Hát(I)zsákkal világgá mentem

Kevés dolog volt az életemben, amin annyit agyaltam és amit annyit számoltam, mint az ausztráliai utam. Régi vágyam volt, hogy eljussak a kontinensre, de hát sokan vannak ezzel így. Négy és fél hónapja az egész utam alatt többször előkerül a téma, de abszúrdnak tűnt, elhessegettem. Már Baliról kacérkodtam vele, de persze amikor közel és elérhető áron volt, akkor nem mertem. Most kb. 3 hete azon szenvedek, hogy Pekingbe hány napot lehet maradni vízummentesen. Régen 72 óra volt, most másfél éve kb. felemelték 144 órára, azaz 6 napra. Laosz volt az elsődleges terv, de egy az hogy drága lett volna a repjegy (65.000Ft körül csak az odaszóló), másrészt meg csak 36 órás úttal, 17 órás átszállási idővel Kínából lehetett volna repjegyet venni. Azt annyira nem vállaltam volna be Laoszért, annyira nem érdekelt az ország, elnézést. Egyik reggel kidobta, hogy Melbourne 35.000Ft. Nah mondom az vicces. De visszafele 95.000Ft körül lett volna, így elálltam tőle. Azért belekerült az ausztrál bogár a fülembe. Addig szenvedtem végül ezzel a Kínával (hogy számít a 6 nap, mikortól számolódik témájú levelezéseket folytattam a konzulátussal, mire végül úgy döntöttem, hogy ok, akkor megveszem a kb. 15-20.000Ft-os vízumot és hosszabb időt eltöltök Kínában, esetleg megnézem Saghajt is vagy a vidéket. De nem találtam napokig az online ügyintézést, csak az igénylőlapot (4 oldalas). Újra írtam a követségnek. Szerintük (mi az hogy szerintük?! Nem ők a követség?! Ha ők nem tudják, akkor ki?!) nem lehet online, csak személyesen Magyarországon. De mondom én külföldön vagyok. Akkor menjek be abba az országba a kínai követségre, ahol épp vagyok. Elképzelitek, hogy bemegyek a mianmari kínai követségre (ha van egyáltalán) és magyarként kínai vízumot igénylek?! Én nem akartam elképzelni. Oké, lehet meghatalmazott útján. De az bonyolult és megint kit kérjek meg, hogy töltsön órákat ezzel.?! Meg biztos fotó is kell stb. Bonyolult. Jól van akkor, ez egy égi jel, NEM maradok Kínában két hetet. MINDEN országban lehet online vízumot igényelni, Kambodzsában, Mianmarban még a helyszínen is lehet vízumot csináltatni, de nem, Kínába nem lehet. Ok, akkor elmegyek elkölteni másik országba a pénzem, ha nekik nem kell a turista testem! Így kezdtem megint Ausztrália irányába kanyarodni a repjegykeresést illetően. Nagy mesterem (B.A.) meg amióta elindultam az útra, azon sopánkodik, hogy miért nem megyek Ausztráliába, mert az az egyik legcsodálatosabb ország?! Azért nem megyek, mert drága. Drága, drága, de ezt mondták Japánra is, azt mégsem volt annyira nagyon drága és otthonról 350.000-450.000Ft a repjegy Ausztráliába, és 100 csillió óra a repülőút, ezt úgysem fogom soha kifizetni. Most harmad áron utazhatok el a hőn áhított országba. Ha most nem megyek, lehet soha nem jutok el. Jó policy, csak ezzel pont így vagyok az összes többi környező országgal. Ha most nem, lehet, hogy soha! És ezekre a tervekre a világ összes pénze nem lenne elég. De döntöttem és beadtam a vízumigénylőlapomat Ausztráliába, ami nagy döbbenetemre, ingyenes volt! Magyar oldalak, utazási irodák, vízummal foglalkozó cégek 5.000-15.000 Ft között intézik, de az ausztrál hivatalos oldalon egy regisztrációt követően ingyenes. Valaki 1 munkanapot írt az elbírálásra, valaki 4-5-öt és valaki 4-5 hetet. Én egy percent belül megkaptam e-mailben az érvényes vízumomat. El sem hittem.

Aztán Kínával a sok előzetes szarakodás ellenére sokkal rosszabbra fordultak a dolgok (erről nemsokára születik egy írás), emiatt úgy alakult, hogy Kínába nem jutottam el, viszont Ausztráliára több idő maradt. Végül két hetet töltöttem életem eddigi legtávolabbi pontján a hazámtól. Őrületesen jó ez az ország, egyszerűen imádtam. Kettő nagy baja van: marha messze van és nekem drága volt (Nekem drágább volt Japánnál).

Vízum:kell! Ingyenes, online igényelhető

Ausztráliába számos vízumtípus létezik, melyek különféle feltételekkel engedik az utazóknak az országon belüli tartózkodást. A magyar turistáknak két vízumtípus áll a rendelkezésükre, az eVisitor Visa (651) és a Visitor Visa (600). Az eVisitor Visa az átlagos turistavízum, amely turisztikai, rövid tanulmányi vagy üzleti célból engedélyez maximum 3 hónapnyi tartózkodást az országban. A vízum 12 hónapig érvényes, ez alatt az idő alatt többször is beléphetsz az országba, de nem meghosszabbítható, ha maradni szeretnél később. Ezzel a vízummal tilos dolgozni!

Ha három hónapnál több időt töltenél kint egyszerre, akkor a 600-as Visitor Visa-t kell igényelned, amely 3, 6 vagy 12 hónapos tartózkodást engedélyez, díjat kell fizetni érte, melyet a hivatal határoz meg, és több céllal lehet igénybe venni, például család látogatása, vagy üzleti cél, de tanulmányok csak 3 hónapig folytathatók, minden tovább tartó tanfolyamhoz már egyéb típusú vízumot kell igényelni.

