Hát(I)zsákkal világgá mentem

Hosszú volt az 5 hónap, leginkább az egyedüllét miatt. Nagyon sok élmény ért, pozitívak, negatívak egyaránt. Nem kímélt az út, kaptam elég sokfajta megpróbáltatást és megoldásra váró feladatot, igazán nem unatkoztam. A blogot visszanézve és az ismerősök napi büszkélkedő üzeneteiből következtetek arra, hogy nagy utat tettem meg és nem csak a szó szoros, hanem átvitt értelmében is, rengeteg élménnyel, tapasztalattal tértem haza, ami egész biztosan meghatározza az ezt követő életemet. Talán még erősebb lettem, talán még több feladatot megtanultam megoldani, talán kevésbé pánikolok majd az élet további feladatai előtt, még ha ez az írásaimból nem is mindig tűnik ki.  Összegyűjtöttem azért, milyen negatív, megoldandó dolgok értek az úton érdekességképp:

1. Kezdődött rögtön azzal, hogy már a Balira szóló első repjegyemmel voltak gondok. Googleflights-szal foglaltam, valami közvetítő oldalon keresztül (akkor még rutintalanul nem a googlefligts-szal kikeresve, majd az aktuális légitársaság hivatalos oldalán direktben lefoglalva) és az utazás előtti héten vettem észre, hogy semmi visszaigazoló e-mail nem érkezett, csak a szerencsére a vásárlás végén befotózott foglalási számom volt meg. Ezzel beléptünk az elvileg a repjegyet ellenőrző oldalra és ott feketén-fehéren ki volt írva, hogy a járatot törölték. De erről se egy e-mailt, se egy sms-t nem kaptam és a pénzemet sem kaptam vissza. Őrült pánikban voltam, hogy nem tudok elutazni, pláne azután, hogy két napon keresztül nem vette fel senki a reklamációra szolgáló telefonszámot. Biztos votam benne, hogy ellopták a pénzem. Két angolul (is) érvelni és reklamálni (is) rettenetesen jól tudó barátom sietett a segítségemre, akik közül az egyiknek nagy nehezen sikerült elérni őket, de ekkor már tényleg két telefonról hívtuk őket kihangosítva, folyamatosan. A pénzem 3 napon belül visszautalták, de ez még nem oldotta meg azt a problémámat, hogy nincs repülőjegyem. Egy napos keresgélés után nagy nehezen sikerült szinte azonos áron repjegyet vennem, így a probléma jó pár nap idegeskedés után végül megoldódott. Nem volt egyszerű.

2. Rögtön az első balis ATM-nél letiltódott a bankkártyám.

3. Volt Balin egy fogorvoshoz menős sztorim. Az hagyjám, hogy el kellett menni, de először rossz címre küldtek, szakadt az eső, én meg motoros taxival mentem, majd egy órát késtem, a fogamhoz nem tudtak nyúlni, mert be volt gyulladva és végül az útlevelemet és a pénztárcámat is otthagytam a mosdóban, amiért csak másnap reggel tudtam visszamenni, mert már bezártak, két nap múlva pedig utaztam Vietnámba. Bővebben itt.

4. Aztán az égő buszesete következett, rögtön az egy hónapos vietnámi utam elején. Egy vietnámi tengerparti városból tartottam volna egy 400km-re arrébb lévő másikba egy éjszakai busszal, amikor is az út felénél, az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy ég a busz, az én oldalamon, ráadásul a tanknál. Az utolsó előtti fekvő ülésben feküdtem középen, szinte leghátul. A buszon 3 sorban voltak az ülések, a két ablak mellett és középen, így a székek között nagyon kicsi, szűk sorok maradtak, ahol épp hogy elfért az ember oldalazva. Nah ezen a kis ösvényeken kellett kijutni, hol ráadásul végig emberek feküdtek, mert annyi utast vettünk fel még útközben, hogy a busz szó szerint minden szeglete megtelt. Helyiekkel utaztam a csótányos buszon, büdös, köszos meztelen lábak között aludva. Amúgy se volt egy nagy élmény, de még akár bulinak is felfoghatta az ember. A menekülés aztán nem volt az!Senkinek nem kívánom azt a pár percet, amíg lejutottam a buszról. Nem volt se poroltó, se biztonsági üveg, amit ki lehet rúgni, se szellőző a busz tetején, ahol ki lehet mászni, csak előre lehetett menni, aszalódva a sorok és az emberek között. Szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy a fontosabb dolgaimat magammal vigyem (útlevél, pénztárca, telefon). A busz oldalába tett csomagokhoz nem engedték, hogy hozzányúljunk, de én az égő buszból mégis kiszedtem az enyémet, ugyanis marhára féltettem a kölcsönkapott táskámat, mert nem az enyém volt és kb. olyan nagy értékű volt kis túlzással, mint a buszon utazók összes értéke együttvéve (Gucci). De így is a tűzbe veszett pár dolgom, persze a biztosítóm nem fizet (KH utasbiztosítás), mondván, hogy a biztosításom mindenre vonatkozik (ellopják, elhagyom, a busztársaság elveszíti a csomagomat, természeti katasztrófa éri stb.), de a buszkiégésre pont nem. Kifizettem egy csomó pénzt a biztosításra és amikor bajban voltam, persze nem érvényes a biztosításom. Legközelebb külön odafigyelek, hogy külön a buszban kiégett csomag kategóriára is befizessek. Az esetről bővebben itt.

