Hát(I)zsákkal világgá mentem

Egy régi kedves kolléganőm egy Himeji nevű japán kisvárosban lakik már évek óta, itt élnek és dolgoznak a férjével. Meghívásukra érkeztem a környékre. Nagyon örültem a találkozónak, mert végre, hosszú idő után volt társaságom,  sőt ők még el is kalauzoltak a városokban, japán szakosként meséltek a történelemről, kultúráról, kipróbáltunk helyi kajákat, édességeket, üdítőket. Nagyon élveztem a társaságukat! Iszonyú hálás vagyok nekik, hogy ennyi élményt szerezhettem, mert ezeket egyedül nem, vagy biztosan nem így. A legjobb az volt az egészben, hogy végre 3 napig nem kellett agyalnom, hogy hova, mivel és hogy jutok el.:-) Éppen ezért nem nagyon fogom tudni leírni, hogy hova, mivel, mennyiért és mivel mentünk, mert csak rájuk hagyatkozva mentem utánuk. Igazán élveztem. Inkább az élményekről, kajákról mesélek és azokról a helyekről, amiket megnéztünk együtt.

Kiotóból a Kyotó vonatállomásról JR vonattal érkeztem az 51km-rel távolabbi Oszakába. Az A31 Kyoto Station-től A47 Osaka megàllóig kb. 30 perc volt az út és 560jen(1450Ft) volt a jegy. Kicsit bonyolultan tűnik ez a vonatos közlekedès, de rá kell jönni erre is és igazàból tök logikus. Van egy vonatvonal térkép a jegyautomaták fölött, ahol meg kell keresni a kívánt vonalat és az àllomást, ahova el szeretnénk jutni és mellé van írva 2 szám, az ára a jegynek. A felső a felnőtt, az alsó a gyerekjegy ára. Majd a jegyautomatába már csak a felajánlott összegek közül ki kell választani a miénket és bedobni az összeget. Kártyát, papír-ès aprópènzt is elfogad az automata. Ez volt az első vonat, ami vonat hatàsú volt, menetiràny szerint voltak az ülések. Az összes eddigi japán vonaton metrószerűen, oldalra, hosszú sorba voltak tève az ülések, mint a metrón szokott, ezért sokszor nem is volt vilàgos, hogy vonaton vagy metrón ülök, ami fontos volt, mert a bérleteim általában csak a metrókra (és a helyi buszokra) szóltak. De mindig bepróbàlkoztam a beléptető kapuknàl és max. nem fogadta el. Legtöbbször csak ebből tudtam, hogy nem metró.

Miután letettem a csomagomat a metró-vonat aluljáróban kihelyezett zárható szekrényekbe 500 jenért=1300Ft (elég nehéz volt üreset találni), nekiindultunk a városnak. A zölden világítósakat kellett keresni, a piros a foglalt. Az automatába bedobtama. pénzt, beütöttem a szekrény számát és eltettema. blokkot, majd mikor kivettem a csomagot, csak a blokkon szereplő QR kódot leolvastattam és már nyílott is. Nagyon praktikus és jó, hogy vannak ilyen lerakatok, könnyebb így a városnézés. Van kis bódé is, ahova le lehet adni a csomagokat egy bácsikának, de ott nagyon hosszú sor állt.

Oszakában rögtön vettem egy napijegyet (600jen=1600Ft), amivel suhanhattam a metrókon és a buszokat is használhattam volna, de azok lassúak a dugó miatt. Rengeteg bevásárlóközpont van Oszakában, egymást érik az 5-6-8 emeletes plázák és dugig vannak. Mi is egy ilyen plaza bejáratánál találkoztunk, a Yodobashi Camera Multimedia Umeda nevezetűnél. Aztán felmentünk az egyik bevásárlóközpont tetejére felállított hatalmas, piros óriáskerékre. Mert Japánban így tolják! 600 jen volt a belépő (1600Ft).

