt, reggelizőhely és a part sem volt messze.
F201-F202-F202-F203
Nagyon sok szép pöpec, akár saját úszómedencés villát lehet jó áron bérelni. Ha 4-6-8-an vagytok megéri, nekem egyedül pénzkidobás lett volna.
Gyakoriak a szabadtéri fürdőszobák. Nagyon egzotikus, de a sok állat miatt én annnyira nem kedvelem.
Állatok: mindenhol állat. Nem lehet úgy megmozdulni a lakásban, hogy ne lenne egy vöröshangya, egy gyík, vagy egy nagy bogár. Ijesztő, de együtt lehet élni velük. Én nagyon félek gyakorlatilag mindentől, ami mozog, de hozzá kell szokni. 3 hétig együtt éltem a szobában egy gyíkkal. Ezt onnan tudom, mert néha a szobában belépve láttam a farkát menekülés közben, jah és éjszaka hangot ad. De megegyeztünk, hogy ő sem mászik én rám éjjel és én sem rá, így kibírtuk az együttlétet. Kígyó is van a szigeten a sok zöld miatt, barátnőmék zöld kertjében 3x is volt, az egyiket én is láttam. A kertész bácsika szerint kobra volt, mert felágaskodott. Ott aludt a pálmalevélben. Vigyázni kell nagyon, veszélyes. Utcán patkányt is láttam többször, barátnőmék nagy házában többször volt egér is.
Mint írtam, sehova nem lehet lerakni a kaját, vagy elzáratlanul hagyni, mert belepik a kishangyák. Nem olyanok, mint otthon, kisebbek és kicsit átlátszóbbak, barnák. Sok házban ezért nincs is kuka a lakásban. Mindent hűtőben kell tárolni. Nekem még az otthonról ajándékba kapott Bolognai és Carbonara zacskós alapjaimba is belementek és kis lyukakban kirágták a csomagolást. Még ezt is hűtőbe kellett utána tennem.
Közlekedés: Baloldali!Tömegközlekedés gyakorlatilag nincs, autóval, de leginkább motorral, főleg robogóval (2 ütemű Honda vagy Yamaha a leggyakoribb, de sok Vespa is van) lehet közlekedni. Én az első 3 napban gyalog ismerkedtem a környékkel, de életveszélyes az út szélén járda híján közlekedni és nagyok a távok is. (ekkor még nem tudtam, mi vár majd rám pl. Vietnámban)
És a benzinkút az csodás:
A benzint sok helyen absulut vodkás vagy mamám paradicsomos üvegében, 2dl-enként árulják. Van a sárga és a kék színű. Állítólag a kék színű a tisztább. 30.000rúpia egy üveg. Én elég sokat elmotoroztam egy ilyen üvegcsével.
Motor: Motorral nagyon hamar bele lehet zöttyenni a közlekedési morálba, ami több szempontból is más, mint az otthoni. BAL(i) oldali közlekedés van (erre gyalogosként is nagyon kell figyelni, nem mindegy, honnan jön az autó, motor). Ezt 1-2 nap alatt megszokja az ember. Én 2 napig mantráztam magamnak, hogy bal oldalon menj, bal oldalon menj. Rengeteg a motor. Autót csak ritkán használnak, mert kicsik az utcák, sokszor 2 autó nehezen fér el, és a dugóban csak állsz vele, a motorral meg gyorsan lehet haladni. Előzni balról és jobbról is lehet. A záróvonal, az út közepén forgalmat irányító rendőr, a piros jelzőlámpa nem számít. Balról és jobbról is lehet előzni. Sokat dudálnak, de ez nem az otthoni „menj már a fenébe, mit csinálsz?!”-ot jelenti, hanem azt, hogy „Vigyázz, jövök!”. Egy szabály van: csak arra figyelek, ami előtted történik. Ami mögötted van, azt oldja meg a mögötted haladó. És tényleg így van. Fordulásnál kiteszed az indexet és besorolsz a felezővonalhoz, de gyakorlatilag nem kell tekeregnek hátrafelé, mert megállnak, előzékenyek. Figyelni kell azért, de ebbe az őrületbe is nagyon jól közlekednek. Kintlétem alatt egyetlen mentőt vagy balesetet sem láttunk!