Tovább infók a vízumról (angol nyelen) itt: https://www.homeaffairs.gov.au

A kérvényezési folyamattal és vízummal kapcsolatos összes információ megtalálható  a bevándorlási hivatal honlapján: http://www.border.gov.au.

A vízumigénylő lapot, csak egy regisztrációt követően, az account-ba való belépés után tudjuk online felületen kitölteni.

Első lépésként létre kell hozni tehát egy felhasználói fiókot, egy ImmiAccount-ot: csak egy felhasználónevet és egy jelszót kell választani, majd az e-mailben megküldött linkre kattintva megerősíteni.

https://online.immi.gov.au/lusc/register

Belépés után: New application fül –> Visitor – eVisitor (651) fület kell választani és már lehet is kitölteni az adatlapot.

Az általános adatok (név, nem, születési hely/dő, útlevélszám/érvényesség/kiadó hatóság) után megkérdezi, hogy milyen/van-e partneri kapcsolatod, és mi a munkád, címed. Nyilatkozni kell, hogy nem voltál bűncselekmény részese, nincs-e függő ügyed a hatóságokkal stb. Majd megkérdezik tudod-e finanszírozni magadnak az utat, ha nem, meg kell adni egy személyt, aki garancia erre. És a végén meg kell adnod a turistaállomás terveidet. Én ide csak a városneveket írtam be, ahova utazni tervezek az országban. Többször visszaellenőrizteti veled az adataidat.

Én a kitöltést követően azonnal kaptam egy GRANTED feliratú hatósági visszaigazolást egy percent belül e-mailben.

Pénz: ausztrál dollár

Van papír és fém pénzük is. A fém pénzekbe van anyag, igazán nehezek és valamelyik elég nagy méretű.

Az ausztrál érmék előoldalán a brit hagyományoknak megfelelően egységesen II. Erzsébet királynő portréja szerepel. Érmékből 1, 2, 5, 10, 20 és 50 centes és 1 és 2 dolláros címletek vannak. Az 1 és 2 centes bronzból, az 5, 10, 20 és 50 centes réznikkel ötvözetből készültek. Az 1 - 20 centesek hátoldalán ausztrál állatok, az 50 centesen az ország címere szerepel. Az 50 centes alakja tök érdekes, tizenkétszögletű. A 2019-től forgalomba kerülő új érméken új II. Erzsébet képmás szerepel.

1996 óta a bankjegyek műanyagból készülnek.

1 AUD = 198 Ft (kb. 200Ft)

10 AUD = kb. 2000 Ft

1 Ft = 0,005 AUD

200 Ft = 1 AUD

1000 Ft = 5 AUD

Közlekedés:jobboldali

Van metró, vonat, villamos, busz. Én mindenhova villamossal mentem Melbourne-ben illetve gyalogoltam (a reptereket kivéve), Sydneyben pedig mindenhova csak gyalog.

Internet, ATM:

Internet nagyon sok helyen, kerületben ingyenesen elérhető, de a város több pontján is vannak kialakított ingyenes wifi-k. Sok étterem és kávézó is ad alkalmat netezésre egy regisztráció után.

ATM szinte minden utcában van. Egy pénzfelvételem volt, amikor 20.000Ft-nyi ausztrál dollár (100AUD) felvételére 900Ft (4,50AUD) kezelési költséget számolt fel a gépezet.

Konektor: ausztrál

Sajnos egyik nemzetközi töltőm se működött az ausztrál konnektorokban, mert ebben az országban természetesen másfajta lyuk van. Első nap nem kaptam sehol töltőt vagy átalakítót. Csak USB-s lett volna a benzinkúton, amivel meg csak a telefonomat tudtam volna tölteni és a számítógépemet meg nem. Másnap beszereztem egyet 15 AUD-ért (3000Ft), ami töltötte a laptopomat és ha hozzácsatlakoztattam az én ázsiaimhoz, akkor már a telefonomat is.

Emberek:

Az ausztrál emberek nagyon kedvesek és segítőkészek. Ha látják, hogy tanácstalan arcot vágtam, azonnal valaki a segítségemre sietett. Nagyon fura, de jólesett

Nagyon hamar sötétedik, már 17:30 körül sötét és kb. 10-15 fok van júniusban. Itt ez a tél. Hazafele láthattam a kivilágított, még mindig nyüzsgő várost. Több helyen utcazenélnek vagy hangosítóval énekelnek, gitároznak vagy épp break-elnek a fiatalok. Az akcentusuk egyedülálló, nekem kissé nehéz volt megérteni.

Rengeteg a bevándorló, rengeteg ázsiai jár az ausztrál egyetemekre. 

Étel, ital, árak:

Ausztrál gasztro különlegesség a Vegemite, amelyet főként reggelire fogyasztanak, és tulajdonképpen a sörgyártás egyik mellékterméke, a sör- és egyéb élesztők kivonata, krémesített változata, egy sötétbarna, savanykás, sós krém. Nagyon rossz az íze, én nem tudom, hogy lehet ezt megenni!?

A helyi Burger Kinget Hungry Jack's-nek hívják. Ugyanazok a termékek, a design, minden, csak másik nevet kellett választani, mert a Burger King bejövetele előtt már létezett egy Burger King nevű ausztrál hamburgerező.

Nagyon sok az ázsiai, indiai, olasz, török, arab étterem az országban, tele vannak az utcák a streetfood-ozókkal.

A számunkra ismert áruházak közül láttam Aldit és nekem új volt, de itt ezek a magyar Intersparok: a Coles és a Woolworths. Sydney jelenleg a világ egyik, ha nem a legdrágább városa, ez az élelmiszer árakon is meglátszik. De ki lehet fogni akciókat. Érdekes ausztrál szemlélet, ha többet veszel valamiből, olcsóbb. A 7elevenben akartam venni egy Colat 4 dollárért, de ha kettőt vittem, akkor 6 dollár volt összesen. És itt nem fél literes, hanem 660ml-es a Cola.  Találtam egy Supa Iga nevezető nagy boltot, ez lehet a magyar Spar. Fotóztam néhány alapélelmiszert, árakkal.