Elmentünk egy nagyon szép folyóparti étterembe (&Island, a Yodoyabashi megállótól 3 perc séta, címe: 中央区北浜2-1-23 Osaka) a városházával szemben, a folyó túlpartján, ahol sajnos 14:00 után már nem lehettet főtt kaját kapni (mi 14:15-re értünk oda persze), de azért ittunk egy epres csodát vígaszul. A folyóban jetski-vel is közlekedtek, hajózni is lehet.

Majd kipróbáltuk az okonomiyakit. Leültettek minket egy vaslapos asztalhoz, ahol vagy saját magadnak készíted el az ételt, vagy ha szerencséd van, akkor megcsinálják neked. Nekünk megcsinálták. Az okonomiyakit talán a palacsintához tudnám hasonlítani rengeteg összetevővel.Az alaptészta liszt, tojás, káposzta és reszelt yamaimo (egy fehéres, takonyszerű lé,burgonya reszelék). A többit általában izlés szerint szokták hozzáadni. Volt még benne benishouga (piros savanyú gyömbér). A feltét: okonomiyaki szósz, aonori (algapor), katsuoboshi (bonito hal pehely) és majonéz. Általában kihozzák a nyers tésztát rajta a feltétetekkel. Azt jól össze kell kutyulni, és ezután kisütni. Ha mindkét oldala kész, akkor utána megkenni a szósszal, megszórni halpehellyel meg algaporral és végül majonézzel disziteni. Finom. Édes és sós is egyszerre. Nagyon laktató. Kicsit ez a “mi volt otthon a hűtőben?”, mindentbele érzés, de állítólag így is született meg az étel receptje, mi volt otthon a japán vidéki házban. Hideg jeges teat kaptunk mellé és én megkóstoltam a yuzu hachimitsu sawa-t, ami egy citrusos mézes buborékos alkoholos ital. Isteni finom.

Utána pedig járuk a várost. Láttam szamurájos esernyőt, 50cm-es fagyit. Jártunk az amerikai negyedben, vettünk marha finom sajttortát, álltunk a hires futó kijelző előtt, a mozgó ráknál és csodáltuk magunkat egy kijelzőn a nagy tömegben.

Érdekesség a kis üzlet, ahol olcsóbban lehet kapni vonat-és busz-, színházjegyeket, feltöltőkártyákat, szeszes italokat stb. Valami olyasmi a rendszer, hogy ha valaki megvesz valamit, de mégse kell neki, beviszi és ott eladják az eredeti árnál kicsit olcsóbban. Shinkanzen vagy pl. napi Oszaka jegyet is árulnak. Ki lehet fogni. Több volt belőle Oszakában és Himejiben is. Ez az oszaki Yodobashi bevásárlóközponttal szemben található, mindegyiket máshogy hívják, ezt pl. Ticket Super-nek.

Oszakában amúgy van még egy Universal Studio, egy nagyon igényes Harry Potter részleggel, Akvárium és most épp volt időszakosan az általam már Tokióban megcsodált temLab Borderless kiállítás és itt is van egy híres vár.

--------------

A Japán körutam végén Hirisimából még egyszer visszajöttem egy éjszakára Oszakába, mert másnap innen ment a gépen Szöulba.

Oszaka szállás: Very Hostel Namba 1518 jen=4000Ft/éj REGGELIVEL, dormitory

cím:556-0022 Oszaka, Oszaka, Naniwa-ku Sakuragawa 2-14-13, Japán

Hirosimából busszal mentem vissza Oszakába. A szállásomon segítettek online jegyet venni. Nagyon örültem, mert 3400jenből (8900Ft) megúsztam az utat (Willer Express), igaz kb.6 órás volt az út (9:45-15:20). Különösebben nem érdekelt, ráértem és Oszakában már úgysem szerettem volna semmit sem csinálni. A busz nagyon szép volt és rózsaszín. Lábtartó, több helyen konnektoros töltő és babakocsi napellenző az alvàshoz. Ez utóbbi marha vicces volt.   Külön a lábrészt is meg lehetett egy elektromos kapcsolóval hosszabbítani és az ülést is dönteni, de ha felemeltem teljesen a lábtartót, nem fér el a lábam előrefele. Biztos a kini japánok elférnek rajta. Nem láttam senkit használni.

