Egy hetes melbourne-I tartózkodás után érkeztem az auszrál nagyvárosba, így ideérkezés előtt már belekóstolhattam kicsit az ausztrál életbe. Sydney sokkal pezsgőbb, nyüzsgőbb képet mutatott Melbourne-től. Hét napot (2019. június 14-20.), de az utazás miatt tulajdonképpen csak öt egész napot töltöttem Sydneyben.

Érkezés: repülővel, Melbourne-ből, Jetstar - 88,82 AUD = 18.000Ft  (ebből 66 AUD = 12.600Ft a repjegy + 23 AUD = 4700Ft a 15kg-os feladott poggyász)

17:50 Melbourne, Avalon Airport AVV - Sydney repülőtér SYD, Domestic Terminal T2  19:15 (utazási idő: 1 óra 25 perc), Airbus A320, JQ 608

Azt hallottam, Melbourne-Sydney között egy 11 órás éjszakai vonat is közlekedik.

Bejutás a Sydney Domestic reptérről a városba:

19:10-kor landoltunk a Sydney Domestic Airport T2-n, 1óra 20 perc volt az út. A szállásom kb.7 km-re volt a reptértől a Central és a Museum vonatmegállók között. A reptérről a T8-as vonattal mentem 4 megállót az 1-es vágányról a Museum Stationig. Automatából kellett vennem a 18,70 AUD-s (3700Ft) jegyem. Pont elment előttem a vonat, a következő 7 perc múlva jött. A jópofa, emeletes jármű 15 perc alatt bevitt a városba. A megállótól 650 métert kellett még gyalogolni.

Szállás Sydney 1.: Westend Backpackers Hostel, 30 AUD (5925 Ft)/2éj, azaz kb.3000Ft/éj – 1 hálótermi ágy egy 32 férőhelyes, emeletes ágyas szobában (ami aztán egy 6 férőhelyes szoba lett végül), reggeli nincs

Cím: 412 Pitt Street, központi üzleti negyed, 2000 Sydney, Ausztrália – a városközpontban

A szállásra érkezve a bejáratnál egy hölgy méltatlankodott és kérdezte, hogy ide jöttem-e, mert ő volt bent, szörnyű és épp másik szállást keres a booking-on. Nah mondom remek, de nem igazán rettentem meg, voltam én már rossz szálláson, nem is egyszer. Egy meredek lépcső vezetett fel a recepcióra, ahol hangos zene, kocsmahangulat fogadott. A konyha és a tartózkodó tele fiatalokkal, akik vagy részegek voltak vagy épp arra készültek. Elég nagy partihangulat volt. A 13 emeletes házban a 8. emeleten volt a szobám, kártyával működödött a szobaajtó, 20 AUD-t kellett letétben hagynom a portán a használatáért. A wifi csak az első emeleten, a recepció közelében működött. A szoba bár csak 6 férőhelyes volt, tiszta kupi, kosz és bűz volt benne. Az ágyak bénák, még lépcső se volt rajtuk, a korlátokon kellett felmásznom, mert persze a tetején kaptam csak helyet. Volt privát fürdőnk, amiben tiszta kosz, otthagyott tusfürdős flakonok, borotvák és fogkefék, koszos törölközők hevertek szerte-széjjel. A WC feletti “ablak” egy pozdorja lap volt gyakorlatilag, félbetörve és így szellőzött a WC-szag. Nem volt olyan jó a plusz hideg. Első éjszaka 5-en aludtunk a szobában, a második éjszakára csak ketten maradtunk. Második napomon 4 csótányt csaptam agyon a szobában. Nem csodáltam a ledobott koszos-büdös ruhák között a földön. Volt olyan szobatársam, akinek az ágya egy lepedővel volt eltakarva alul, benéztem és az ágy teledobálva mindennel, főleg koszos ruhákkal. A szállás tényleg szörnyű volt. Hajnali fél 2-ig aludtam második éjszaka, amikor megérkezett egy spanyol pár. A lány meglátta a szaladgáló bogarakat és mondta, hogy ő tuti nem alszik itt. Eddig nem zavart, leütöttem őket és nem figyeltem, de ahogy felkapcsolták a lámpát, elkezdtek a falon szaladgálni. Voltak nagyobbak is és másfajta nagyon kicsi aprók. Elkezdtem aggódni, hogy megcsípnek, de leginkább attól, hogy belemennek a táskámba, a ruháimba és cipelem majd magammal a következő szállásra. Nah én is ideges lettem. Hajnali 2 volt már, amikor lementem a portára és elpanaszoltam, mi a probléma. Kaptam egy új szobát, elmentem megnézni. Aranyos fiúk fogadtak, mondták, hogy ez egy tök jó szoba, nem lesz semmi baj. Ezután átcuccoltam. Ahogy beléptem a szobába és a fiúk megmutatták, melyik a szabad ágy, azonnal észrevettem a futkosó bogarakat. Én abba az ágyba nem szeretnék befeküdni! Mondták a fiúk, hogy szerintük hiába megyek másik szobába, az egész szállás tele van velük. Azért én megpróbáltam. Újra porta, újra másik szoba. Ebbe a szobába lámpafelkapcsoláskor nem szaladgált a falon semmi, a fal tisztábbnak tűnt, a fürdő is kicsit. A szoba nem, a fiúk ruhái, táskái mindenfele, alig tudtam letenni a földre a cuccaim. Párnám először sehol, mert valaki elvette, de kaptam végül egyet. Lefeküdtem és próbálta aludni pár órát reggel 8-ig. A szobában penészes szag volt és az ablak itt se volt lezárva, hanem a szunyoghálós ablak elé egy ruhafüggöny volt téve. Elég hűvös volt éjjel, de úgy döntöttem a hideget jobban bírom, mint a csótányokat.

