Hát(I)zsákkal világgá mentem

Szöul (Seoul)

Érkezés: repülővel Oszakából, Japánból (13.300JPY=34.800Ft egy 15kg-os feladott poggyásszal)

Osaka, Kansai International Airport 11:10 – Seoul, Incheon 13:10 T’way Airlines  (2 óra)

Bejutás a reptérről:

Az oszakai szállásomtól (Very Hostel Namba) 700m-re volt a vonatos JR Namba állomás (Osaka Air City Terminal), ahonnan indult az Airport Limusine Bus. A jegypénztárban tudtam kártyával jegyet venni, 1100jen (2900Ft) és 1 óra hossza. A reptéren be kellett mutatni a repjegyet, hogy Szöul után hova utazom. Az Oszakai reptérnek 2 db terminálja van, mindkettőn megáll a busz. Nekem a T1-ről kellett mennem. Nagyon nagy a reptér, szinte egy 4 emeletes pláza, tele bolttal és étteremmel, a legtetején a becsekkoló része. Nagyon gyorsan és flottul ment az ellenőrzés. Mindenki nagyon kedves és gyors volt. Kb. 10 perc alatt átjutottam minden security és útlevélellenőrző kapun. A T’way airlines gépére az istenért sem tudtam online becsekkolni az előző napokban, órákban (az írta kb. utazás előtt egy órával?! de hogy?!, akkor normális ember már a reptéren van), így inkább 3 órával az indulás előtt kimentem a reptérre. Erre a reptérre érdemes, itt lehet mit csinálni. Az én kapumhoz (35-ös) még egy kicsit vonattal is kellett utazni. Ott már kevesebb üzlet volt, de itt is elég. Sok automata, pár kávézó és kajázó. Nagy szerencse, mert találtam egy Family Markt-ot, ami a városi árakon adott mindent, így nagyon jó áron be tudtam vásárolni a szokásos csomagolt sushimból, kis süti, kávé.

Pénz: KRW, dél-koreai won (W)

1 Ft = 4,049 W

1000 Ft = kb. 4000 W

1 W = 0.247 Ft

1000 W = kb. 250 Ft

10.000 W = kb. 2.500 Ft

Papírpénzből csak 50.000, 10.000 és 1.000-es címletek vannak, apróból 500, 100 és 50-es érmékkel találkoztam.

Vízum: nem kell

Közlekedés: jobboldali

Szerteágazó, rendkívül kiépített metróhálózata van a városnak. A metró legfőbb vonalai vonalszámmal (Line 1, Line 2, Line 3 ... Line 9) és színnel vannak jelölve (narancs, zöld, halványkék, sötétkék, lila stb.), a megállók pedig a metróvonalnak megfelelő színnel és egy háromjegyű számmal vannak ellátva.

A buszoknak menő digitális kijelzőjük van a megállóban. Én nem használtam, inkább sétáltam, ha tehettem vagy metróval mentem, ha messzebb kellett.

Hatalmas a város. Közel 10 millióan lakják. Mint egész Magyarország lakossága. Elég dimbes-dombos, kicsit San Francisco jutott róla eszembe. Kétszer 4 sávosak a főbb utak, de láttam 2x7 sávos utat is. Több helyen digitális kijelzők jelzik a forgalom nagyságát az utakon.

Biciklit és elektromos rollert lehet az egész városban bérelni.

A narancssárga taxik a legjellemzőbbek.

Rengeteg a KIA és a Hyundai márkájú autó. Egyszer uzsonna közben egy út melletti padom megszámoltam, 15 autóból, az összes ez a két márka volt. Sok az elegáns és drága autó. Számos üzletember sofőrrel jár.

Nem szeretik a napot, így napellenzők vannak felállítva sokhelyütt a zebránál.

Jópofák még a cipőboxoló bódék.