És a Woolworths-ben bevásároltam. Ezeket vettem és 33.80 AUD-t fizettem (6700Ft). Ebben benne volt:

• egy 2l-es tej-isteni finom itt a tej! – 2.20$ (440Ft)
• egy 750g-os szeletelt kenyér 3.40$ (680Ft)
• egy doboz, 12db-os tojás 3.60$ (710Ft)
• paradicsomszósz 250g 3.30$ (650Ft)
• reszelt sajt 250g 3.50$ (700Ft)
• bébispenót 60g 00$ (400Ft)
• babcsíra 250g 2.20$ (440Ft)
• avokádó krém 200g 3.50$ (700Ft)
• 3db csomagolt vajas croissant 2.50$ (500Ft)
• 12db-os csomagolt sushi 5.50$ (1100Ft)
• arctisztító vattapamacs 1.95$ (390Ft)
• bevásárlószatyor 1.95$ (390Ft)

 És ez lett belőle vacsira:

Ausztráliában megpróbálják a lakosságot az egészséges táplálkozás irányába terelni, méghozzá úgy, hogy az egészséges termékek olcsóbbak, míg az egészségtelenek drágábbak. A cukros üdítőitalok, energiaitalok, csokik pl. tök drágák.

Az éttermek drágák (30-40 dollár egy kaja kb. itallal), de streetfoodosoknál a piacon 12 dollárért nagyon finomakat és laktatókat ettem. Én szerettem a Sushi Hub-okat. Jó áron. 10-12 dollárért adnak egy doboz sushit vagy 3.50-ért egy vastagabb tekercset.

Azt olvastam, hogy az éttermek többségében működik Bring Your Own rendszer, ami azt jelenti, hogy pohárdíj (1-2 dollár) ellenében cserébe azt ihatod amit magaddal hoztál. Nekünk ez nagyon fura, de itt tök elfogadott.

Borravaló. Otthon elvárt borravalót adni, méghozzá minimum a fogyasztás 10%-át, itt viszont nem kell borravalózni. Van lehetőség a pultokon otthagyott pohárba pénzt dobni, de nem elvárt. Ez azért lehet, mert itt a vendéglátásban dolgozókat megfizetik és nem a borravalóból kell megélniük.

Nagyon népszerű a pubfood. A kocsmákban jó áron 4-5 fogás közül választhatunk az italunk mellé. Nagy adagokat adnak, meghatározott időszakban vannak az akciók, olyankor kb. 12 dollárért (kb. 2400Ft) fogyaszthatunk.

Melbourne-ben nincs nagy éjszakai élet, kevés helyen lehet alkoholhoz jutni és drága, kb.duplája, mint Amerikában. Sok helyen be is van tiltva az alkoholfogyasztás. Ausztráliában nem lehet a boltokban alkoholt kapni, csak az erre szakosodott, külön  boltokban juthatunk hozzá, borsos áron. Az aussie-k imádják a whiskey-t és többszáz féle sörük van, ezek otthon ismeretlen márkák.

 Az én kedvenc italaim Ausztráliában:

Érkezés: repülővel, Phuketről (Thaiföld), Scoot légitársaság, átszállással, 9279 THB (84.500Ft) egy 20 kg-os feladott poggyásszal

19:50 Phuket Intl(HKT), TR653 Scoot(A320)  - Singapore (SIN), Changi Airport 22:45, utazási idő: 1 óra 55 perc, az időeltolódás miatt, ami + 1 óra Phukethez képest)
Várakozás: 2óra 50perc

01:35 Singapore (SIN), Changi Airport, TR18 - Melbourne (MEL), Tullamarine Airport   11:00, utazási idő: 7óra 25 perc az időeltolódás miatt, ami + 2 óra Szingapúrhoz képest

A Phuketről való másodszori nekiindulás, a repülőtéren éjszakázás és az ott eltöltött több, mint 24 óra újra idegessé tett az utazással kapcsolatban. A hosszú utam alatt már épp kezdtem hozzászokni a repterekhez, vízumokhoz, becsekkolásokhoz, átvizsgálásokhoz, már alig izgultam az utazások alkalmával, de a kínai eset visszahozta kissé a félelmeimet. Így a Scoot check-in pulthoz is félve álltam oda, de szerencsére minden rendben volt, még az ausztrál vízumom sem érdekelte őket. Ígérték, hogy az átszállásnál nem kell ki-, majd becsekkolnom a feladott poggyászomat, hanem velem jön Ausztráliába és csak ott kell felvennem. Izgultam a csomagért, mert Ausztráliában a csomagkiadásnál már megint mindenki megkapta a csomagját, az enyém meg sehol nem volt, szóval súlyosan teltek a percek, de meglett szerencsére.