9:45-kor indultunk a Bus Station Hiroshoma Sta. North-tól, amit ahhoz képest, hogy a szállásom recepcióján térképen lerajzoltak és útközben is megkérdeztem egy információs pultnál és ők is adtak egy térképet és ők is lerajzoltak, szóval miután a város összes térképének birtokában voltam sem találtam elsőre a buszmegállót, így a Hiroshima Tv-nél leszólítottam egy kedves fiatal helyi hölgyet, aki szintén nem tudta, hogy hol van, de együtt megkerestük. Közben már együtt találtunk Express Bus feliratokat, de előtte nem volt kitáblázva. Egy kicsi és szép váróból (modern székekkel) áll az állomás, mesés WC-vel és italautomatával, EGY darab peronnal és kijelzővel. Kis cuki, de nagyon modern és van recepciós, navigálós néni. A megálló gyakorlatilag abban az èpületben volt, mint a Tv, csak a màsik oldalán és a bal végén, tehát eldugottan, nem az utcára nézve. Már csak a buszról láttam, hogy volt mellette egy nagyon nagy Tax Free Shop, itt biztos inni- és ennivalót is lehetett volna venni.

E-mailből kellett megmutatni a japán jegyem, amin gyakorlatilag csak a nevemet értettem. Nekem nem volt segítség, de a buszvezetőknek igen. Érdemes japánul (is) magunknál tartani, lementeni, befotózni a jegyet, mert az állomáson a kérdezősködésnél és a buszvezetőnel is az a (nagyobb) segítég. Mielőtt beteszik a csomagodat a buszba, a kis eszközén megkeresi a sofőrúr a neved és pipálja, majd megmondja, melyik szàmú, betűjű ülèsre kell ülni. Sajnos wifi nen volt a buszon. Itt Japánban ez nem olyan fontos, mert mindenkinek van net a telefonján, alap. Nem volt kis pléd az üléseken, mint ahogy a hosszú utas buszokon lenni szokott, de a buszvezetőtől lehetett hozni.

Osaka Umeda buszmegállóban tett le a busz 15:20-kor. Szerencsére a kávézójából elérhető volt az ingyen városi wifi, így gyorsan tudtam útvonalat tervezni. Innen kb.900m volt gyalog az Osaka állomás, ahonnan a JR Osaka Loop Line piros vonalon az Osaka megállótól az O17 Asiharabashi állomásig kellett menni a vonattal. 180 jenbe (470Ft) került. A megállóból kb. 600m volt gyalog a szállásom.