Gyakorlatilag annyian ülnek rajta, ahányan elférnek. Nagyon sokszor családok, apa, anya, 2 gyerek a motoron, de láttam pár hónapos karonülő babákat és pár éves kisgyereket is a motoron. Hiába, mással nem lehet közlekedni.
Vallás:a balinézek nagyon vallásosak. Mindenhol szentélyek, nagy magántemplomok, amikbe például csak a tulaj engedélyével léphetünk be mi turisták. Kb. 1400 istent imádnak, nem véletlen nevezik az Istenek szigetnek is. Az utcán minden sarkon van kis áldozat egy kis kajával, édességgel, banánlevélbe tekerve, virágokkal, füstölővel. Sarkon, étterem vagy ház előtt. Ezzel hoznak szerencsét.
Ottlétem alatt ünnepelték a Nyepit (március 7-8.), ami a balinéz újév. Hatalmas ünnep, minden zárva. 1 napig nem lehet elektromos áramot, lámpát használni és hangoskodni sem, mert a hiedelem szerint a rossz szellemek a szigeten maradnak egy évig. De ha csend és a sötét van, akkor a rossz szellemek továbbállnak. Én nagyon betartottam, 2 napig sötétben ültem, nem hangoskodtam. Rajtam nem múlott. Állítólag nagyon komolyan veszik és a turistákat is fokozottan megkérik az ünnep szabályainak betartására. Az ünnepnek van előünnepe is, amikor levonulnak az óceánhoz vagy ijesztő nagy figurákat égetnek. Sajnos aznap esős, rossz idő volt, így nem tudtam az ünnepséget megnézni.
Taxi:van autós taxi is, de nem éri meg a agy forgalom miatt. Van Grab és GoJek, ami gyakorlatilag 2 motoros taxi szolgáltatás. Nagyoan egyszerű, 1-1 applikáció és regisztráció után megadod a tartózkodási helyedet és azt, hogy hova mennél. A program kiírja mennyiért vinne el a motoros taxis és ha ráér, leüti a rendelésed és már megy is érted. Az aplikáció kiírja a taxis nevét, rendszámát és látod a térképen a kis motor, amivel követni tudod hol tart az útvonalon. Állandó net szükséges hozzá. Nekem nem volt, így kicsit nehezebben használtam, de megoldottam. Vannak kerületek, ahova ez a 2 szolgáltató taxijai nem mehetnek be, ki vannak tiltva a helyi taxisok miatt. Kemény farkastörvények vannak. De olyankor ki kell sétálni a kerület határára. Nem nagy távok, de van 1-2 bevállalósabb, aki bemerészkedik, de ebből általában balhé lesz, nem érdemes kísérletezni.
Nagyon jó kajarendelő szolgáltatásuk is van. Az applikáció segítségével kiválasztod melyik étteremből mit rendelnél és már hozza is a motoros taxi. Ez se drága.
Tengerpart: Egész Balira jellemző, hogy nagyon szemetes a tengerpart. Canggu is az, de más tengerparti városokban rosszabb, ezt a parton mondták a turisták. Szedik amúgy a szemetet naponta, vannak kis egyenpólóban szemetet szedő brigádok. Engem először megdöbbentett a rengeteg műanyag látványa a parton. Kimossa a víz. Balin nagyon érződik a környezetszennyezés. Ők tényleg a saját mindennapjaikban, a partjaikon tapasztalják a hatását. Környezettudatosak kezdtek lenne: sok helyen leboló anyagokból készült dolgokkal szolgálnak fel, sok a papír vagy fém szívószál és a szigeten székel az AVANI gyár, akik csupa környezetbarát dolgokat gyártanak (papírdoboz, kávéspohár, szívószál, esőkabát, bevásárlószatyor. És ne felejtsük el a fiatal helyi testvérpárt, akik megalapították a Bye Bye Plastic nevezetű szervezetet és amely kiharcolta, hogy Balin tiltsák be a műanyagzacskók hazsnálatát. Azóta az egész világban terjesztik a környezettudatosságot, csoportosan szedik a szemetet, közben rangos díjakat nyernek és a TED-en adnak elő, huszon pár évesen.