Nagyon szerettem Szöulban, hogy nem kell beülni egy drága kávézóba ahhoz, hogy megigyál egy jó kávét és le tudj ülni internetes környezetben egy asztalhoz. Van egy pár bolt, aminek a nagyobb változatában lehet enni és inni is kapni, sokszor ezeket a készételeket eszik az emberek, amihez csak forróvíz kell vagy mikro. Van forróvizes tartály a boltban és mikro is, így lehet enni és inni, plusz le lehet ülni. Nagyon profi szerintem. Ilyenek pl. az E24, a 7eleven, vagy a GS24 üzletek. Én nagyon sokszor ilyen helyen reggeliztem, vacsoráztam és közben tudtam nyugodtan dolgozni.

Bejutás a reptérről:

Nagyon messze van a reptér a várostól, nekem alaphangon 2 óra volt bejutni.

A Seoul Incheon reptér T2-n landoltunk, innen be vonattal az Immigration-ig, majd a csomagokért. Itt ahelyett, hogy elkezdtem volna szerencsétlenkedni, odamentem az információs pulthoz és segítséget kértem, hogy jutok el a szállásomra. Nagyon kint van a reptér, a szállásom 53km-re volt. Kaptam metrótérképet és bejelölték rajta, melyik 2 vonalon kell mennem és hol kell átszállnom. A reptéren van ingyen wifi. Nekem a googlemaps nagyon más útvonalat írt, szóval örülök, hogy inkább kérdeztem.

Utána pénzt kellett kivennem az automatából, mert a tömegközlekedéses jegyautomata csak készpénzt fogad el és 50.000-es címletű won-t NEM, ezért mentem mégegy kört, hogy felváltsa valaki az automatából kivett pénzem. (200.000KWR=kb.50.000Ft kivételére 3600KWR=890Ft-ot vont le a bankom.) A jegyet egybe kellett megvenni és csak a végállomás nevét beütni. Majd kiadott egy papírkártyát. 4850KRW-t (1200Ft) fizettem. Utána az “A” jelzésű, halványkék, Airport Railroad-dal az Incheon International Airport Terminal 1 megállótól a Hongkong University megállóig kellett menni. Itt áttszállni a Line 2, zöld metróra és a 239 Hongkong University megállótól a 220 Seolleung megállóig menni. Onnan 10 perc séta.

Szállás: YaKorea Hostel Gangnan (70.200 KRW/6éj=17.300Ft) 2900Ft/éj, dormitory, 6 személyes vegyes szobában

Nagyon kicsi a szállás, csak a konyhában lehet leülni. Szűk folyosó, nem nagyon van élettér. Egy emeletes ágy tetejére kaptam csak helyet, egy 6 személyes emeletes ágyas szobában, ahol a fiúk már eléggé elszívták a levegőt és marha büdös volt. Sima ágy volt csak, semmi függöny, vagy elszeparált lehetőség, se konektor vagy töltő az ágynál. A szobában volt ugyan konnektor, de mindenki azt használta. Itt újra európai a konnektordugaly. Törölközőt adtak, a fürdőben van sampon és tusfürdő. A Japán extrák és szép szállások után visszatértünk a való világba. Nem igazán szerettem itt lakni, de az ára miatt megérte.

Lehetett kártyával fizetni a szálláson, de a nem koreai kártyahasználat +5%-ba került (3510 KRW=860Ft) és + 5000KRW (1300Ft) depositot kellett letenni a szobakulcsért, amit visszaadtak elmenetelkor.

Egyik reggel a szálláson egy kedves, kanadai hölgytől kaptam egy utazós kártyát (ez már plasztik), amit az összes tömegközlekedési eszközön és mint Hongkongban, még  a boltban is tudtam használni. Neki több is volt, ezért mondta, hogy válasszak egyet. Volt macis szíves és vérnyulas. Vajon melyiket választottam?