5. Nagyobb betegséget szerencsére nem kaptam el, de a gyomrom nem nagyon akart átállni az ázsiai kosztra. Balin 3x volt hasmenésem minimum egy hétig, egyszer hánytam és fostam is, a Fülöp-szigeteken pedig egyszer fostam, de olyan sokáig tartott, hogy mikor átrepültem Japánba, az első 2 napot a nyilvános mosdókban töltöttem ott is. Élmény volt! Majdnem született egy a Japán a nyilvános mosdók árnyékából írásom.

6. Megutált országom Kína lett, akik nem engedtek be az országukba. A phuketi reptéren feltartott stewardess arra hivatkozva nem engedett fel a Sichuan Arlines Kínába tartó gépére, hogy túllépné a tartózkodásom a 144 napos vízummentességet (ami nem volt igaz, mert június 6-án érkeztem volna és június 11-én hagytam volna el az országot), de az e-mailes panaszlevelemre jött válaszban már az szerepelt, hogy nem direkt járattal mentem volna Kínába, hanem átszállásossal Chengdu városában. Én sehol nem találtam arra vonatkozó adatot, hogy a vízummentesség csak közvetlen járatokra érvényes. Kértem a konzulátusunk segítségét, de azon kívül, hogy ők is rákérdeztek a légitársaságnál az ügyre, egyebet nem tudtak tenni. Hiába írtam a légitársaságnak, hogy a stewardess is mást mond és ők is, illetve nem látom a paragrafust, hogy csak közvetlen járattal mehettem volna, nem válaszoltak erre, de azt azért leírák, hogy nem fizetnek egy forintot sem. Még a repjegy illetéket, adókat sem kaptam vissza! Rengeteg pénzt elveszítettem ezzel az akcióval: elvesztettem a Phuketről Kínába szóló repjegyem (és erre már csomagostul be voltam ugye csekkolva, drága csomagfeladás is kifizetve), elvesztettem 2 napnyi előre lefoglalt kínai szállást, elveszett a Kínából Melbournbe tartó repjegyem és vehettem egy 3. jegyet Phuketről direktbe Melbournbe, hogy legalább a kínai utam utánra előre megváltott repjegyeimet ne veszítsem már el. Lelki beteg voltam 4-5 napig, nem tudtam feldogozni az anyagi veszteséget, ami közel 250.000Ft volt, bár sose mertem újra kiszámolni. Kb. 3 napig nem is tudtam enni. És azóta minden kínaiba belerúgnék… Melbournbe az egyik szállásomon az emeletes ágyon alattam fekvő szobatársam is kínai volt, de olyan buta és idegesítő feje volt, hogy többször majdnem megütöttem. Ő kapta majdnem a Kína ellen felgyülemlett összes haragom. Amikor éjszaka kihúzta a telefontöltőm a konektorból és megkérdeztem, hogy tölti-e a telefonomat a töltő és nézze meg legyen kedves, mert én már az ágy tetején vagyok és ő erre azt válaszolta, hogy igen, közben meg hallottam, hogy kihúzta, akkor leszálltam az ágyról és nagyon-nagyon-nagyon mély levegőket kellett vennem, hogy ne mossak be neki egyet. De kibírtam és remegve az idegességtől inkább visszafeküdtem az ágyba. A Kínából-Melbournbe tartó repjegyem adóit vissza tudtam igényelni az AirAsia-tól.