Szóval összefoglalva egy koszos kolesz és kocsma keveréke a szállás. Persze a bookingon szépen be volt fotózva és szépeket írtak róla: kedves a személyzet stb. Innentől mindig megnézem a pontozásokat, ez csak 5.6-os volt. 7 alattiba nem szabad menni! Van konyha, egész jól felszerelt, de egy teát alig volt gusztusom csinálni a bögrékbe. Az egyik emeleten voltak bankkártyával működtethető mosógépek, amiknek a használatát nem igazán értettem és úgy láttam, a mosószert nekem kellett volna beletöltenem, amim meg nem volt. 5 dollár (kb. 1000Ft) volt a mosás és még 5 a szárítás. Előnye a szállásnak, hogy jó helyen van és hogy olcsó. Mást nagyon nem tud felmutatni. Reggelire szombaton ingyen amerikai palacsinta járt volna, de nem érkezett meg a palacsintakészítő hölgy, így nem volt. A szállás nem izgatta magát miatta. Vasárnapra előkerült a kislány, így be is vágtam 4-et nutellával. Kicsekkoláskor mondtam a recepción az emberkének, sajnos nem az volt, aki éjjel, hogy a bogarak miatt szeretném ingyen kimosatni a ruháim, mert nem szeretném továbbvinni őket a ruhámban, táskámban a következő szállásra vagy városba. Ők mondták, hogy biztosan nem bedbugs (ágyi poloska) volt a szobámban, hanem kokocska vagy valami hasonló néven hívták és mutatták a rágcsaölőszert, amivel próbálják őket irtani. Csak nem értem miért a szekrényben tárolják és miért nem a szobába szórják?! Szóval a ruháimat nem mosták ki és biztosítottak arról, ha nem csíptek meg, tuti nem bedbugs volt (köszi!) és tuti nem ment bele a ruháimba. Így legyen! A netről beazonosítva tényleg “csak” csótányok voltak. (cockroach = csótány, bedbugs = ágyi poloska). Amúgy volt egy kisfajta, nem keményhátú bogár is a falon, abból is összecsaptam vagy tizet, de nem tudom az mi lehetett, a porta szerint kispoloska. Mindegy, túl vagyok rajta, remélem nem csíptek meg és nem kerültek a táskámba, ruhámba. Rossz élménynek ez is jó volt! Poloskával találkozni a szálláson, pipa.

Két éjszaka után a normálisabb körülmények reményében új szállásra költöztem.

A recepción láttam egy nagy, letéphetős Sydney turista térképet (ilyen volt Melbourne-be is a 2. szállásomon csak melbourne-ösbe), magammal vittem egyet. Erről megtudtam az ingyenes múzeumokat, a nevezetességek hollétét, a napi 2x induló ingyenes, gyalogos, kb 2,5-3 órás városi túra helyét, hátuljáról a közlekedést.

Kb. 2km-re volt tőlem a Globe Market, ahova a kedves recepciós csaj szombat reggel javasolta, hogy nézzek el. Elsétáltam. Jól tettem, mert csak szombaton volt nyitva. Útközben egyszer “véletlenül” rossz irányba fordultam és elmentem egy épület mellett, amin ABC felirat volt. Fura érzésem támadt. Milyen jó kis bolt, jó felirattal, de valami nem stimmelt. Az utca közepén jöttem rá, hogy rosszfele megyek, visszafordultam. Megint megállok az ABC-s épületnél. Nagy plazmatévé, inkább kijelző a portán, rajta hírek, ekkor jövök rá, hogy bakker ez NEM egy ABC = élelmiszerbolt, hanem az Éj-Bí-Szí televíziós hírcsatorna!!! A tévés szívem csak megállt előtte és arra vitt az utam. Érdekes érzés volt. Nagyön röhögtem, mikor rájöttem, hogy mi is ez az épület. Még jó, hogy nem mentem be egy Cola-ért!