Mondta a hölgy, hogy van rajta egy kis pénz is, de használjam el nyugodtan. 2750 KRW volt még rajta (670Ft), ami jól jött a metrón, ami kb. egy-egy utazásnál 1200KRW-t (kb. 300Ft) vont le. Tőle tudtam meg, hogy a reptéren vett papírkártyámat ne dobjam el, mert egy gépbe dugva visszakapok érte pénzt. Valóban így volt, 500KWR (120Ft) volt a jutalmam. Legalább nem a szemétbe dobtam és így újra lesz hasznosítva.

Nagymamámnak meséltem egyik nap, hogy annyian laknak ebben a városban, mint egész Magyarországon. Erre Mamám: “És, van ismerős?”. “Jajj Mama! Hogy lenne ismerősöm egy ekkora városban?!”. Majd megyek haza és hallom, mintha a szálláson valaki magyarul beszélne. Néha behalucinálom, nem törődtem vele. Majd kiderült, hogy tényleg magyarul beszélt az egyik recepciós lány. Nah, mégiscsak Mamának volt igaza! Bár nem ismerős volt, de magyar.

Annyira lusta voltam programot keresni és egetrengető nevezetességet sem találtam, így a recepción kértem tanácsot, hova menjek első szöuli napomon? Ő a Gyeongbokgung palotát javasolta.

Gyeongbokgung Palace

(A bejáratánál van a National Palace Museum of Korea. Elnézést, én kihagytam.)

Egy jó kis séta volt a várkertekben. A belépő 3000KRW (740Ft), ha csak egy helyre mész be, ha 4 helyre akarsz bemenni, akkor 10.000KRW (2500Ft). Én az egyszerű belépőt vettem és igazából nem találtam meg, mi lett volna a másik három hely, ahova beléphetek, de őszintén, nem hiányzott. Nagyon szép fotókat lehetett készíteni a kapuknál, tornácokon és a színes tetőgerendáknál. Sok látogató volt, de valahogy eloszlott a tömeg és sokszor tudtam úgy fotót készíteni, hogy nem állt bele senki. A közelben lehet népviseletet bérelni, emiatt az emberek kb. 60%-a abban jött be fotózkodni. Nem volt drága: 2 órára 10.000KRW (2500Ft), 4 órára 15.000KRW (3700Ft). A közelben találtam egy utcát, ahol csak ilyen bérlő helyek voltak. Érdekes volt a néger és a csadoros turistákat koreai népviseletben látni, de rengeteg helyi is be volt öltözve. A kert szép. Van egy tó, szépek az épületek és a tetőcserepek, tetődíszek. Óránként van őrségváltás, én kétszer is láttam.

Idejutás a szállásomtól: A zöld Line 2, 220 Seolleung megállótól a 223 Seoul Nat’l University megállóig, majd átszállás a narancssárga Line 3-ra, ahol a 340 Seoul Nat’l University megállótól jó messzire, a 327 Gyeongbokgung megállóig kell menni.

A Coex Mall bevásárlóközpont egy metrómegállóra volt a szállásomtól, egész pontosan a Samseong (nem írtam el) megállónál. Így ide elsétáltam (1,5km). A Samsung közelsége nagyon érződött, mert mindenhol jó minőségű HD kijelzők és plazmák, még a metróaluljáróban, meg 5G-s telefonokat hírdető üzletek.

Itt futottam bele az SM Town-ba, ami a koreai pop fellegvára, szentélye lehet. Több emeletnyi bolt, múzeum, színház és kávézó a koreai pop fiatal sztárjainak cuccaival. Olyan kultuszuk van ezeknek a vinnyogó fiataloknak, hogy hihetetlen. Egy hatalmas üzletág épül rájuk. A boltban mindenhol a fotójuk, plakátjuk, díjaik, aláírásaik (járhattak a boltban). Mindenre a nevük van ütve: csoki, gumicukor, kávé, ajándékok, kozmetukumok.

