Hát(I)zsákkal világgá mentem

A Fülöp-szigetek kisebb-nagyobb szigetekből áll. Én Palawan és Coron szigeteket látogattam meg. Palawanon Puerto Princesa-ba, Port Bartonba és El Nidoba látogattam el. Palawanon környezetvédelmi adót kell fizetni (egyszeri) és a szállásokon is pluszba adóztam.

PUERTO PRINCESA:

Érkezés: repülővel, Philippine Airlines, 5531PHP feladott csomaggal együtt (30.000Ft), 900PHP volt a 15kg-os csomag, lehetett választani 10-15-20kg-os közül.

Manila (Ninoy Aquino INTL -Terminal 2) 18:05 - Puerto Princesa (Palawan sziget) 19:20  (1óra10perc)

Megszívtam, mert nem szerveztem ezt az utamat előre, így csak egy nappal előtte tudtam megvenni a jegyet, mert addigra találtam ki, hogy is lesz tovább. Azt tudtam, hogy az uncsi és kissé szörnyű Manilában nem akarok maradni, így rögtön másnapra vettem egy repjegyet. Így jártam. Ez a szó szerinti tanulóPÉNZ!

A gép másfél órás késéssel indult. Nem tudni miért, mert mi 17:30 körül már elkezdtünk beszállni a gépbe. Volt két fiú, akik nagyon későn, 18:11-kor jöttek, lehet, hogy az a pár perces késésük miatt nem tudtunk a menetidő szerinti 18:05-kor elindulni és az megzavarta a rendszert és nem volt máskor helyünk/időnk felszállni. Így viszont semmi esélyem nem volt, hogy eljutok még aznap este Port Bartonban, ami mint kiderült 2 órára van a Puerto Princesa reptértől. Gondoltam a bookingon csak úgy befoglalok egy szállást, meg se néztem, hogy mennyire van a reptértől, gondoltam sziget, gyalog bejárható. Nah hát ez nem az a sziget! A legtávolabbi pontja 7 óra buszútra van. Próbáltam nem kétségbe esni, volt már ennél rosszabb is alapon és gyorsan le-emaileztem a már lefoglalt szállásommal, hogy légyszi ne kelljen kifizetnem aznapra, had foglaljam át egy másik napra és eskü, maradok 2 éjszakát. Rendesek voltak, átfoglalták, de amíg nem értem oda, csak idegeskedtem, hogy úgy lesz-e.

Így este mikor leszálltunk a miniatűr reptéren, 20:30-kor akartam keresni egy Philippine Airlines irodát, hogy segítsenek már eljutni Port Bartonba (akkor még nem tudtam, hogy ez ebben az időben már lehetetlenség a szigeten) vagy helyben szállásfoglalni, mert már bocsi, de nem miattam késtünk másfél órát. Zárva volt az iroda. A biztonsági őrök mondták, hogy ne aggódjak, van sok szállás a városban. És hogy ne gyalog, hanem taxival menjek be Puertoba. Mondom az szuper és a plusz szállásomat és a taxiköltségemet ki fizeteni?! Hát én fizettem persze. Éreztem, hogy utólag kár lett volna másfél órás késés miatt reklamálnom a légitársaságnál, úgyis letojták volna a fejem, így hagytam a fenébe.

Gyorsan fogtam magamnak a reptér előtt egy európai lányt, akit már a beszállásnál kinéztem magamnak, hogy fiatal, európai és egyedül van, de jó, már ketten vagyunk. Épp tuktukot bérelt, így megkérdeztem, hogy csatlakozhatom-e és hogy megosztozunk-e a költségeken, továbbá, ha olcsó helyen foglalt szállást, akkor eljönnék és szerencsét próbálnék, hátha lesz szabad szoba. Mondta, hogy persze és örült, hogy így elfogadhatóbb lesz majd neki is az ár, amit a tuktukos mondott neki, kihasználva, hogy este van és nem ismerjük a helyet. 150 peso-ért (825Ft) vitt be minket a 10 perccel arrébb lévő szállásra. Nagy élmény volt mondjuk. Tényleg, élveztük. Éjszaka, két európai szerencsétlen lány, egy lélekvesztő tuktukon. Igazi kaland-feeling volt. Csak összenéztünk a svájci lánnyal és nevettünk. A szállása nagyon szép volt, bár nekem nem volt olcsó. 1500 és 2500Ft-okért néztem a szállásokat a szigeten, ez 1400 peso volt (7800Ft). De nem tudom, mit sírok, örüljek, hogy lett szállásom!

Szállás Puerto Princesa 1.: Susan’s Place Bed and Breakfast (7.700Ft/éj reggelivel, csak KÉSZPÉNZZEL lehettet fizetni!)

Külön szobám volt 2 ággyal, törölközővel, 2 palack ásványvízzel, szappan, kis tüsfürdő, klíma, a fürdőszoba is tiszta. A reggelihez külön ki kellett tölteni egy kérdőívet, hogy mikorra kéred a reggelit és mit. 3 csoportból, 3-at kellett összesen választani. A hely kertje is nagyon kis kedves, tiszta volt. 

A recepciós kislány nagyon segítőkész. Reggel megkérdeztem, hogy jutok el Port Bartonban és szerencsémre Pick UP pont volt a szállás, így nem is kellett sehova mennem. 11-kor jött értem az addigra már tele autó és már mentünk is. 89km-re volt Port Barton, ezt kb. 3-4 óra alatt tettük meg, elég kanyargós és fura utakon egy kisbusszal, amiben volt, hogy 15-en aszalódtunk. Nekem szerencsére egész kényelmes helyem volt. 