A szállásomtól szintén kb. 2 km-re, csak a másik irányba volt a Sydney Operaház, oda is elgyalogoltam. Közben bekukkantottam az éppen akkor tartott Sydney Filmfesztiválba és egy sétálóutcán, majd a Royal Gardenen mentem keresztül az Operaházhoz. Útközben a 7 Channel épületébe és a Sky News Stúdiójába is belebotlottam, eskü, hogy véletlenül! Az operaházról nehéz szép képet készíteni a partról. Hajóra szállva érdemes. Megvártam a naplementét, de pont rossz, a híd felőli oldalon ment le a nap (a fene egye meg ezt a napot!), így nem tudtam az Operaház a naplementében c. képet elkészíteni. Este az Operaházat és a környező épületeket is megvilágítják, érdemes esetleg egy hajóról megnézni a showt. Engem annyira nem zsibbasztott.

Royal Botanic Gardens - itt is van ilyen kert, mint Melbourne-ben, és itt is nagyon szép. Talán ez még szebb. Tele van állatokkal, kakadukkal, gémekkel, kacsákkal, állítólag denevérekkel és nagy pókokkal is, de utóbbi kettőhöz nem volt szerencsém. Rengeteg többszáz éves fa, pálmaház, rózsakert, gyönyörű kilátású padok. Szuper nagyon! Lehet benne nagyokat sétálni. Igazán nagyon szép és megnyugtató, közben rálátsz az egyik oldaláról az Operaházra és az óceánra. Többször sétáltam benne.

Szállás Sydney 2. The George Street Hotel - 4 éjszaka egy 4 férőhelyes, emeltes ágyas női hálóteremben – 82,40 AUD (16.300Ft)/4 éj, azaz 4100Ft/éj

Cím: 700A George Street, Central Business District, Sydney, 2000, Ausztrália

260 méterre, a másik utcában volt a szállás az előzőtől. Itt csak a bejáratnál és a konyhában voltak csótányok. Egy fokkal jobb a szállás, a fürdő nagyon kulturált, a szoba olyan pici volt, hogy nem lehetett a cuccot letenni vagy megmozdulni. Van konyha és az emeleten mosó- és szárítógép, itt csak 4-4 dollár. Mindenhol van kandalló, a közös helyiségben, a konyhában és a mini szobánkban is. Gondolkodtam rajta, hogy bedobok egy széket és rágyújtok, mert én továbbra is fáztam.

A Fish Marketre és a hozzá közeli hajómúzeumhoz, az Australian National Martime Museum-hoz sétáltam egy következő napon. A múzeumba nem mentem be, de volt egy olyan része, ahol a vizen meg lehetett nézni pár hajót. Cook kapitány hajójának eredeti mására nagyon kíváncsi voltam. Nagyon szép. A múzeumnak több nagyobb épülete van, kint is, bent is életnagyságú hajók. A nagy jegy, amivl mindenhova be lehetett menni 32 dollár volt (6400Ft).

Museum of Contemporary Art Australia - ez a kikötőben van a Sydney Operaházhoz nagyon közel. Festmények voltak leginkább, pár installáció.

Customs House - nem annyira múzeum, inkább könyvtár. Újságokat, magazinokat is lehet olvasni. A napilapok elarchiválva hónapokra. Volt egy térképes részlege is. Ez is a kikötőben van az Operaház és a Museum of Contemporary Art között.

State Library of New South Wales - bár ez sem múzeum, hanem könyvtár, de nagyon szép kívül, belül. Ingyenes a wifi, szép, könyvtári környezetben lehet telefont és laptopot tölteni. Épp a WorldPress fotókiállításnak adott otthont az emelete, így mivel otthon nem tudtam megnézni, itt pótoltam. Magyar nyertes is van, természetfotó kategóriában, Máté Bence személyében (békás kép). A Royal Botanic Gardens nem operaház felőli oldalán található, a rózsakertnél lévő kijárattal szemben.

Art Gallery of News South Wales  - tetszett. A múzeum kívül és belül is nagyon szép, de főleg kívül. A környéke is nagyon bejött: parkok, kikötő van a közelben. A múzeumban leginkább festmények és néhány többezer éves buddha szobor. Két Picasso képet is találtam. Mindig elszörnyedek, hogy az művészet, amit ő csinált. Elnézést a rajongóktól!