A Coex Max egy nagyon nagy plaza, a tizedét sem jártam be, nem is érdekelt. Találtam elég jó árú kozmetikai boltokat és felfedeztem a Smoothie King nevű üzletet, ahol egy isteni banános-avokásós smoothie-t és egy bazsalikomos szendvicset ebédeltem (7200KWR=1800Ft). 

A plázában volt egy berendezett könyvtár, leülési és telefon/laptoptöltési lehetőséggel. Több órát eltöltöttem ezen a hangulatos helyen. Könyvtár a plázában. De jó ötlet és milyen szép megvalósítás! Ide szinte minden nap visszatértem dolgozni, netezni. Nagyon szerettem ezt a helyet. Sokszor vadászni kellett a leülési lehetőséget, de felfedeztem az emeleten, hogy a könyvtárból nyílik egy E24-es élelmiszerbolt, ahol szintén jó volt a net és le lehetett ülni, persze csak akkor illett, ha fogyasztasz.

Meglátogattam az Olimpiai Stadiont. Mégiscsak nevezetes és emlékezetes magyarként az 1988-as szöuli olimpia. Vártam, hogy bajnokaink majd kint lesznek valami falon. Így is lett. Borkai Zsolt lólengésben és Gyulay Zsolt egyéni 500m és négyes 1000m kajakon szerzett aranya a stadion előtti márványfalba van gravírozva. A magyar sportolók kilenc sportágban összesen 23db érmet (11 arany, 6 ezüst, 6 bronz) szereztek ezen az olimpián. A legeredményesebb magyar versenyző Darnyi Tamás úszó volt.

Mellette volt a Baseball Stadion, ahol épp az esti meccsre készült az Eagles, így egy kicsit ottmaradtam nézelődni, bámulni a tömeget, a rajongókat,a sportolókat. Nem ismertem a játékosokat, de néhányan kijöttek autogrammot osztani. Gondolkodtam rajta, hogy bemegyek, de miután másodszor is sorba álltam és a jegyárus nem tudott angolul, jelnek gondoltam, hogy inkább menjek haza. Nagy élmény lett volna, de egyedül nem volt kedvem hozzá. A tábla szerint amúgy egész baráti áron is voltak jegyek. 4500-12.000KDW-ért (1100-3000Ft) is.

Gangnam-ba is ellátogattam, csak a feeling kedvéért és mert amióta Szöulban vagyok, csak ez megy a fejemben: “Heeeyyyy, sexy lady!”. Gyalog mentem, mert kíváncsi voltam a környékre is. (A Seolleung metrómegállótól 2 megállóra van a 222 Gangnam állomás a zöld Line 2-n.) A téren egy kis szobor, Psy nagy tettére emlékezve.

Innen nyílik egy hatalmas bevásárlóutca is, ahol a vásárlás mellett többfajta városi túrabuszra fel lehetett pattanni.

Találkoztam egy nagyon fura lánnyal, aki kicsit bolondul viselkedett a Gangnam téren.

A Lotte World-öt akartam megnézni kívülről. (A zöld Line 2 vonalán volt, 6 megállóra Gangnam-tól a 216 Jamsil megállónál.) Bevásárlóközpont van mellette, de ő maga is egy többemeletes szórakoztató központ, éttermekkel, ahol kisvonat viszi a gyerekeket, jégpályával, mesefigurás üzletekkel és maga a kalandpark. Disneyland koppintás az egész.

Olimpiai Park

A Mongchontoseong (World Peace Gate) kijáratnál van, a 813 Mongchontoseong metrómegállónál, a magenta Line 8-as vonalon.