A Phuket-Szingapúr gépet kishíján lekéstem, mert jó dolgomban a reptéren ettem az egyik emeleti bárban a kis panninimet és töltöttem a laptopom és a telefonom, mikor elkezdtem elindulni a repülőhöz a felszállás előtti 30 perccel. Valahogy teljesen kiment a fejemből, hogy indulás előtt 30 perccel általában a kapukat már bezárják, de holt nyugodtan sétáltam az előre lecsekkolt 15-ös kapuhoz. Odaértem, sehol senki, csak egy cetli, hogy átrakták a beszállást a 12-es kapura. Rohanás. Már a ¾ csapat a tranzitban, gyorsan én is csatlakoztam. Szépen elvették a vizem, ami a kezemben volt, hogy azt a gépre nem vihetem fel. Miért nem tettem a táskámba, istenem?! Marha szomjas voltam és még annyi eszem sem volt, hogy beleigyak, mielőtt kidobom. Végigszomjaztam az utat, mert 4 singapúri dollárért (840Ft) nem kívántam inni egy 2dl-es kis vizet. Az úton (ami az időeltolódás miatt 3 órának számított, de tulajdonképpen csak 2 volt) szinte semmit nem tudtam pihenni, mert előttem és mögöttem is kisgyerekek játszottak és hangoskodtak, a mögöttem lévő előszeretettel a szék hátulján a vesémet rúgdosta. Türtőztetve magam, végül nem rúgtam vissza. Kedvenc, szingapúri reptéremre érkezve azonnal vettem egy üdítőt és bevásároltam egy kis kajával a reptéren található 7elevenben. A reptéren kis vonattal kellett menni a Terminál 1-ig. Nem tudtam sajnos a reptér adta szuper lehetőségeket (wellness, mozi) kihasználni, annyi időm nem volt. Próbáltam kambodzsai rielt váltani, itt is sikertelenül és kétségbeesetten Sichuan Airlines vagy AirAsia pultokat keresni a kínai incidens miatt. Nem találtam egyiket sem.

A melbourne-i gépre időben, 00:25-kor már be lehetett menni a tranzitba és a tervezett indulás után kb. 20 perccel 1:55-kor elindultunk Melbournbe. Nagy gép volt, három soros, szeretem ezt a típusú gépet. Egy hátsó sorban ültem ablaknál, így kényelmes volt aludni és hátradönteni a széket, mert nem volt mögöttem senki. Már a gépen éreztem, hogy Ausztrália más lesz, még a nap is másképp megy le. Sajnos a képek nem adják vissza milyen gyönyörű volt a felhők felett a naplemente és hogy milyen vörös/piros színe volt a napnak. Álomszép volt!

A több, mint 7 órás úton egy pohár vizet nem kaptunk, nem hogy enni. Sejtettem, hogy nem lesz kaja, mert a repjegyvásárlásnál opció volt a külön kaja vásárlás. Szégyen picit. Pár órát tudtam aludni a gépen. Leszállás után a szokásos okmányellenőrzés, a gépen megkapott és előre kitöltött Arrival Card leadása, majd pecsét következett.

Se ujjlenyomat, se fotó és még a vízumom se érdekelte őket. “Welcome”! ennyit mondtak. Gondoltam, majd biztos másik pultnál kérik a vízumot, de vagy ennyire nem érdekli őket vagy az útlevélellenőrzéskor az úr megnézte a gépben, hogy van-e vízumom. Minden esetre, “kedves” Kína, jelezném, hogy van olyan ország is a világon, ahol nem szaroznak annyit a vízummal, mint maguk, ráadásul a vízumuk ingyenes és az országuk is sokkal jobb!

Kiléptem a reptérről: ISTENEM,ELJUTOTTAM AUSZTRÁLIÁBA!!!

Melbourne-be érkezve a reptéri wifihez jutva kapom az e-mailt a bookingtól, hogy a szállásom jelezte, hogy nem jelentem meg a szálláson a foglalt napon és ezért törölték a foglalásom. Remek, így újabb megoldandó feladat! Úgyse kellett már legalább 7 órája megoldanom semmit! Mi ez nekem már! Az történt, hogy a kínai ügyekkel kapcsolatos mizéria következtében elbookoltam a szállást és egy nappal előbbre foglaltam, június 6-ra és nem az érkezésem napjára június 7-re. Írtam gyorsan a szállásnak, hogy elnézést, most szálltam le, jövök. Csak reméltem, hogy meglesz még az ágyam és nem feleslegesen cuccolok el a szállásra.

Bejutás a Tullamarine reptérről:

A reptér elől indul a piros, emeletes SkyBus, amire a helyszíni jegypénztárba lehet jegyet venni. A csak a városba befele szóló jegy 19,75 AUD volt (3950Ft), ami egy megállót ment csak, nem is volt több megállója. 25 perc volt kb. az út. A Southern Cross Station-nél tett le, és már a buszsofőr és a buszon egy fiatal srác is nagyon kedves volt és előre magyarázta onnan hogyan jutok majd tovább. 

Az állomáson vettem egy jegypénztárban egy plasztik kártyát (myki), ami sok országhoz hasonlóan itt is feltöltögetős és a tömegközlekedési eszközökön használatos (vonat, busz, villamos, metró). A pénztárban megkérdeztem, hogy jutok a St Klida megállóig (a szállásomtól megtudtam előre, hogy ide kell elvergődnöm) és a jegypénztáros úr a 96-os villamost javasolta. (Utólag már tudom, hogy bár ez is a szállásom közelébe vitt, de másikkal kellett volna mennem. Elég nagy az St Kilda és környéke.) A 96-os az állomás elől indult és kb. 10 megállónyira volt a Southern Cross Station megállótól. A villamosra való fel- és leszálláskor is le kell csippantani a myki kártyánkat. Az St Klida állomáson szálltam le, innen gyalog elég messze, kb. 1 km-re volt a szállásom. 