Íme a tengerpart szebbik és kevésbé szebb oldala képekben:
Balin ezeken a helyeken, nevezetességeknél jártam:
- Canggu
- Seminyak
- Tanah Lot sziklatemplom
- Ubud-királyi palota
- Uluwatu templom
- Gunung Kawi templomkomplexum
- Tirtha Empul
- GWK (Garuda Wisnu Kencana Cultural Park)
- Goa Gajah barlang
- Green School
- Kávé-és teakóstoló hely + Luwak kávé
- Tegenungan vízesés
- állatkert
- majomerdő és dzsungel
- Gili Trawangan
Egy nagyobb társasággal jártuk be a kirándulóhelyek többségét, általában 6-an vagy 8-an. Mindig béreltünk egy sofőrt, aki le is szervezte nekünk az utakat, jött velünk és mindenben segített. Egyedül nagyon bonyolult lenne és nem túl gazdaságos. Meg mindenhez sofőr kell, ugyanis a legközelebbi nevezetesség is kb. 20-50km-re van. Érdemes egy helyit felfogadni, nagyon kedvesek és nagyon jó áron dolgoznak. A mi kis kedvencünk Gede, akinek minden lehető alkalommal próbáltunk munkát adni 1-1 fuvarral, ő ugyanis a családját tartja el ebből a munkából. Édesapjával távo az anyukájától és a testvéreitől apartmanokat üzemeltetnek Cangguban, mellette a fiú fuvarozik, fotóz és egyetemre is jár, bár most a munka miatt szünetelteti. Nagyon rendes, segítőkész, huszon pár éves, vicces fiú. Nagyon kedveltük és megszerettük, rendkívül meg voltunk vele elégedve. Csak ajánlani tudom Canggu és környékén. Egy 7 személyes autója van és kb. egy napra, attól függ milyen messzire mentünk 14.000Ft körül fizettünk(ebben benne volt az út, a leszervezett programok, a parkolási díjak). Ezt ha elosztottuk 6-7 fele, akkor nagyon baráti ár volt. Ha azt is mondjátok neki, hogy Kriszta, Gabi és Reni ajánlotta Magyarországról, akkor nagyon boldog lesz. WhatsUp-on szoktunk vele kommunikálni: +62 857-3733-7581
A szállásukat is ajánlom: AghasVina Guest House Canggu
A balis programokból, élményekből rövid leírás és fotók:
Tanah Lot:
Mi Grabbel mentünk ki. A Tanah Lot sziklatemplom egy balinéz templom egy sziklán, amit körbezár a tenger és apálykor besétálható a kis szigetre. Sajnos a templomba nem lehet felsétálni, le van zárva. Ott vannak a szerzetesek. Csodáa anaplemente a parkjából és a templom nagyon jól mutat a naplementében is. Ha átsétálunk, egy kis adomány ellenében felszentelnek vízzel és rizsszemeket is kapunk a homlokunkra és egy csodás virágot a fülünk mögé, a férfiak is. A Tanah lot bevezető szakaszán rengeteg bazár. Belépőt kell fizetni és csak a sorompón ezután engednek át. A hazaút elég nehéz volt, mert a csak taxihiénákat találtunk, akik brutál áron vittek volna vissza a városba. A Grab-et ide nem engedik be, szóval kijjebb kellett sétálnink és ott hívtunk.
Uluwatu:
Majdnem ezeréves ősi sziklatemplomot a 16. században átépítették, azóta pedig többször felújították. A félsziget délnyugati csücskében, a tengerbe száz méterre benyúló sziklára épült templom, melynek területére tilos belépni, de a sziklára felkapaszkodhatunk. Szép a kilátás és egy jót lehet sétálni. Itt is kötelező felvenni a szoknyát. A parkolóban itt is volt pár majom. 30.000Rp a belépő.