7. Olyan többször volt, hogy a szállásommal nem stimmelt valami:

• Japánban 2x húzták le a szobafizetésnél a bankkártyám, mert először nem működött, de én meg kaptam róla sms-t, hogy 2x is levonták az összeget. A szállást nem érdekelte, mert nekik hibát jelzett a gép és csak a másodikat fogadták el. Hiába mutattam a banki sms-t és az online bizonylatot. Ez újabb 3 kör a bankommal, a szállással, az ő bankjukkal, de végül a bankom közbenjárt és visszautalták a pénzt.
• Vietnámban mikor elmentem a rizsföldes, hegyi, ottalvós túrára, mikor befizettem az utazási irodánál, nem kaptam semmi itinert, hogy mi fog történni, csak arra emlékeztem, hogy 4-kor érünk vissza a fővárosba. De kiderült a helyszínen, hogy nem 16:00-kor érkezünk vissza, hanem csak akkor indulunk, ami azt jelenti, hogy egész éjszaka utazunk és én elvesztem az előre lefoglalt szállásom, ahova előre odavittem a cuccaimat reggel. Hajnali korai órákban érkeztem így a szállásra, az ajtó lelakatolva, de felébresztettem a szerencsére az ajtóban alvó recepciós, aki beengedett, a főnökasszonnyal meg üzleteltünk, hogy átrakja a foglalásom egy nappal arrébbra, cserébe én meg még maradok 3 napot és jókat írok majd róla az értékelésbe.
• Melbourne-ben az egyik szállásomat egy nappal érkezésem előtt egy nappal előbbre foglaltam és mivel nem érkeztem meg becsekkolási napra, törölték a foglalásom és megpróbálták az előre lefoglalt 4 éjszakát egyösszegben levonni a kártyámról, szerencsére valami hiba volt és nem sikerült. Leszállva az országba olvasom az e-mailt, hogy törölték a foglalásom. De végül odamentem és csak azt az egy napot vesztettem el, a többit visszafoglalták.
• kiemelném a vietnámi VIP szobámat, ahol csak azért kaptam meg a VIP szoba kulcsát, mert éjjel érkezvén a szállásra kivertem a balhét, hogy mi az, hogy nem találják a foglalásom. És a VIP szoba kérem szépen tele volt emberi szőr- és hajszálakkal, koszos volt a szoba, ragadt a padló és egérszar volt mindenfele. Vigyázállásban, azaz fekvésben aludtam csak pár órát, azt is a saját törölközőmön és plédemen, mert olyan dzsuva volt az ágy. Reggel láttam meg a szállást kívülről. Ha ezt nappal látom, sose lépek be. Ausztriában élő egyik barátom a mai napig ezen röhög, hol aludtam. Utólag, de csak utólag, tényleg vicces. Bővebben itt.

• Voltak az ausztráliai csótányos szállások, amikor egy napig velük aludtam, majd kétszer kellett szobát cserélnem, mire volt egy, amiben nem futkostak. Erről bővebben itt.

8. Becsekkolásnál, repülőtéri átvizsgálásnál a kínai incidenst leszámítva csak egy nagyobb problémám volt, több kisebb viszont akadt: egyszer a kézipoggyászomban maradt ollót vették el, egyszer a dobozos kávémat, egyszer a vietnámban élő amerikai-magyar barátomnak ajándékba vitt pálinkát vitték el, de amíg az ollómmal voltak elfoglalva, ügyesen visszacsempésztem, így megmenekült a pálesz. VISZONT a feladott poggyászommal egyszer volt egy nagyobb kalamajka. Hanoiból tartottam volna Hongkongba, amikor is a reptéren kétszer is bemondták a hangosbemondóba a nevem. A szívem megállt, elég rossz érzés volt, mert éreztem, hogy ez nem jelent jót. Aztán nagy kálváriák után kiderült, hogy az Apunak ajándékba vitt, az egyik vietnámi túra alkalmával a lőtéren szerzett töltényhüvelyek nem tetszettek a feladott poggyászokat átvizsgáló őröknek, így behívattak egy külön szobába, kinyittatták a csomagomat és megkérdezték, hogy az enyém-e a cucc. Végül csak jegyzőkönyvbe vették és elengedtek. Az erről a történetről szóló élményeim itt olvashatóak. Aztán annyira bolond voltam, hogy egy szálláson a kukába dobtam el őket Hongkongban, nem gondolva arra, hogy ezzel megint bajba sodorhatom magam, hisz tudják a nevem, az adataim stb. Bővebben itt. 

9. Sydneyben rendeltem a szállásomon egy shuttle buszt, ami nem érkezett meg, mondván, hogy ő ott volt a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen, de mivel én nem voltam sehol, ők elmentek, nem jönnek vissza értem és újat se küldenek. A transzfer előre ki volt fizetve. Rohanhattam a vonathoz és imádkozhattam, hogy elérjem a gépet. Elértem, minden rendben volt. Útközben írtam a szállásomnak, akik visszafizetik a jegy árát és egy napi szállásom árát is kárpótlásul. A baj csak az volt, hogy a bankkártyám lejárati dátumát és a 3 jegyű CVV kódomat kérték az utaláshoz, amit csak 3 levélváltás után értettek meg, hogy nem fogok kiadni, mert személyes adat és visszaélhetnének vele. Kértem többízben is, hogy a bankszámlámra utaljanak, de azóta sem érkezett meg.

10. Aztán a hazafele út kálváriája, 3 órás késéssel induló járat, majd a német szálloda felajánlása, végül a sikeres hazaérjezés és a meg nem érkezett csomag.Bővebben itt.