A múzeum ablakából láttam, hogy egy nagy anyahajó van a kikötőben. Közelebb érve kiderült, hogy amerikai, ha jól láttam. Mögötte ausztrál hadihajók sorakoztak piciben. Nem tudom, mire készülnek a srácok, de nagy élmény volt élőben, ekkora hajókat és repülőket látni.

(Elnézést a darabos operatőri mozgásért!)

White Rabbit Museum -  nem tetszett, kínai baromkodás volt az egész. De van egy jó kávézója, mint ahogy mindegyik múzeumnak volt amúgy. Előtte van a Central Park és a Central Park Mall pici bevásárlóközpont.

Australian Museum - ez nem volt ingyenes, 15 dollár lett volna a belépő, nem mentem be végül.

A Fish Marketen meglepő mód nem volt hányingertkeltő bűz, nagyon tiszta és kulturált. Olyan halakat láttam, amiket még soha. Nagyon tisztán voltak tartva a pultok és gusztusosan meg voltak csinálva. Osztrigát nem mertem megkóstolni, bandázva lett volna jópofa. Majdnem beneveztem egy töltött fésűkagylóra, nagyon tetszettek, de 3-at adtak, annyit meg nem mertem venni, hátha nem ízlik. Egyet is lehetett venni, de az kb. annyiba került, mint a 3db. Sushik is voltak, de voltam olyan marha, hogy útközben a Sushi Hub-ban ebédeltem, így azt már nem kívántam. Aki nem szereti a tengeri dolgokat, annak volt egy sajtbolt és egy pékség a piacon.

Hazafele megnéztem a Google ausztráliai központját, a Star-ba betévedtem egy Casinóba, és elmentem a Madam Tussauds, a SeaLife Aquarium és a Wild Life Sydney Zoo felett a Pyrmont Bridge gyalogos hídon. Utóbbi három épület egymás mellett van a Darling Harbour kikötőben.

Programok lehettek volna még pl.:

Át lehetett volna még sétálni a Harbour hídon a Luna Parkba, itt van az óriáskerék is, lehet menni hajózni az Operaház körül, ki lehet menni a Bondie Beachre és el lehet látogatni az állatertbe koalát és kengurut simogatni. A kikötőben a hajójegyhez kombinált állatkerti belépőt többen árulnak. A Harbour hídra amúgy egy kötéltúra keretében fel is lehet mászni és a kikőtőben láttam bálnalesős hajókirándulásra is lehetőséget.

Képek a városról:

 És egy fura utcai előadás:

Kijutás a reptérre:

A szálláson láttam, hogy 16 dollárért hirdetik a Shuttle Bust a két reptérre. Ez akárhogy is nézem, olcsóbb, mint a 18,90 dolláros vonatjegy, így igénybe vettem. Kocsival elvileg 30 perc az út a nemzetközi reptérre, de a biztonság kedvéért 17:00-es indulással kértem a buszt. A gépen 20:45-kor szállt fel. A szomszéd utcában, az előző szállásom előtt, a 7eleven előtt volt a pick up pont, oda kimentem 16:40-re, majd mikor 17:25-kor még senki nem jött értem, pánikba estem, mert a telefonommal nem tudtam hívni a szállást, nem működött, időm nem volt már visszaszaladni reklamálni, a fiúnak pedig, akit megkértem az utcán, hogy hívja fel a szállásom, neki sem működött a hívás. Berohantam az első szálloda recepciójára és pánikolva kértem a recepcióst, hogy legyen kedves felhívni nekem a szállást, mert le fogom késni a gépem. Azonnal tárcsázta, de neki se működött a szám. A jegyen észrevettük, hogy van a shuttle bus társasághoz is telefonszám, felhívtuk. Közölték, hogy jah ők már eljöttek, mert 17:05-kor ők ott voltak a megbeszélt helyen, de nem volt ott senki. Nah ne szórakozzanak, több, mint 35 percet vártam rájuk két nagy táskával a hátamon, eléggé feltűnően egy buszra várva! Ők sajnálják, de nem voltam ott és eljöttek. Akkor küldjenek újat! Nem küldenek. A recepciós mondta, hogy hív nekem egy taxit, de mondtam, hogy az nekem túl drága. Ha lekésem a gépet, az még drágább lesz! - vélekedett az úr. Ebben igaza volt, de úgy éreztem, még van időm, ha rohanok. Azonnal elrohantam a közeli Central vonatállomásra és mint az őrült futottam a két (az egyik 14 a másik kb. 9 kg-os) táskával és már útközben előre ordibáltam mindenkinek, hogy "Kérem segítsenek, merre van a vonat a nemzetközi reptérre? Merre van?" Egy szegény sms-ező hölgyet jól meg is ijesztettem, majd eldobta a telefonját. Még gyorsan jegyet kellett venni az automatából, mindenki elé elékéredzkedtem és rohantam a vonathoz. Még jó, hogy emlékeztem, hogy vonattal is el lehet jutni, ugyanazzal, amivel érkeztem, csak egy megállót még kell menni a Domestic Airport után. 18,50 dollár volt megint a jegy és kb. 20 perc volt az út, a vonat pedig gyorsan jött. Mivel a Scoot talán az egyetlen légitársaság, akiknél nem lehet előre online becsekkolni, csak egyes nemzeteknek és csak egyes országokból, ezért hatalmas sor volt a check in pultnál, így nem késtem le semmit. Közben összehaverkodtunk a sorban egy európai fiatal lánnyal, aki Brüsszelből jött 3 hónapra Ausztráliába és aki épp Szingapúrba tartott (én is, de én csak átszálltam ott) és aki csodálattal hallgatta a történeteimet az útról. Vagy fél óra is beletelt már, mikor azt vettem észre, hogy folyamatosan beszélek angolul, magamtól és egész gyorsan. A lány meg is jegyezte, hogy milyen jól beszélek. Hmmmm...és tényleg! Asszem jó hatással volt az angolomra az út. Szóval egy csomót meséltem az útról, ő meg élvezte. Elmeséltem neki, hogy én meg nagyon szeretnék már végre elmenni Bruges-be, ahova meg ő járt suliba, szóval megvoltak a közös témáink.