Fura, autófényezős utcán kellett gyalogolnom, csak autófényezők, meg autószerelők dolgoztak ebben az utcában, igen tiszta műhelyekben. A szállás kicsit kieső, de legalább nyugodt helyen van. Kívülről kicsit ijesztő volt a kinézete, a csillivilli bookingos képen sokkal szebb volt. Egy emeletes szoci kolesz benyomását keltette, de a látszat csalt és belülről nagyon szép volt. Az 5. emeleten volt az ágyam egy 16 személyes szobában, ahol végül egyedül aludtam. Remek volt, mert legalább kedvemre teregethettem a kimosott ruháim a nagyon erős és kilapcsolhatatlan, a plafonba szerelt klíma alá és késő estig hangosan hallgathattam a zeném. Volt tiszta ágynemű, amit magunknak kellett felhúzni (olyan bonyolult és kacifántos volt a huzat, hogy megértettem,miért hagyták ránk) kis és nagy törölköző, a külön női fürdőben sampom, balzsam, tusfürdő, fültisztító és vattakorong. Az ágy függönyözhető. Volt beszerelt töltő és egy kislámpa. Megérkezésköt kaptam egy kis csomag wellcome szivecskés cukorkát. A reggeli bár csak 7:00-kor kezdődött volna (én eg 6:50-kor indultam a reptérre), tudtam kicsit előbb enni, mert a recepciós fiú a segítségemre sietett. Nagyon folyós, ízetlen rántotta, kis kolbászka, valami sajtos makaróni tészta, marhahúsleves és egy kis péksüti volt a reggeli, almalé, narancslé és tea, no meg az automatából egy rossz kávé. Nem volt valami jó, de a segítséget értékeltem. Nagy közösségi tér volt a reggelizőhely, asztalokkal, kivetítővel, egy kis konyhával, kanapéval, 2 szabadon használható Acer laptoppal, kiülős erkéllyel és egy normál áras bárral, cukorkaautomatával Nagyon kényelmes és hangulatos kis hely volt. A szálláson nagyon jópofa, fiatalos, tematikus festmények voltak a falon, a kivetítőn pedig egy nagyon jól megcsinált image film a szállásról és a környék látnivalóiról. Lehetett bérelni pluszba törölközőt, venni füldugót, borotvát és 500jenért egész napra biciklit bérelni. Öt darab emberrel találkoztam az egész épületben + a 3 személyzet. Nekem nagyon tetszett, az árát igazán megérte, csak ajánlani tudom.

A Kansai reptérre:

A szállásomtól 700m-re volt a JR Namba àllomás (Osaka Air City Terminal) ahonnan indult az Airport Limusine Bus. A jegypénztárba tudtam kártyával jegyet venni, 1100jen (2900Ft) és 1 óra hossza.

Az Oszakai reptérnek 2 db terminálja van, mindkettőn megáll a busz. Nekem a T1-ről kellett mennem. Nagyon nagy a reptér, szinte egy 4 emeletes pláza, tele bolttal és étteremmel, a legtetején a becsekkoló része. Nagyon gyorsan és flottul ment az ellenőrzés. Mindenki nagyon kedves és gyors volt. Kb. 10 perc alatt átjutottam minden security és útlevélellenőrző kapun. A T’way airlines gépére az istenért sem tudtam online becsekkolni az előző napokban, órákban (az írta kb. utazás előtt egy órával?! de hogy?!, akkor normális ember már a reptéren van), így inkább 3 órával az indulás előtt kimentem a reptérre. Erre a reptérre érdemes, itt lehet mit csinálni. Az én kapumhoz (35-ös) még egy kicsit vonattal is kellett utazni. Ott már kevesebb üzlet volt, de itt is elég. Sok automata, pár kávézó és kajázó és nagyon jó, mert találtam egy Family Markt-ot, ami a városi árakon adott mindent, így nagyon jó áron be tudtam vásárolni a szokásos csomagolt sushimból, kis süti, kávé.

Oszakából kb. 1 órás vonatúttal lehet lejutni Himejibe például. 1490jen (3900Ft) lett volna normál áron a vonatjegy, de mi az "olcsójegyárus" boltban megkaptuk kb.300jennel (780Ft) olcsóbban. Sok kicsi sokra megy!

Bicajt béreltünk egy napra 100 jenért (270Ft-ért :-) ) és azzal róttuk a várost. Kicst bonyolultabb a bérlés, szerintem nekem egyedül nem ment volna, mert nyomogatni kellett az automatát és telefonon is hívni kellett. Sok helyen van a városban lerakat, a vár közelében is le lehet rakni. Nagyon praktikus,mert végig van bicikliút a városban. 