Gunung Kawi:
Egy folyóvölgy sziklafalába vájt 10 szentélyből álló templomkomplexum. Nagyon közel van a Tirtha Empulhoz. A Gunung Kawi temploma adott helyszínt a legendás Baraka film egyik legemlékezetesebb jelenetének:
+2 db
Tirtha Empul:
Ez volt a megtisztulásunk helye. Vizi cuccba kellett átöltözünk és a jéghideg vízben megmerítkezve egy ima, majd egy alámerülés a kifójóknál. Sorba kellett menni, balról, jobbra.
Nekem a hideg víz ellenére is nagyon nagy élmény volt. És egy kicsit úgy éreztem, tényleg megtisztultam.Nagyon közel van a Gunung Kawihoz. 50.000Rp volt a belépő.
+2db
Ubud – királyi palota:
Ubud a művészeti központja. Én csak az Ubudi királyi palotát láttam, amiből képet kaptam, milyen körülmények között éltek Balin a királyok. Ubudnak egyébként még mindig van királya, tehát az ubudi királyi palota nem egy múzeum, hanem a mindenkori király lakhelye. Nem szednek belépődijat!Vicces volt, mert láttunk trónokat cipelni. Nem tudom, hogy a királyé volt-e, de hát ki másnak lehetne trónja. A palota körül mindenféle balinéz táncos és tüzes programokat kínálnak szórólapokon.
Azt mondják az ubudi a legjobb kézművespiac Balin. Sokféle mütyürt, szuvenirt, faárut, disztárgyat árulnak, olcsón. A város körül kézművesfalvak vannak, ahol minőségibb kézműves tárgyakat vásárolhatunk:faszobor, festmény, ékszer, batik anyagok.
GWK (Garuda Wisnu Kencana Cultural Park)
Mindig azt hittük a tengerpartról, hogy ég valami az egyik irányban, majd fura volt, hogy minden nap látjuk. Nagy füstfelhő volt, mindig ugyanarra. Majd kiderült, hogy ezt az óriásszobrot látjuk, ami bazinagy, 64 méter. Jó nagy sétát lehet tenni a parkjában, van több kisebb-nagyobb szobor is, meg a nagy, óriás sasszerű is. Itt sem lehetett fedetlen lábbal betérni. Magunkra kellett tekerni a szokásos szoknyát. A fiúknak is. A belépő 125.000Rp volt.
Goa Gajah
Barlangtemplomnak vagy Elefánt-templomnak is hívják. Van itt egy barlang, melynek kőfaragással díszített száján hindu istenségek vannak. Be is lehet menni. És vízfolyók a kertben, ahol szép képeket csináltunk. Kicsit lehet sétálni.Nagyon szép a kertje, igaz lépcsős, mászni kell.Kifelemenet a parkolóba nagyon szép kézzel készíttet ajándékokat lehet vásárolni.
F164
F165-F166-F167-F168
Tegenungan vízesés:
Több vízesés van. Mi ennél voltunk. Jópofa képeket készítettünk itt is. Kicsit sok a lépcső, mászni kell, aztán meg vizes köveken ugrálni. De jó fotósarkok vannak.