Szállás 1. Melbourne: Melbourne Hostel – hálótermi ágy egy 6 fős női hálóteremben, 4 éjszaka 64 AUD = 12.800ft/4éj, azaz 3200 Ft/éj, REGGELIVEL

Cím: 14-16 Punt Road, Melbourne, 3182, Ausztrália -Telefon: +61 3 9525 2124

Mint írtam, sajnos egy nappal az érkezésem előtti naptól foglaltam a szállást véletlenül. A hostel nem volt kedves, mert nem engedte el a június 6-i napomat, pedig mondtam nekik, hogy 4 napot mindenképp ittmaradnék, tegyük át június 11-re. Nem, nem lehet. Ki kellett fizetnem. És mivel nem működött épp a kártyás termináljuk, így még pénzt is elmehettem kivenni (mert az ATM-ük sem működött). 100 AUD (kb. 20.000Ft) felvételére plusz 4,50 AUD-t (kb. 900Ft) számolt fel a közeli 7eleven bolt/benzinkút ATM-e. Miközben rácsatlakoztam a netre a szálláson, észrevettem, hogy előző reggel a szállásom megpróbálta leemelni az előre lefoglalt 4 éjszakát egyösszegben, mivel nem jelentem meg (marha jófejek!), legalábbis kaptam róla egy banki sms-t, hogy megpróbálták. De nem tudtam, hogy le is emelték-e vagy csak próbálták, minden esetre volt róla SMS-em. A szállás mutatott egy blokkot, hogy amikor megpróbálták leemelni, lejárt hitelkártya üzenetet dobott ki a gép és nem tudták végrehajtani a műveletet (szerencsére) és közben észrevettem, hogy a booking is reklamált, hogy nem érvényes a hitelkártyám, mert lejár és adjak meg másikat, különben baj lesz. 2020-ban jár le a VISA kártyám, úgyhogy nem értettem a hisztit, ráadásul aznap már 3x vásároltam vele Ausztráliában.

“A kártya hamarosan lejár - A szállásadó Melbourne Hostel jelezte, hogy a hitelkártyája hamarosan lejár. Kérjük, adja meg egy másik kártya adatait. A foglalás tartásához legyen szíves a következő 2 órában megtenni a szükséges lépéseket.” -szólt a levél a booking-tól.

10 AUD depositot (2000Ft) kellett hagynom a szálláson a szobakulcs miatt. Érdekes üttörőtáboros batyuban kaptam egy csomagot a kulcs mellé, ebben volt a lepedőm, a takaróm és a párnám. Csak reméltem, hogy tiszták, annyira nem tűntek annak. A szállás nagy része elég kulturált, van nagy konyha, főzési lehetőségekkel, sütő, mikró, kenyérpirító és vízforraló is van. Az előtérben billiárd-és pingpongasztal. Tetszettek a szálláson a festmények a falon. A fürdő, WC elmegy, a szoba viszont rohadt hideg és igénytelen. Az emeletes ágy legalsó szintje nekik a földön egy matrac volt. Nem gondoltam volna, hogy pont Ausztráliában alszom majd a földön. De nem is lett volna vele semmi gond, ha nem lett volna a szobában 10-12 fok. Aludni is pulcsi(k)ban és hosszúnadrág(ok)ban kellett.

A reggeli annyi volt, hogy 7:00-9:00 között a konyhában ki volt pakolva egy csomag szeletelt kenyér, egy doboz cornflakes, tea, porkávé, tej, 3-4 fajta lekvár és mogyoróvaj, oszt egyél!

Hazafele már nagyon fáztam, így a 246-os, előre, odafele már kiszemelt buszra pattantam és kb. 6-7 megálló múlva otthon is voltam. Hétfőn is megpróbáltam bejutni az AO túrára, de a pünkösd itt is ünnep volt, szóval aznap sem jártam sikerrel. Így szerdán visszamentem harmadszor. Kitartó vagyok! A megvalósult túráról alább még bővebben beszámolok.

Csak hogy velem mindig történjen valami, hajnalban kb. 6:30 körül a tűzjelzőre és egy automata hangra ébredtünk, ami azt mondta, hagyjuk el az épületet, mert tűz van. Hurrá, Vietnám óta úgysem láttam tüzet. Pizsamában kitereltek minket az utcára, alig voltam magamnál, de arra emlékszem, hogy nagyon hideg volt. Magamhoz kaptam az övtáskám és a hátizsákom, ahogy azt a nagy tűzeseteimből jól megtanultam (csak a legfontosabbakat) és ezekkel eredtem az ucára. Sajnos a kabátomat már nem volt eszem magammal vinni. 10 perc alatt kb. kint volt mindenki és hihetetlen gyorsan, szerintem a tűzjelző megszólalása után 20 percen belül megérkezett a két tűzoltóautó a helyes ausztrál tűzoltó bácsikkal, de szerencsére csak valamelyik őrült lakótárs cigije miatt szólalt meg a jelző, így hamar visszamehettünk aludni. Még volt egy kis ordibálás, meg verekedés ezután a hostelben. Gondolom nem örültek a tulajok, hogy ez történt, nyilván valakinek ki kell fizetni, hogy raboltuk a derék tűzoltók idejét. Másnap kiderült, hogy kb. 15.000AUD-val (kb. 3 millió Ft terhelik meg ezért a hostelt. Én is bemostam volna egyet a cigizőnek.

Második ausztrál napomat a városközpontban töltöttem. A hostelem közeléből, a városba induló villamosvonalon szinte bármelyik villamossal bejutottam a központba (3, 3a, 64, 67). Én a 67-esre szálltam, amivel a végállomásig mentem a Melbourne University-ig, közben nagyon figyeltem, melyik megállónál mi található. 4.40AUD (880Ft) volt az odaút. Itt kicsit körülnéztem, majd visszavillamosoztam a Melbourne Central Station-ig, ahol keresztbe futott a 35-ös villamos (City Circle), ami INGYENESEN kb. 1 órán keresztül tesz egy nagy kört a városban és rengeteg nevezetesség mellett elmegy. Retró, fabelsejű kis villamos, nagyon jópofa. Minden megállónál bemondja, hogy mik vannak a közelében és többször egy kis jellemzést vagy pl. nyitvatartási időt is mond az automata hang. Ezen a vonalon van a Queen Victoria Market, a Marvell Stadion, mellette a 7 Channel Tv, a kikötő, a SeaLife Aquarium, a Harry Potter színház, múzeumok, a Parlament, közel az Eureka kilátó, a St Pauls’s katedrális, sétálóutca, bevásárlóközpont, Arts Center stb.