A várba nem mentünk fel, de a kertjét megcsodáltuk. Gyönyörű, egy kis sétával körbejárható. Belépős, 300jen (780Ft). (Koko-en, Himeji Castle Nishi-Oyashiki-Ato Garden). A várnál futó folyón kis gondolaszerű hajóval is végigvisznek, rizsszedű sapiban. A vár előtt van egy hatalmas park. És közel van az állatkert, ahol állítólag nem túl jó körülmények között tartják az állatokat. És a belépő csak 200 jen (530Ft), gyerekeknek 30 jen (80Ft!). (Inkább lenne több és jobb soruk lenne szegényeknek.

Befizettünk egy teaszertartásra is. (500jen=1300Ft). Nem igazi tradícionális volt, de nekem nagyon tetszett. A hely az maga, csodás, igazi japán szobák. Kaptunk egy kis édességet és egy teát és egy kis leírást, hogy kell. Kimonós lányok jöttek és segítettek. Térdre kellett kuporodni, többfelé felvágni az édességet, majd megenni. Ezután a teát felemelni, tiszteletet adni és megforgatni 2x az óra járásának megfelelően, majd inni és visszafordítani a teát. A tea nem volt valami finom, de nem ez volt a lényeg.

Nekem ennyire tetszett a kert és a teaszertartás:

Kipróbáltunk egy helyi sushi-s helyet (Uobei, ez a címe: 〒670-0966 Hyogo, Himeji, Nobusue, 435-3, イオンタウン姫路店1F). Annyira helyi volt, hogy angol felirat szinte nem is volt sehol. Tablettel rendeltük meg a kívánt ételeket, amiket aztán shinkanzen hozott ki egy sínen. Majd mi a tablet segítségével visszaküldhettük a vonatot, ha már levettük a tányért. Menő.

És a híres ramen-t is kipróbáltuk (itt: Kibou noki, címe: 4-chōme-63 Yasuda, Himeji, Hyogo 670-0955), ami állítólag a másnapos gyomornak nagyon jó. Ez a vietnámi pho és a magyar húsleves között van félútón. Sós, zsíros alaplé, amit nem is nagyon szoktak meginni, mi igen és tele van hússal, friss póréhagymával és ázsiai tésztával, és van benen egy félbevágott, szójalében főzött tojással. Nekem ízlett.

A ramen hivatalos leírása szerint: japán tésztaleves. Kínai típusú búzalisztből készített tésztát, húsból (vagy alkalmanként halból) készült alaplevet tartalmaz, melyet gyakran ízesítenek szójaszósszal vagy miszóval. Feltétként legtöbbször, szárított tengeri moszatot, kamabokót, illetve zöldhagymát tesznek rá. Japán szinte minden régiójának megvan a saját rámenváltozata.

A fotón a másik kis tányéron gyoza (ejtsd: gjóza)van, ezt is megkóstoltuk a miso alapú szósszal. A gyoza tulajdonképpen egy résztában sütött zöldségek, darálthús és hagyma keveréke. Ízlett ez is, főleg a szósszal.

Himeji-be 27.000Ft-ot vettem ki az ATM-ből, ezért 2900Ft kezelési költséget vont le. Ennek annyira nem örültem.

Kobe tengerparti városát kb. egy 40 perces vonatúttal értük el.  Érdekesség volt, hogy színes borítékban adta ki az automata a jegyet.

Egy fél napos, kellemes kirándulást tettünk, ezért a palacsintáért. Nem tudom leírni, milyen finom volt! Én tiramisusat kértem, a többiek simát, illetve zöld teásat. 1800 jen (4800Ft) volt egy adag és sorban is kellett állni miatta, de isteni volt. Helyben készítették a látványkonyhában.

A város tele van virággal, a főutat Flower Road-nak hívják. Egy kellemes sétával lesétáltunk a kikötőbe, hol a japánok megint bebizonyították, hogy szinte mindenhol és mindenért képesek nyugodtan sorbanállni. Itt épp a "Be Kobe" feliratnál, csak azért, hogy fotózkodjanak vele. Útközben megszemléltük a nagy 1995-ös földrengés nyomait. A parton van belőle egy kis kiállítás is. Elég durva volt.