Én ide is gyalog jöttem a Lotte World-től. Jó nagy a park, érdemes biciklit bérelni. Lehet tandemet is. Az 1988-as szöuli olimpia résztvevő országainak zászlaja a park hátterében, a magyar az első. Ki is húztam magam egy pillanatra. Ég az olimpiai láng az emlékmű alatt, biztosan 1988 óta őrzik. A parkban gyerekek, felnőttek űznek mindenféle sportot: gördeszka, tollas, bicaj, görkori. Itt található a Szöuli Olimpia Emlékmúzeuma is (17:30-kor mehet be az utolsó látogató, 18:00-kor zár). Az Olimpiai Parkhoz vezető Olimpic Road-on végig olimpia sportokat ábrázoló szobrok vannak kitéve, több kilométeren keresztül, egészen a parkig.

DMZ

Jól elbaltáztam a DMZ-hez, azaz a koreai demilitarizált övezethez szervezett túrát, ugyanis május 12-én belefutottam Buddha születésnapjába (úgy tűnik Ázsiában én kergetem az ünnepnapokat). Három napig ültem a babérjaimon és várost néztem, majd negyedik nap, mikor le akartam szervezni, jött az ünnep és három napig nem szerveztek túrákat, a következő nap meg már utaztam tovább. Így kimaradt. Bántam kicsit, bár a hostelemben azt mondták, nem akkora szám, mint gondoljuk. Fel van csak hájpolva. A két túra (DMZ és JSA/Panmunjom) mindenesetre egy egész napos összevont túra keretében 137.000KWR (33.400Ft) lett volna, így azért annyira nem bántam.

Szóval ünnep. Kiciánozott város, a plázákon kívül kevés dolog volt nyitva. Jó idő volt, így bringát béreltem. Féltem tőle, hogy bénázni fogok, de nem is volt nehéz. Csak fel kellett mennem a Bike Seoul oldalra (loptam netet az egyik kávézó előtt), majd ki kellett választanom mit szeretnék és kifizetni a honlapon. Ezután kaptam mailben egy 8 jegyű kódot és már üthettem is be a bringába, a kijelzőre. Ennyi az egész. Egy órára (1000KRW=250Ft), két órára (2000KRW=500Ft) és egész napra (5000KRW=1200Ft) lehetett a bringát kibérelni. Én az egész naposat választottam.

A bringának nagyon kicsi a kosara, nem fért bele a hátizsákom, marha nehéz és sokat kell tekerni, illetve a legmagasabbra felhúzott ülés is kicsi (ázsiai méretek), így elég kényelmetlen volt tekerni, feltörte a fenekem is, de a túrát összességében, mindezek ellenére élveztem. Az Olimpiai Stadionhoz gyalogolva a hídról már láttam, hogy a Hangang folyó mindkét oldalán ki van építve a nagyon jóminőségű, többsávos bicikliút és tudtam, hogy ide szeretnék jönni a bringával. Vasárnap voltam, elég sokan gondolták ezt hozzám hasonlóan. Bicajosok, görkorisok, futók és gyaloglók főleg. Minimum kétsávos a bicikliút, általában külön sáv a futóknak, külön a gyaloglóknak. Nagyon igényes WC-k, padok, parkok, kültéri kondigépek vannak az út mellett. Találtam az egyik oldalon egy motoros- és gokartos gyakorlópályát. Egy helyen láttam boltot is a parkban és én egy két kocsiból álló foodtruck-esnél álltam meg délben egy hotdogra és pihenni kicsit. Több biciklis híd ível át a folyón (itt van ilyen is!), illetve több biciklijavító “műhely” is van az úton, ha gondod akadna vagy fújni kell a kerekedbe, ott egy ember, segít. Nagyon sok sportbringás volt és feltűnt, hogy a legtöbb 60 év feletti. A folyón vizisíeltek többen. Másfél-két órát tekertem, összesen majdnem 20km-t. Jó kis nap volt. Hazafele betértem kedvenc könyvtáramba, letettem egy kinti tárolóban a bringám. Majd este, mikor tekertem volna haza, az összes tároló üres volt és a hazafele talált három tároló szintén. Úgy tűnik, az emberek este használják inkább, hazafele. Így, hogy este már nem tudtam használni, elég lett volna a 2 órás bérlés is, de mindegy, így kényelmesebb volt.