Circle Tram

7 Channel Tv

Marvell Stadion

Az Arts Precinct villamosmegállónál leszállva egymás mellett vannak a következő épületek: National Gallery of Victoria, a State Theatre és az Arts Centre Melbourne (ahova be lehet térni az alagsorba a szép mosdóba, legalábbis nem szólt érte senki és a földszinten le lehet ülni kényelmes székekre és tölteni a lemerült mobilt, illetve 1 óráig használni az ingyenes wifit). Az út másik oldalán, kicsit visszább gyalogolva van jónéhány park, itt a King Domain is, a Government House és a Royal Botanic Gardens of Victoria, aminek a másik oldala , azaz a Yarra River túloldalán a már megismert Rod Laver Aréna, a Melbourne Aréna, az Olimpic Park és az AAMI Park. Ezek között rengeteg a zöldövezet, a futópálya, bicikliút. Ezt az egészet körbesétáltam, kb. 4 km volt. A Parkban sikerült 20 AUD-ért (kb. 4000Ft) ennem egy csirkés szendvicset (nagyon finom volt amúgy) és meginnom életem legkisebb capuccinoját.

 Royal Botanic Garden és környéke

Kisétáltam az St Klida Beach-hez az óceánhoz, ami kb. 1,5-2km-re volt az első szállásomtól, Villamossal is ki lehet jutni, a 3a, 16, 96-os villamosok vonalán van a part. Nagyon szeles és hideg volt az óceánparton, de gyönyörű. Érdekes, nem éreztem a tengerpartokon szokásos sós levegőt. Gyönyörű volt a naplemente is. Az St Pier móló végére is kimentem, bár nem láttam sok értelmét a hideg szélben, de láttam, hogy mindenki oda megy. A végén laktak a pingvinek és azért ment ki mindenki, mert 17:00 körülre várták a hazaérkezésüket. Közben ment le a nap és gyönyörű képeket készítettem, de egyre szelesebb és hűvösebb lett. Másfél óra várakozás után egyetlen egy pingvint láttam hazajönni, egyet meg a kövek között, nekem elég is volt, és amúgy is besötétedett. Halálra fagytam. De a látványért és az óceánpartért megérte, gyönyörű volt. És mégiscsak láttam egy-másfél pingvint természetes élőhelyén és nem az állatkertben.

Nagyon sok ausztrál múzeum ingyenes, így volt ez a National Gallery of Victoria-val (NGV) is. A 4 emeletes alapmúzeum ingyenes, itt megtekinthetőek 13-20 század közötti európai, brit festmények, ázsia részleg is van, teáscsészék, tányérok, poharak, desingtermékek és 21. századi dolgok is vannak. Ami nekem a legjobban tetszett, hogy a neves divatházak ruhái, régi katalógusai, divattervei ki voltak állítva és volt olyan terem, ahol a festmények és a ruhák együtt szerepeltek. Nagyon élvezetes részleg volt. A múzeumban 11 órától volt ingyenes tárlatvezetés is. Van egy nagyon jó boltjuk, egy nagy kávézójuk és egy reggelizőhelyük. Rengetegen járnak ide találkozni is. A bejárat nagyon jópofa, üveglapon folyik a víz.

A bejártnál van egy vicces installáció, egy álló óra, aminek a számlapja mögött mintha állna valaki, egy szakállas úr, aki percenként letörli az óramutatót és visszarajzolja az új percnek megfelelően. Nagyon tetszett.

Ottjártamkor volt a Terracotta – Warriors időszaki kiállítás, amire 24 AUD volt a felnőtt jegy. Én nem néztem meg. Elég volt a négy emeleten a kb. másfél órás múzeumsétám.

Szállás 2.: Nomads Melbourne Backpackers, 11.290Ft/3 éj (55,29AUD), azaz 3800Ft/éj – egy hálótermi ágy, 14-ágyas emeletes ágyas hostelben, REGGELIVEL - végül 8 ágyasban kaptam szobát 

Cím: 196 A'beckett St, 3000 Melbourne

A szálláson csak egy iPad-en lehetett becsekkolni, ami valami kódot kért. Elvileg mailben kellett volna kapjam a szállástól. Elküldték újra. Regisztrálás, majd mailben kaptam egy üzit, amikor kész volt az ágyam (becsekkolási idő előtt érkeztem) és egy sokjegyű kódot a szobaajtóhoz, amit mindig be kellett ütnöm, ha be akartam lépni. Valahogy a telefonomra is le lehetett volna tölteni valami applikációt, amivel csak odaérintettem volna a telóm, de nem éltem vele. A szoba 8 férőhelyes volt az 5. emeleten. Lift volt és minden emeleten külön fakkos WC és tusoló, így nem kellett senkivel sem együtt tusolni. Volt WC papír a WC-ben és szappan is a kézmosóban. Az 5 és féledik emeleten voltak modern, bankkártyalehúzós mosógépek, de mindig bezárt estére, mire hazaértem, így nem tudtam használni.

A szobában mindig büdös volt, mert a 6 fiú, 2 lány kombó ezt eredményezte. A másik lány valami sportoló volt, így neki is le volt állandóan dobva a koszos-büdös zoknija, ruhája. Az egyik idősebb alkoholista, amúgy kedves férfi meg sokat ivott, böfögött, este horkolt. Egy vastagabb takarót, egy lepedőt és mégegy lepedőt kaptam a takaró alá, plusz egy nagy párnát. Távozáskor le kellett húzni a fehér dolgokat és le kellett adni. Ezen a szálláson legalább nem fagytam meg, mint az előzőn. A folyosón viszont rettentő hideg volt és hát itt voltak a tusolók is. A földszint bárjában volt a reggeli, amerikai palacsinta, semmi más, az viszont korlátlanul 7-10 között, minden nap. Konyha volt, de nem túl tiszta és tele volt dobálva mindenfélével, így nem kívántam használni.