És hogy ennyi rossz élmény után milyen jók történtek velem? Bevallom, a rosszak az utazás végeztével a legtöbb szép emléket elhomályosították (ez a nem jól sikerült hazaút és Kína betett), de ahogy telik az idő (már 2019. októberében írom ezt a plusz mondatot) csak a szép marad meg és csak a jó élményekre kezdek emlékezni.

Összességében szerencsésnek és talán ki merem jelenteni, hogy bátornak érzem magam, hogy végigcsináltam ezt az egészet és egyedül. Nagyon nehéz volt ennyi élményt egyedül feldolgozni, szerintem nem is tudtam. A blogírás, ami napi rutinná vált, sokat segített benne, de sokszor úgy éreztem, kulturális sokkot kaptam a sok-sok élméyntől, melyek napi rendszerességgel zúdultak rám. Volt hogy napi szinten annyi élmény ért, mint máskor egy egész év alatt (sem). A mai napig dolgozom fel őket és azt hiszem a blog segítet majd abban, hogy 10 év múlva is emlékezhessek a sok szép élményre.

Remélem, hogy az írásaim másnak is örömet okoztak, okoznak és sok utastársamnak segítek majd vele és az én hibáimból, badarságaimból tanulva, nekik sokkal könnyebb és izgalmasabb útjuk lesz. Sok visszajelzést kaptam az út alatt, leginkább pozitívakat. De igazán csak az értette meg az utam és az nem irigkyedett otthon, akik rendszeresen olvastak és akik pontosan tudták, hogy mekkora ára volt ennek az útnak, hogy mennyi lemondással, nélkülözéssel, spórolással járt, hogy ezt az 5 hónapot véghez tudjam vinni. Köszönöm annak a pár embernek, akik mellettem voltak és támogattak, bíztattak és amikor el voltam kenődve, akkor is mellettem álltak és nem csak a fényét, hanem az élét is látták az útnak.

5 hónap, 5 kontinens (Indonézia, Malajzia, Ázsia, Ausztrália és végül Düsseldorffal becsusszant Európa is), 12 ország, 30 város, 5 vízum (Bali, Vietnám, Kambodzsa, Mianmar, Ausztrália) többszáz repüléssel eltöltött óra, tucatnyi reptér, booking.com szállásfoglalás.

Egy kis összefoglaló a legjobbakból:

A legjobb top 3 ország: Hongkong, Japán és Ausztrália

A legrosszabb ország, amelyben a legkevésbé éreztem jól magam: Vietnám és Mianmar

A legolcsóbb szállás: Phuket – Best Stay Hostel 890Ft/éj (ez rossz volt), Kambodzsa - Noni Tree Hostel 900Ft/éj (ez viszont nagyon jó volt!)

A legdrágább szállás: Japán, kapszula szoba kb. 10.405 Ft/éj (Capsule Hotel Cube Hiroshima)

A legjobb top 3szállás: egy apartman Hanoiban (Himalaya Phoenix Apartmant és Hotel), a gyógyvizes, szaunás kapszulaágyszerű hostel Tokióban (Mustard Hotel Asakusa) és a kapszulaágyszerű hostel Kuala Lumpurban (The Bed KLCC Capsula Hotel  )

A legrosszabb szállás: a vietnámi egérszaros VIP szoba (Holiday Hotel) és a sydney-i csótányos hostel (Westend Backpackers Hostel)

A legrosszabb élmény: Kína és a vietnámi égő busz.

A legmeghatóbb élmény: a kiotói császári palotában az Enjoy everything- történet. Erről bővebben itt.

A legkülönlegesebb élmény: bohóc halat látni 20 cm-ről a saját környezetében, alámerülve (Fülöp-szigetek, Coron, Pearl Tours and Travel Office, Ultimate Tour) és a két ausztrál 7News híradó végignézése Mark Fergussonnal.

A legszebb top 3természeti csoda: Halong Bay - Vietnám, Angkor Wat – Kambodzsa, a lagúnák a Fülöp-szigeteken (Fülöp-szigetek, Coron, Pearl Tours and Travel Office, Ultimate Tour)

És nem tudom elfelejteni, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy a 2019-es évben az ünnepek nagy részét a világ egy-egy gyönyörű helyén tölthettem:

• a születésnapomat (január 18.) Indonéziában, Balin
• a Valentin-napot (február 14.) Szingapúrban
• március 15. Nemzeti ünnepét Vietnámban, Buon Ma Thout-ban
• a Húsvétot (április 21-22.) a Fülöp-szigeteken, Coron-ban
• a május 1-jét Japánban, Himejiben
• a Pünkösdöt (június 9-10.) Ausztráliában, Melbourne-ben

KÖSZÖNÖM!

Ui.: Bár az írást csak 2019. október 2-án tettem közzé, az utazásom alatt írtam folyamatosan.