Olyan fura nekem, ahogy az ázsiaiak bebugyolálják magukat. Szájmaszkot szinte mindig hordanak, de a kezüket, bőrüket is állandóan védik a naptól, kesztyűvel, hosszú ujjú pólóval, esernyővel, kalappal. A buszon, metrón, tömegben értem a szájmaszkot, de hogy a várostól távolabb, a folyóparti jó levegőn a bicikliúton miért kell az egész arcukat, fejüket, nyakukat eltakarni?! Nem hiszem, hogy kényelmes a sportolásnál.

Kijutás a reptérre:

Utolsó este még összefutottam a magyar lánnyal a recepción és csak félvállról kérdeztem, hogy ugye hajnalban is megy a metró? Azt mondja: NEM! Erre nem számítottam. Hirtelen kétségbe estem, mert nekem nagyon korán, 6:45-7:00 körül a reptéren kellett lennem, mert 9:45-kor indult a gépem és 3 órával előbb ki akartam érni. Jól is tettem, hogy így gondoltam, nagyon kellett a 3 óra!!! És hát ugye emlékeztem, hogy idefele is 2 órát metróztam. Gyorsan megnézte a lány, mikor megy a legelső metró a közelből és talált egyet, ami 5:39-kor indul egy közeli metrómegállóból. Nem akartam kora hajnalban szerencsétlenkedni, így még késő este elrohantam megkeresni a metrómegállót és hogy ott melyik kijáraton kell majd lemenjek. Jól is tettem, mert ezzel elszöszöltem vagy 30 percet, mire megtaláltam mindent. A jegyautomatába beütöttem, hogy hova mennék majd reggel, így rögtön kiadta az árát 4350KDW+500KDW deposit a papírkártyára, írta a gép. Nem vettem meg persze, csak az árára voltam kíváncsi. A plasztikkártyámon még volt 2550KDW, így feltöltöttem az automatánál 2000KWD-vel, gondoltam a 4350 won-os útra csak elég lesz a 4550. Nagyon jól tettem, hogy ezeket még este megcsináltam, sok időt spóroltam meg vele reggelre. Végül, ha jól emlékszem kevesebbe került az út, mert az utolsó lehúzásnál még azt írta, hogy maradt a kártyámon 550KWD. Sajnos ezt nem adták már vissza, de hazavittem emlékbe, a kártyával együtt. G24 nevű boltban még tudtam volna vele vásárolni, de a reptéren nem találtam. Sebaj.

Szóval a Line 9-en kellett mennem (ez valami libafos sárga színű metróvonal) és a Seonjeongneung megállótól pontosan egy órányi metróútra volt a Gimpo Int’l Airport megálló, ahol át kellett szállnom, az idefele már megismert “A”jelzésű (bár ezt a reptéren kapott térképet kivéve soha sehol nem láttam “A”-nak elnevezve)  Airport Railroad vonalra és az utolsó előtti megállóig, az Incheon Int’l Airport Terminal 1-ig menni. Az átszállás egyszerű volt, csak átsétáltam a pár méterre lévő szemközti vágányra. Ez még egy jó 25-30 perc volt. (Reggel már meg tudtam nézni, hogy melyik terminálról megy a gépem, mert az online becsekkoláskor kapott repjegyemen nem volt még rajta. Most kivételesen be tudtam csekkolni online az indulás előtt. A legutóbbi útjaimon nem lehetett, csak a reptéren.).