Ausztrál Open túra

Az AO túra sajnos esőben zajlott és előre szóltak, hogy nincs a megszokott túravezető, ezért valami ki fog maradni a túrából. Nem értettem pontosan, hogy mi, de nem kérdeztem vissza, mert amiről nem tudok, hogy láthattam volna, az nem fog hiányozni. 11:30-kor indult csak a túra, volt még egy órám, ezért megkérdeztem, hova lehet addig leülni. Mutatták, hogy menjek át oda a magas fehér épületbe. Az AO Headquaters főhadiszállàsra?-kérdeztem. Mivel harmadszor jártam itt, csukott szemmel is ismertem az épületeket, annyiszor megcsodáltam már őket. Szóval egy nagyon menő dolog következett, az Ausztrál Open fő irodaépületének aljában lévő kávézóban ihattam meg a délelőtti kávém, miközben Nadal egyik Roland Garros meccsét nézhettem a Tv-ben. Elképesztő menőnek éreztem magam. Én, aki egész gimi alatt Grand Slam teniszversenyeket néztem, vettem fel videóra és archiváltam két töridolgozat között, most itt van az Ausztrál Open fellegvárában, teniszmeccset néz a kávézójukban és várja az Australian Open túravezetést! Csak pár kép, a többi annál a résznél volt, amikor az Arénákat mutattam be az elején.

Egy fiatal, nagyon kedves ausztrál lány, Kate vezetett minket körbe. Kedvenc európai városa Budapest, így hamar megtaláltuk a közös hangot. Többször elmondta, milyen szerencsésnek tart, hogy Budapesten élek. Én ugyanezt gondoltam róla. Egy idősebb, teniszhez köthető ausztrál úr volt még a túrán és egy 3 fős ázsiai család, ahol csak az apukát érdekelte a túra, az anyuka-gyerek csak lézengett. Kate sok infót mondott az AO-ről, bevételekről, nézőszàmokról, AO munkákról, hogyan tanulnak be a versenyre a segítő gyerekek, fiatal felnőttek, milyen jó fizetést kapnak érte, ő hogyan igazította útba egy versenyen Federer szüleit, majd utána ismerte fel őket a TV-ben, hogy ők voltak.

Megnéztük a Margaret Court Aréna előtti teniszpályát, amit szerencsére az előző napokban többször is lefotóztam jó időben, este és napközben is, így nem csak esős képem volt róla. Itt készítettem több selfie-t is. A nagy pálya street art-ját 2018-ban a híres ausztrál street art-os (Juddy Roller) csinálta. Az épület melett több kicsi teniszpálya, itt keresik a tehetségeket. Bementünk a Margaret Court Arénába, ami össze van építve a Rod Laver Arénával, de sajnos oda nem mentünk. Margaret Court és Rod Laver két nagyon híres, sok Gand Slam-et megnyert ausztrál teniszezők voltak. Az előtérben Margaret relikviákat csodáltunk meg, majd egy nagyon menő, teniszezőket ábrázoló social média festményt, amit az AO social media megjelenéseiből, posztjaiból készítettek. Nagyon tetszett. Megnéztük a 2-es számú (nem fedett) nagypályát is, de az eső miatt nem mentünk ki. Bementünk a fedett centerpályára, de sajnos este K-pop dél-koreai koncert volt, ezért építették. Nagyon szomorú voltam, mert ezt a pályát nagyon szerettem volna látni üresen, teljes egészében és lefotózni.

A Rod Laver Aréna rekordjairól is mesélt Kate. Pink egymás után 18-szor töltötte meg az Arénát! Erről a sikerről csillag is született az Aréna előtti betonba. Majd átsétáltunk a National Tennis Centre-hez, ahol a Margaret Court-os jegypénztárhoz hasonlóan volt ajándékbolt. Pólók (30-40AUD), pulcsik, szalmakalap, esernyő, kulacs, de sajnos amit vettem volna, hűtőmágnes vagy nyakbaakasztó nem volt. A bolt mellett teniszpályák, bent fedett, kint nyitott. Itt civilként is lehet teniszezni, 22AUD (4400Ft) 45 perc.

Nekem tetszett a túra, bár azt remélt több kulisszatitkot láthatunk, öltözőt pl., Pete Sampras 10 évvel ezelőtt otthagyott zoknija, Marat Safin eltört ütőjének darabját vagy valami, de az árát nekem megérte, nem volt drága, a kb. 1 órás túra 18 AUD (3600Ft)-ba került és örökreszól élményt okozott. Ha csak ezt az egyet nézem meg Melbourne-be is boldog vagyok!

Bővebben az Australian Open Guided Tours-ról itt.

12 apostol túra

Egy ismerősömék is épp Melbourne-ben jártak, így összebeszéltünk és együtt elmentünk megnézni a híres 12 Apostolt az óceánpartra. Az ő bérelt kocsijukkal mentünk, így kényelmes volt nagyon. Az út elég hosszú, Melbourne-től 4 és fél óra oda és ugyanennyi vissza. Szép, napos időben indultunk, aminek nagyon örültünk, mert előző nap egész nap esett. Autópályán mentünk a Great Ocean Road-ot követve, de az autópálya miatt nem sokat láttunk az óceánból, de ha a parti úton megyünk, még hosszabb lett volna az út. A végén azért le kellett térni róla szerencsére. Útközben megálltunk egy “Vigyázz kenguru!” táblánál (Én viccesen megállapítottam, hogy milyen fura őzek vannak ebben az országban!), de sajnos élőt nem láttunk az úton, elpusztultat viszont igen az út szélén, melyet autó ütött el.

Amerre jártunk az már kétségkívül az ausztrál vidék volt. Nagyon szép amerikai típusú kertes övezetek, kisvárosok vannak és sok-sok szépen gondozott ranch. Mindenhol tehenek (általában feketék) és birkák legelésznek a hatalmas dombokon.

