VIETNÁM: (24 nap, március 14-április 6.)
Vízum:KELL, előre kell megigényelni online (is lehet)
12 dollár az online igénylésnél (30 napra szóló, egyszeri belépésre jogosító), majd 25 dollár a helyszíni átvétlénél. CSAK pontos összeget fogadnak el a helyszínen!
A leszállás után meg kell keresni a VISA AN ARRIVAL pultokat és le kell adni a következőket egy ablaknál:
- útlevél
- előre kitöltött formanyomtatványt (le lehet tölteni előre a netről,de ha nem töltöd le és ki és nyomtatod ki, a helyszínen is adnak és vannak kis fülkék, ahol ki lehet tölteni, de azzal nagyon sok időt meg lehet takarítani, ha előre megvan)
- az online igénylés után kb. 3 napra megküldött a vízumelfogadásról szóló e-mailt kinyomtatva
- 2db igazolványképet (én Balin csináltattam többet kb. 600Ft-ért)
Az online vízumigénylésnél ki kellett tölteni, hol, melyik reptéren és kb. mikor veszed át a vízumot (melyik reptére, melyik géppel érkezel és kb. mikor vennéd át).
Én a HCM reptéren szálltím le, így ezt jelöltem be. Lászállás után felkerestem az office ablakot (nem lehet eltéveszteni, a kifele vezető úton, bal kéz felül van, olyan mint egy orvosi rendelő, ahol ülve vár sok turista). Leadni az útlevelem és a szükséges papírokat, majd vártam, hogy egy másik ablaknál szólítanak a hangosbemondóban. Odamentem, kifizettem a pontosan 25 dollárt és visszakaptam az útlevelem, benne egy oldalas vietnámi ragasztott vízummal. Az ügyintézés, várakozés kb. 30-40 perc volt összesen.
Tanács:
-legyen nálunk a pontos 25 dollár kiszámolva, mert nem váltanak fel és sokan szívtak emiatt, hogy nem volt nekik pontosan.
- az online vízumigénylő lapon megkérdezik, hogy mikor lépsz be az országba pontosan és a tervek szerint kb. mikor hagyod el és hány napot tervezel maradni. Én ekkor még nem tudtam, hogy mikor hagyom el, ezért hasraütés szerűen beírtam, hogy 25 napot maradok és az ehhez kapcsolódó dátumot. A vízumra ez külön pecséttel rákerült, hogy 25 nap. A vízum pedig alapból 30 napra szól. Így nem tudtam, hogy ez a 25 napos pecsét cask tájékoztató jellegű vagy most akkor 5 nappal sikerült megrövidítenem a vízumom, de nem mertem kockáztatni és 25 napon belül kiutaztam. Érdemesebb let volna 30 napot írni tervezett maradásnak, aztán max. előbb elmentem volna, ők meg örülnek.
Én itt igényeltem: https://vietnamonlinevisa.com/success-payment/0/1326408/1200
A vietnámi kávé:sűrűbb, mint ahogy mi isszuk, úgy szűrik le fém szűrőkkel, pár 5-10 percig csöpög és egy ujjnyi sűrített tej van az alján. Isteni. Megkérdezik hidegen vagy melegen kéred-e. Ha hidegen, akkor gyakorlatilag jeges kávét iszol, mert bekedobnak 4-5 jeget. És egy pohár hideg zöld teát adnak hozzá, semlegesíteni a kávé ízét. Elsőre furcsa volt kávé mellé teát inni, de aztán megszoktam.
Víz:a vizet ebben az országban sem ajánlatos meginni. Palackos vagy boltban vásároltat kell inni. Az éttermekben, sarki helyeken nehéz elkerülni, hogy az italunkba jeget tegyenek, de próbáljuk meg. Fürdeni teljesen alkalmas, tiszta.
A vietnámi kaja:sok helyen voltunk Buon Ma Thoutba kajálni, jobb éttermekben is, helyiek sarki műanyagszékesében is, koreaiban is ahol mi grilleztük magunknak az asztal közepén parázson a csirkecombot, marhaszeletet, oldalast és a disznótőgyet (!). Egész, fejével ellátott kismadarat is grillezhettünk volna, kihagytuk. Voltunk sushi étteremben is, szegény vendéglátóm másnapra rosszul lett a valószínűleg nem friss nyers haltól és ételmérgezést kapott. Szerencsére nekem nem lett bajom.
Nagyon sok az utcai kajaárus, akik kis, biciklikerékkel ellátott üvegkalickából árulnak szörnyen kinéző dolgokat: pálcikára tűzött, beazonosíthatatlan húsokat, szendvicseket.
A KFC-s kajától Nha Trangban rosszul lettem, őrült görcsös hasmenéssel távozott belőlem az ebéd. Nem tudom a sültkrumplit itt miből csinálták, de nem sikerült megemészteni.
Pénz: vietnámi dong
Mindegyiken Ho Shi Min képe.
Nincs aprópénzük, csak papír. Érdekessége, hogy egyes papírdarabok, átlátszó műanyagot tartalmaznak. Én most láttam ilyet először.