Majd meg kellett keressem a Departure-Terminal 1 feliratokat és ezt követve egy nagy becsekkoló térre értem, ahol kb. 10 perc gyaloglás után értem csak el az AirAsia check-in pultomat. Ilyen nagy ez a reptér. A pultnál két lány tanakodik az útlevelem felett. Kérdezem, hogy segíthetek-e? Erre kérdezik, hogy elnézést, de milyen nemzetiségű az útlevelem? Ezt eljátszották Japánban is a check in pultnál, csak ott négyen tanakodtak felette. Úgy tűnik, a magyar útlevél errefele ritkaságszámba megy vagy csak nincs jól láthatóan ráírva angolul, hogy HUN.

A megkapott repjegyen már rajta volt a kapum száma. Átmentem az átvizsgáló kapun, ahol elvették a 150ml-es dobozú arclemosóm és a fogkrémem a kézipoggyászból, mert meghaladta a 100ml-es méretet, hiába volt már alig mindegyikbe. Sűrű elnézést kért a fiatalember, de el kellett vegye. Szóval büdös szájjal és koszos arccal kellett továbbutaznom Malajziába. Be szoktam tenni a feladott poggyászba, de volt már, hogy nem tettem és nem vették el. Itt ez a szabály. Ez van. Könnyebb a táskám újabb két dologgal.

Majd az automata Immigration pulthoz értem, ahol nem állt ember, csak a szkennelő gépbe kellett betenni az útlevelem, lemásolta, majd még egy kapu következett, ahol az ujjlenyomatomat kérte a gép. Ezután folytatva a kapum keresését, vonatra kellett szállnom egy megálló erejéig (a T2-re ugyanitt kellett leszállni, csak ezután egy másik vonattal menni mégegy megállót).

A becsekkoló kapunál még láttam Burgert és Mekit is, utána csak drága kávézók és drága ajándékosok, meg kozmetikai boltok voltak leginkább. A kapum közelében 5000 KWD-ért ittam egy hatalmas tejeskávét, a szendvicsek-saláták 6900-8000 KWD-be kerültek volna, a Smoothie-k és a frissen facsart gyümölcslevek is 7000 KWD környékén. A kapunál tágas várakozótér, 2-3 töltőállomással, ingyen, erős wifivel és 8K-s Samsung tévékkel.

--------------------

Érdekességek:

Itt is kipróbáltam néhány ételt, italt:

Van ugye a Sam-SUNG márka és megtaláltam a kedvencemet is, a Foo-SUNG-ot. Biztos ez a Samsung nem annyira jól (fosul) működő termékeinek márkája... Én jót röhögtem rajta.

Amiket nem néztem meg, de program lehett volna még a városban (A legtöbbet egy szöulban élő magyar lány javasolta):

• Namsan Seoul Tower, a kilátó
• Myeongdong – jó árú és minőségű kozmetikumok
• Hongdae – bazáros, este 17:00-18:00 fele érdemes menni, akkor telik meg élettel
• Gwangjang piac – koreai különleges kajakóstolás
• Insadong – szuvenírek vásárlása
• Aquárium a Samseong megállónál

Összegezve:

Nem rossz a város, de én kicsit unatkoztam az ittöltött 6 nap alatt. Ez azért lehetet, mert az elmúlt hónapok alatt sok mindent láttam és néztem meg Ázsiában, így ebben a városban már nem akartam több szentélyt, templomot, múzeumot, kilátót látni. Így nehéz volt programot találni. Igazából a vásárláson kívül nem nagyon találtam más programokat, (azt meg nem akartam), amiket meg találtam, azt ki is maxoltam pár nap alatt. Nem bosszankodtam, a DMZ kár, hogy kimaradt, de legalább volt néhány nyugodtabb, pihenősebb napom.

---------------------------

Nem Szöul, de nem tudok elmenni amellett, hogy Dél-Koreában van egy Kuki-park, ahol mindenféle pénisz szobrok vannak kiállítva. “De miért csinálnak ilyet?!” – hangzott a jogos kérdés az egyik barátomtól. Talán mert úgy gondolják, hogy mindenki elmehet a … péniszbe! A péniszparkról itt bővebben.