Odaértünk a Port Campbell National Park ingyenes parkolójába, majd átsétáltunk a kilátópontokra. Minden szépen ki van jelölve és végigvezet az út, eltéveszthetetlen. Nagyon hűvös, szeles idő volt, de a látvány elképesztő. A legkedveltebb szögből csak 6 apostol látszik, de ha eggyel hátrébb megyünk a kilátóknál, akkor a másik irányba van még 2, így összességében 8 apostol látszik már csak az eredeti 12-ből, ebből egy már csak félig, mert leomlott. Érdekesek ezek a képződmények, melyek leváltak a parti sziklákról és önmagukban ácsorognak az óceánparton. Fotók, táblák jelzik a környék állat- és növényvilágát. Kár, hogy nem láttunk bálnákat kiugrani az óceánból. A part gyönyörű, sárga homokos, a víz pedig kék és zöld, nagyon tiszta. Van egy kis központ a parkolóban, ahol van kulturált mosdó, lehet venni ajándékot (hűtőmágnest nem) és kávét. A mosdóban ráköszöntem 3 magyar nőre. Kicsi a világ! - mondtam.

Visszaautóztunk a Gibson’s Steep-hez, ahol még lőttünk pár képet és itt le lehetett sétálni végre a partra. Ezt vártam, mert minden katalógus hirdette, a sárga homokban mászkáló embereket. Elég magas volt a víz és a hullámok, így csak gyorsan lehetett parton a homokban sétálós képet csinálni. Az utolsó fotómnál persze, hogy felcsapott egy hullám. Vizes zokni juhè!!! 

Helikopterrel is meg lehet nézni az apostolokat. 3 túra van: 15-25-60 perces. Ezek sorrendben 145AUD (28.600Ft) - 235AUD(46.300Ft) - 570AUD(112.300Ft)-be kerülnek fejenként, gyereknek, felnőttnek azonos áron. Borsos.

Rettentően fújt a szél, képtelenség volt lobogó haj nélkül képet készíteni.

És hogy készül a jó fotó? Videó is megörökítette a kulisszatitkokat. Itt is futkosok az óceán elől.

Az utolsó fotó után eleredt az eső és egész innentől esett hazáig. Úgy szaladtunk vissza az autóhoz. Szerencsénk volt, hogy még eső előtt, naposabb időben tudtunk fotózni. A videó végén épp felcsap egy hullám a lábomra.

Hazafele még megnéztük a Red Rock-ot, ami szintén a közelben volt. Semmi extra, de a kilátás szép.

A Queen Victoria Marketen (ami gyakorlatilag a második szállásom mögött volt) rengeteg szép szuvenírt lehet venni. Hímzett ausztrál bőrtáska, pénztárca, bumeráng, plüss kenguru-koala, hűtőmágnesek, ékszerek, pólók, ruhák, poháralátétek stb. és mindenen ausztál felirat vagy valami minta van. Nagyon sok szép ajándék van és normális árakon. Ez az egyik oldal, a másik oldalon pedig zöldség-gyümölcs és egy épületben a budapesti piacokhoz, vásárcsarnokokhoz (pl. mint a Fővámtéri) hasonló környezetben sajt, kolbász, hús stb. csak itt sokkal kulturáltabb  minden. Nagyon jó, friss szendvicsek vannak 6-8 dollárért (1200-1600Ft), házi szószok stb. Sok a kávézó és a jó reggeliző helyek. Érdemes szerintem kilátogatni. Van esti Night Market is, én nem voltam, de ismerősömék azt mondták, hogy nagyon klassz gasztronómiai élmény.

Képek a városról:

Kijutás az Avalon reptérre:

A szállásomtól 1,7km-re volt a Southern Cross Station, ahonnan a SkyBus-om indult az Avalon reptérre (érkezni a másik reptérre, a Tullamarine-re érkeztem, most a másikra kellett mennem). A reptér messze, 55km-re van a várostól. Erre a reptérre csak ritkán járnak a buszok. 11:30-kor vettem meg a jegyet és csak 13:20-kor indult a busz. Még jó, hogy kijöttem előbb! (Ha jól láttam a digitális kijelzőn, 13:20 után csak két órával később, 15:20-kor, majd valamikor 18:00-kor indult busz a repérre!) 24 AUD (4800Ft) volt a buszjegy és kb. 1 órás az út. A buszon egy regisztráció után elvileg ingyen volt a wifi, mondjuk nekem nem működött. A plafonon lévő USB töltőkkel pedig tudtam tölteni a telefonom, kár, hogy csak az út felénél vettem észre.

Vissza akartam váltani a myKi tömegközlekedéses kártyám a busz indulása előtt, de nem visszaváltható a kártya, viszont a rajtamaradt pénzt visszaadják. Meg kellett keressem a PTV pultot az állomáson és ott az útlevelem és egy igazolás, hogy mikor hagyom el Ausztráliát (repjegy) és egy papír aláírása után visszaadták róla a rajta maradt 11,25AUD-t (2200Ft). Bocsánat, nekem az egy ebéd!

Az Avalon reptér úgy néz ki, mint egy doboz vagy egy raktárépület. Nagyon kis kicsi. Innen leginkább a belföldi járatok mennek 90%-ban, de láttam gépet Kuala Lumpurba is. A becsekkolás előtti váróban csak egy kávézó, pár szék és autókölcsönző van és kb. csak 12 check in pult.

Becsekkolás után egy kávézó, ahol főtt kaja és szendvics is van, egy kis szuveníres boltszerűség és egy alkoholizáló pultszerűség. Végre!...Sajnos kihagytam. A kajáldában az árak a városhoz hasonlóak voltak, 8-10 dollár (kb.1600-2000Ft) a szendvics, 5 dollár(kb.1000Ft) a kávé. Ingyenes a wifi és lehet telefont tölteni az asztaloknál, pultoknál.

Az ausztráliai élményeim a sydney-s írásomban folytatódnak, itt.