F90-F91
F93-F94
F169-F170-F171-F172-F173-F174-F175
A vízeséses túrás napon hazafele betértünk ebbe a csaodás étteremben. Állítólag több ilyen úszó étterem van Balin, nekem nagyon tetszett, igazán hangulatos. Bebek Tebe Sari Restaurant, Lodtunduh
Kakikávé (Luwak):
Végülis nem kávéültetvényre mentünk sajnos, de láttunk igazi kávét növényként, kakaót, vaníliát és néhány egzotikus gyümölcsöt szinte saját környezetében. Összehasonlíthattuk a kávébabokat és kóstolhattunk többfajta kávét és teát. Nekem nagyon teszett a program, pedig igazán egyszerű volt. De én még sosem láttam ezeket a növényeket. Ingyenes volt a kis tárlatvezetés, annyi volt a „feltétel”, hogy utána volt egy kis bolt, ahol illett vásárolni. Nem volt kérdés, mindegyőnk vett, annyi finomságot kóstoltunk. Én egy Mangosteen teával, egy gyöbéres kávéval és a vérva várt Luwak kakikávéval tértem haza. Nagy vágyam volt megkóstolni a cibet macska kakijából készült kávét. Ez a kis állatka megeszi a kávészeemket, és a gyomrában az enzimek hatására valami különleges dolog történik a kávészemmel. Majd kikakilja. De mivel a kávészemeken kívül pl. Gyümölcsöt is eszik, így bizony ki kell válogatni a kakiból a kávés részt. Valakinek ez a dolga: kakiválogató. Láttuk a kis cibetmacskákat is ketrecekben, alul a sokat érő kakival. Ezután pörkölik, majd döngölik a kévét. Én is kipróbálhattam. Nekem nagy élmény volt. Ez a világ legdrágább kávéja. A 100g kb. 6.000Ft-ba került. Hazamentünk, le akartuk főzni és majdnem tönkretettünk vele egy méregdrága kávéfőzőt, ami nem főzte le. Aztán rájöttünk, hogy ezt forrázni kell, de nem ment át a papírszűrőn, így vízben felforraltuk, majd szűrőn átpaszíroztuk. A fele pocsékba ment és az íze sem volt semmi extra. De én nagyon örültem, mert egyszer szerettem volna inni egy ilyet. Sok kávézóban lehet amúgy venni Balin is, Vietnámban is láttam, de én olyna helyen szerettem volna venni, ahol tényleg ott csinálják és csomagolják.
F189-F190-F191
F195
Állatkert:
Kicsit húzós volt a belépő, de nekem nagyon bejött. Inkább sokszor vadasparkra hasonlított, mert szabadon mászkáltak az állatok. Bent van kajálási lehetőség és elefánt túra is a kis mesterséges folyóban. De ezt ne tegyétek, mert nagyon fáj nekik! A hasuk alatt van meghúzva az ülőke, ami eleve 70 kg körüli és még erre ül fel a hajtón kívül 2 ember. Barátnőmék voltak Thaiföldön olyan elefántmenhelyen, ahol az ilyen túrákon megsérült elefántok voltak. És ott mesélték nekik, hogy ez mennyire nem kellemes szegényeknek.
Amúgy a fánikhoz odamentem, nem simiztem és nem is láttam még ilyen közelről egyet sem. Meg is ijedem. Íme:
Lehetett volna etetni is őket (pénzért persze), de láttam, hogy csapkodják őket, hogy a túletetett állatok mégis oda menjenek a következő delikvenshez. Nem volt szimpatikus látvány, ne tegyétek ti sem, kérlek benneteket!
Imádtam a pettyesfenekű szabadon kószáló őzikéket és volt egy gyönyörű madár, amit még sosem láttam korábban.
Egy 2 emeletes szafari busszal is visznek egy rövid kört, legalább gyorsan tájékozódik az ember, mi merre van. Nagyon sokfajta tigrist láttunk és a rikácsoló és pofazacskójukat felfújó majmok aztán meg... És az óriásgorilla eszméletlenül óriás és az okos majmok, meg nekem pózoltak.
F177-F178-F179-F180-F181-F182v-F183-F184
Majompark (Sacred Monkey Forest Sanctuary):
Nem a híresebb ubudi majomparkba mentünk, mert ott állítólag agresszívebbek a majmok. Hát nekem itt is elég erőszakosak voltak és állandóan rád akartak mászni, persze egy kis kaja reményében, mert ezt szokták meg. Én rettegtem tőlük. Zsebre tett kézzel próbáltam menekülni előlük, de csak követtek. Azt mondták vegyek ki a kezem, mert azt hiszik, van a zsebemben valami. Sok kicsi majom volt, akiket még az anyja vitt és volt a nagy ősz szőrű nagyfőnök. Ha ő jött, mindenkinek kuss volt. Lehet venni kaját kis zacskókban és láttuk, amikor etetik őket gyümölcsökkel. Épp fotóztak egy indonéz népviseletbe öltözött csoportot a bejárati szép balinéz kapunál, az nagyon jól nézett ki. Az erdőben lévő templom körül laknak a majmok. A templom nagyon jól mutat az erdőben, tiszta moha és rajta mászkálnak a majmok. Beljebb a dzsungeles résznél majomkodtam kicsit, kipróbáltam az indázást is, tetszett nagyon.