Emberek: Fura, barátságtalan, nem segítőkész és sok mindent fordítva csináló nép. Voltak persze kivételek, de általánosságban ilyeneknek tapasztaltam a őket. Ha jéggel kéred a kávéd, tuti anélkül hozzák és ha jég nélkül, akkor tuti jéggel. Először felmosnak, aztán törlik le a port. Ha rendeltél valamit, simán elfelejtik és mondják is, hogy bocs, kiment a fejemből. Ha kéred a számlát, simán elfelejtik 25 perc múlva is kihozni.
Sok család még ma is a földön ülve eszik, de a legtöbben alacsony támla nélküli vagy magasabb támlás műanyag székeken ülve esznek, legtöbbször pálcikával. Mindhárom étkezésük főtt, reggelire is meleget, általában levest esznek. Sokat kávéznak. Vannk ilyen nagy kerek pöttyös, kemény lepényeik, öreg nénik szokták árulni és általában halolajjal eszik vagy tesznek a tetejére zöldséget, húst, úgy töltik kb. mint a mexikóiak, csak ez kemény, nem összetekerhetős.
Szeretnek dicsekedni és irigyek. Nagyon sok az egymás melletti egyforma üzlet. Ha nyit valaki egy virágboltot, akkor a szomszéd is nyit egyet. Ha nyit egy kávézót, a szomszédok is azt nyitnak. Így nem egyedi az egymás mellett lévő 3 táskabolt, 3 ékszerüzlet, 3 motorjavító. Az üzletek 90%-a utcára nyílik, nincs ajtaja, félig az utcán, félig bent a bolt. A legtöbb fajta: kávézó(nem az európai értelemben sajnos, hanem a kis műanyag széken ülős, koszos pohárból ivós, földre köpködős), kajázó, virágbolt, papucsos-táskás-bőröndös, kisbolt szerű, gyümölcslevet vagy smootheet áruló, motorjavító.
A lányok nagyon szégyenlősök, halkan motyognak és idegen társaságában ritkán esznek vagy beszélnek. Nagyon jó példa erre az ismerősöm barátnője, aki pár nap után kissé feloldódott és már selfiet is készített velem, persze ezt is csak szégyenlősen, halkan.
Sokszor hittem, hogy kinevetnek, de ismerősöm(aki amúgy már több, mint 5 éve Vietnámban él) mondta, hogy zavarukban nevetnek, nem engem ki.
Állatok:A 9. emeleten találkoztam a Balin már jól megismert gyíkokkal és meztelen csigával is. Hogy jönnek fel a 9.-re, benyomják a liftet, vagy mi? A buszmegállóban patkányt is láttam futni, a parkban mókust. A kóbor kutya kevesebb, mint Balin. Lehet, mert megsütik?!
Voltunk egy helyi sarki kis koszosban, ahol rizspapírba, magunknak kellett beletekerni a zöldségeket, sültrizspapírt és a húst, majd szószokba mártani. Autentikus volt a hely is, az étel is, de inkább éhenhaltam. Mint utána még nagyon sokszor, ha kajálni mentünk.
Viszont van a városban egy nagyon jó hely, ahol 2x is nagyon finom és friss csirkeburgert csinálnak, kis krumplival. (La....)
Többször ittunk gyümölcs smoothet. Nem olyan volt mint Balin, nagyon más, de egész finom. Tejjel, sűrített tejjel, jéggel csinálják asszem. Csak sajnos sosem tisztítják ki előtte a turmixgépet és ha az előző répalevet kért, akkor az avokádós italod kicsit répadarabos lesz. Bár ez a legkevesebb a higiéniai hiányosságok mellett. De ittam olyna helyen is, ahol színek szerint volt a turmixgép legalább, tehát minden színt külön turmixban csináltak, mondjuk az sem volt elmosva J. Próbálj nem besárgulni Vietnámban! JMár értem a bőrszínüket....
Közlekedés (jobboldali):
Bicikli, motor autó, busz. Kevés az autó, mert nagyon drága adókat vetnek ki rájuk. Nagy, széles utaik vannak, a forgalom kényelmesen elfér a kisvárosokban. A motoron szintén annyian közlekedhetnek, ahányan ráférnek. A fiatalabbakat láttam elektromos motorral sokat. Ők nagyon dudálnak, de ők gyakorlatilag minden előzésnél vagy ha elmennek valaki mellett folyamatosan nyomják a dudát, a legtöbben a hosszabb kürtöt hogy vigyázz jövök. Nagyon idegesítő és hangos. Nagyon banbán vezetnek, a motorosok nem néznek semerre, mennek össze-vissza, nem előzékenyek és szinte a zebrán is elütnek. Ezért inkább nem is vetettem bele a motorbérlésbe. Balin van kultúrája a motoros közlekedésnek, itt nincs.
Érdekességek:
- Érdekes konektor lyukak, amik sokszor nem működnek vagy csak betuszakolva a töltőt. A számítógép nehéz töltője sokszor kifordul belőle.