A reptéren nem volt semmi gond. Csak egy kis pánik a pultnál, mert nem találtam a Bangkokból elfele szóló repjegyem, csak az igazolását, hogy megvettem, de az nem volt elég. Valamiért nem dobta ki a keresőm a mailek között. Kis pánik, közben beszélgettünk a check in pultus lánnyal. Kérdeztem, hogy miért nem lehet előre becsekkolni, nekik is kevesebb munkájuk lenne, mi sem állnánk ennyit sorban stb., és közben elmeséltem, hogy lassan utazom haza és 5 hónapja úton vagyok. Kérdezte, hova ülnék, mondtam hogy mindegy, de ha választhatok, akkor ablak mellé. Olyan kedves volt, hogy mindkét gépre úgy adott helyet, hogy SENKI nem ült mellettem a hármas üléseknél, ami a kb. 90%-ig tele gépen elég ritkaságszámba ment Szingapúrig. Égett is a pofám. A Szingapúrig (8óra 30 perces) úton így szépen elfeküdtem a székeken és tök jót aludtam. Hálás voltam érte.

Még a reptéri vonatról írtam a szállásomnak, hogy nem jött a pick up, elmentek és nem küldtek másikat, én le fogom késni a gépem és azonnal utalják vissza a pénzem! Mire Szingapúrba értem, jött a válasz, hogy elnézést kérnek, nem fordult még ilyen elő és természetesen visszautalják, csak küldjem a bankszámlaszámom, a kártyám lejárati dátumát és a CVV-kódóm. Dehogy küldöm a kódom! Miért küldeném?! Már bejelentkezéskor is furcsa volt, hogy a kinyomtatott booking foglalásos papíromon láttam, hogy rajta a bankszámlaszámom, a lejárati dátumom és a CVV kódom is. Miért adja ki a booking? Mert amikor foglalok, ezeket az adatokat meg kell adni a beterheléshez, de miért adja ki?! Ennek még utána kell járnom, mert ez nagyon nem kóser! 

Szóval Szingapúrban átszállás, 2 óra várakozás kb. (hajnalra értünk oda, a Mekin kívül szinte minden zárva a reptéren) és irány Bankok, ami még 3 óra, de az időeltolódás miatt 2-nek számított. Sima út volt. Bangkoki idő szerint reggel 8:00-ra érkeztem.

Összességében véve jól éreztem magam Ausztráliában, még a csótányok és a hideg ellenére is, de a vége fele már kezdtem kicsit unatkozni egyedül, mert télen nem sok mindent lehet csinálni a városban. Minden élmény nagyon drága, ha beülök valahova szintén, a múzeumoktól meg már herótom volt. Ha tehetitek, nyáron vagy jobb időben menjetek. De rettentően örülök, hogy eljutottam az országba, egyébként imádtam! 

Még több általános infó Ausztráliáról, árak, élmények stb. az Ausztrália - általános és Melbourne című posztban itt.