F138-F139-F140-F141-F142-F143-F144-F145-F146-F147-F148-F149-F150
Gili Trawangan:
A 3 Gili sziget közül (Gili Air, Gili Meno, Gili Travangan) ő a legnagyobb. Cangguból egy jó hosszú 2 és fél órás kb. kocsiút a kikötőbe, majd hajóval kb. ugyanennyi a szigetre. 7 km az egész sziget, egyik reggel körbe is futottam/gyalogoltam futócipő híján. Sajnos a part nem volt olyan gyönyörű, mint ígérték, mert tele volt a part éles, letört koralzátonydarabokkal. Ottjártunknál kb. fél évvel korábban földrengés rázta meg a környéket,ezen és a környező szigeteken is zajlottak még a helyreállítási munkálatok. Nem tudom, hogy a korallletörésekis ennek a maradékai vagy ez normális errefelé. A másik két szigeten is ez volt a helyzet. Így mezítláb körbefutni csak nagyon kezdetlegesen és óvatosan tudtam, kb. 70%-ban gyalogolnom kellett a sziget körül, de így is kb. másfél óra alatt körbeértem. Nagy élmény volt kora reggel egy szigetet körbejárni. A közlekedés a szigeten nagyon érdekes, pónilovas taxival történik. Itt is sok a hinta a szigeten, de annyira alacsony volt a víz, hogy csak az algás, hinaras kövek látszottak a hinták közelében, így szép, instafotót sajnos nem tudtam készíteni nagy bánatomra. A szigeten vannak éttermek, szállások, masszázs és napi többszöri hangosbemondós ima, ami néha órákig eltart. (Nórikával szerintünk többször azt ismételgették, hogy „Egyél-begyél”. És mikor már nagyon untuk a kb. 2.órája tartó imát, ennek mintájára mi is elkezdtük énekelni a programjainkat, jótanácsainkat és kajatípusainkat egymásnak. Elég szórakoztató volt hosszú ideig. J)Muzulmán többségűek a szigetek. 3 napot töltöttünk a szigeten. Egyik nap elmentünk egy egész napos snoorkerezésre, amitől én nagyon féltem. Ez ugye a pipás búvárkodás, amikor egy úszószemüveg van a fejeden, pipa a szádban és a víz felszíné lebegve, fejedet a vízbe tartva lesed az alattad történt dolgokat. Nha nekem épp ezzel volt a gondom,az alattam történő dolgoktól. Halálosan tudok félni, ha nem tudom ki vagy mi úszik alattam és képtelenség a tengerben egyszerre belétni a 360 fokot. Nah mindegy elmentem és nem bántam meg, mert nagyon nagy élmény volt. Aggódtam még a szemüvegem miatt is. Nincs kontaklencsém és ha szemüveg nélkül veszem fel a búvárszemüveget, mit fogok látni. Szerencsére leget, sőr sokszor így is sokat láttam, többet, mint kellett volna. Mi lett volna, ha van rajtam drioptria, jesszus?! Először elmentünk egy részre, ahol 2 óriásteknős lakott, amúgy többször láttuk őket úszni a parthoz közel, anniyra tiszta a víz. Nagyon sok turista odaúszott ilyenkor hozzá közel és követték snoorkerrel az útjukat. Én is odamerészkedtem. Hatalmasak, többszáz kilósak. Óriási élmény volt.Sokan megfogdosták őket, amit NEM szabad!!! Szóval egy ilyne részre vittek minket, 2 nagy óriásteki is elúszott alattunk. Aztán elmentünk egy víz alatti szoborcsoporthoz, ami körül színes halak úszkáltak, itt már kezdődött a parám. Majd egy elsüllyedt hajóroncshoz, ami többszáz méter mélyen volt alattunk, mégis tisztán látszott. Körülötte könnyűbúvárok levegőbuborékot toltak felfele. Nekem érdekes vot. Az egyket láttuk még mielőtt lemerült, egy az egyben ő maga volt Voldemort. Nah ezek után ne féljek a vízben?!
És