- A vizükben van valami anyag, ami nagyon csúszós. Olyan érzése van az embernek kézmosás után, mintha szappanos maradna a keze. És nem szabad inni a csapvízből!
- A wifi jelszót nem szoktál túlbonyolítani: a legtöbbször 012345678, esetleg a végén egy 9-es vagy 88888888 vagy 66666666 vagy. Sokszor „törtem már fel” így wifit a helyeken. JSzületett informatikus vagyok, na!
- A szörnyű utcán evés a koszban, műanyag kissámlin. Számomra megszokhatatlan, de itt a kultúra része és minden négyzetméteren egy kajálda van vagy egy kisszéken ülő ember.
- Higiénia: a tiszta nem az a tiszta, mint Európában.
- Mindent megesznek: kutyát, macskát, láttam szárított gyíkot, disznóbelet, disznóherét, malactőgyet, kukacokat is.
- A közlekedés és a forgalom kriminális. Állandó dudálás, ami valójában kürtölés, hogy Vigyázz, jövök! Előzni bármelyik oldalról lehet. És a piros az nem piros, a zöld pedig nem zöld, ha a közlekedési lámpákról beszélünk. Nagyon nehéz átmenni egy zöldlámpás zebrán is, mert hiába van nekik piros, jönnek ők akkor is és nem állnak meg. A nagyobb városokban sok zebrán meg nincs is a gyalogosoknak lámpa, ilyenkor be kell várni egy helyit és vele átsasszézni.
Buon Ma Thout (5 nap, március 14-én éjjel érkeztem, 20-án meg kora reggel mentem tovább)
Érkezés:Március 14.
Jármű:repülő
Útvonal: Bali-Szingapúr-Ho Shi Min City-Buon Ma Thout
Ár: 37.990Ft
Bejutás a reptérről: Grab vagy taxi.
SCOOT: (27.077Ft) – 2 kézipoggyásszal érkeztem: egy hátizsákkal és egy kézitáskával
(Denpasar) 10:50 -13:30 (Szingapúr)
(Szingapur)16:10-17:15 (Ho Shi-Minh)
VIETJET ASIA: (10.913Ft) – itt csak akkor fogadták volna el a 2 kézipoggyászt, ha a 2 együtt nem több, mint 7kg. Mivel nekem a kézitáskám 9 kg volt, így fel kellett adjam, ez plusz 330.000 VDN-be került, a helyszínen a becsekkolás mellett egy pultnál be tudtam fizetni bankkártyával. Helyi kézpénzzel a helyszíni becsekoló pultnál is be tudtam volna, de nem volt nálam akkor még vietnámi dong.
(Ho Shi-Minh) 19:35 - 20:30 (Buon Ma Thout )
Teljesen turistamentes kisváros majdnem az ország közepén, de inkább Dél-Vietnámhoz tartozik. Nem beszélnek angolul és semmi turistás rész vagy szolgáltatás nincs. Ez kellemetlen az olyan ügyintézésnél például, mint a helyi SIM kártya vétel. Nekem ez sajnos saját hibámból nem sikerült, mert egy olyan iPhone-ba akartam beletetetni, ami nem volt kártyafüggetlen. A T-mobil szolgáltatóm elvileg ingyen kikódolja nekem az IME szám megadását követően, de 3 munkanap alatt sem sikerült még, csak egy sms-t kaptam, hogy folyamatban. Otthon meg kellett volna ezt csináltatnom előre. Emiatt plusz egy napot maradtam a városban, mert nem mertem állandó net nélkül nekiindulni az országnak és egy fontos munka call-om is volt, ami az utazás közben ért volna. De hiába vártam, másnapra sem lett kész a függetlenítés, így másnap végül nekiindultam a tengerpartnak.
A városba egy kedves ismerősömhöz érkeztem, akinél csodásan éreztem magam. Elsőre nagyon jó volt egy ismerőssel megismerni a helyieket, szokásokat, a pénzhasználatot, praktikákat stb. De ha újra tervezném, akkor mivel úgyis Baliról Ho Shi Minh-be ment a gép, ottmaradtam volna 3-4 napot, bejártam volna a környéket és csak utána utaztam volna fel Buon Ma Thoutba. Igaz, akkor a 2 szép tengerparti település: Nha Tranf és Vung Tau kimaradt volna. De költséghatékonyabb és ésszerűbb lett volna délről megközelíteni és bejárni az országot.
Kisváros lévén nem sok látnivaló van, de itt készítik állítólag az ország legjobb kávéját. El is látogattam a híres Legend nevű helyre, ahol 150.000VDN-ért az ország legjobb kávézójában megkóstolhattam az ország legjobb kávéját. Sznobizmus, tudom, mert a sima helyi kávézókban 10-20.000VDN-ért szintén jó kávét adnak, de a balinéz kaki kávé után kíváncsi voltam. Tényleg nagyon finom vol a kávé, de nem éreztem túl nagy különbséget a sarkon árulthoz képest.