Már két napja a Fülöp-szigeteken voltam, de a tengert csak ez az út alkalmával pillantottam meg először. Szerencsére szép volt. Féltem nagyon a csalódástól.

Az út amúgy 350 PHP (kb.2000Ft) lett volna, de mikor megérkeztünk, egyből odaküldtek a központi buszmegálló recepciójához, hogy fizessünk környezetvédelmi adót (50 peso =275Ft) és regisztráljuk magunkat, a mint kiderült falucskában, hogy hány napot leszünk és melyik szálláson. És mire ezzel végeztem, a sofőrnek nyoma veszett. A többieket se nagyon láttam fizetni, mert ott álltak velem a sorban. Vagy előre fizettek vagy nem tudom. Nekem a szállásadóm azt mondta, majd a buszon fizessek a sofőrnek. Hát ez így most elmaradt. De a sziget ajándékaként fogtam fel, az első két nap megpróbáltatásai miatt. Elfogadtam engesztelésnek. 

A következő képeken egy útközben megállt "bolt" életképei is láthatóak. Itt így néz ki egy üzlet és nagyoni más lehetőség nincs a szigeten a vásárlásra.

Mutatom a “központi” buszmegállókat Puerto Princesaban és Port Bartonban is. Beszarsz...

Megérkeztünkkor Port Barton buszmegállójába, ahol segítettek eligazodni a falatnyi faluban, hogy merre van a szállásom és kis bénázás után ráleltem. Persze a legutolsó volt. Elég nehéz tájékozódni utcanevek és GPS nélkül.

A Fülöp-szigetekről hazafele még megszálltam egy napot Puerto Princesa-ban, mert innen indult a repülőm manilai átszállással a következő állomásomra, Hongkongba. És mivel a sziget másik végéről jöttem, nem mertem az utolsó pillanatra hagyni az érkezést, a Coron-El Nido komp és az El Nido-Puerto Princesa busz is kiszámíthatatlan volt.

Puerto Princessa 2. Szállása: LS Garden Villa - 9800Ft/2 éj=2176PHP/2éj - REGGELIVEL – különálló apartman, kis erkéllyel, asztallal, székekkel, légkondi, törölköző, szappan van.

Jó volt végre egyedül aludni és fürdeni. A szállás tiszta, aranyos recepciós, kaptam életmentő welcome drinket és mindenféle szolgáltatásuk van: leszerveznek túrát, motorbérlést, mosást, masszázst, fuvart, lehet náluk vizet vagy teat venni és van ingyenes transzportjuk a reptérre (ezzel kb.100 pesot spóroltam, azaz kb. 560Ft-ot), de amikor olcsó és nem átvágós tuktukusra volt szükségem egyik este, abban is segített a hölgy. És a 12:00-s kicsekkolás után is megengedte az utolsó napomon, hogy 16:30-ig, a transzfer indulásáig a teraszon netezhessek.

A reggelit megint választani kellett, nekem tökörtojás, két karika uborka és paradicsom, két szelet piritós és porkávé lett a vége.

Itt se nagyon találtam semmit a környéken. 1 km-re van a főutca, ahol ilyen plázaszerűen vannak gyorséttermek és patika. 2,5-4 km-re van 1-1 strand. 150 m-re van az Aziza Hotel, ott van egy étterem, ahol lehet enni. Nem túl olcsó. Én Carbonárát szerettem volna, de valami édes-savanyú mártásos csirkét sikerült kihozniuk tésztával és piritóssal 220PHP-ért(1200Ft) + 80 PHP (450Ft) a dobozos Cola. A wifijük épp nem működött valamiért, de friss klímás és kulturált hely volt. Többször újratöltötték a vizespoharam. Jól jött a 35 fokban.

Jártam befele a városban is egyik este tuktukossal elég nagy város. Ekkor már találkoztam európai szintű éttermekkel, kávézókkal.

(Coronról hajóval mentem vissza El Nidoba, majd El Nidoból busszal jutottam vissta Puerto Princesaba az utolsó napomon. Erről hosszabban a Coron útleírásban írok).

PORT BARTON:

Szállás Port Barton.: My Green Hostel – emeletes ágyas 2455Ft/éj (445,50 PHP)+ kértem reggelit is, az 850Ft/reggeli volt, CSAK készpénzzel lehettet fizetni, NINCS INTERNET (!)

Cím: Purok Pagkakaisa, Port Barton, Palawan, 5309 Palawan, Port Barton, 5309 San Vicente, Fülöp-szigetek

A megígértek szerint átrakták az elmulasztott éjszakámat és csak 2 új éjszakát kellett kifizetnem. Kértem pluszba mindkét napra reggelit is, mert láttam, hogy a faluban lehetetlen lesz táplálékhoz jutni. A szoba és az emeletes ágyak egész egyszerűek, de van lakatos kisszekrény alul, elzárható a csomag, nekem az egész befért. Sajnos csak emeletre kaptam már helyet és a második szoba legutolsó ágyára, ami azért volt ultrakínos, mert csak az első szobában volt klíma. A második szoba ugyan nincs ajtóval elzárva az elsőtől, de olyan nagy a távolság, hogy a mi szobánkban, pláne én a legvégén az emeleten, megsültünk. Elfüggönyőzhetőek az emeletes ágyak, mondjuk ez a melegen nem segített. Van lámpa, több konektor és USB töltő is mindegyik fekrészhez. A fürdő, WC jó. Csak mezítláb lehet a szállás területén lenni. A reggeliző közösségi hely is aranyos, az udvaron van egy bárral, nyitott részen, de van teteje. Egy fiatal páré a hely. Judit és Roger, hazájukban, Spanyolországban szerettek egymásba, majd 1 éves közös utat terveztek, de annyira beleszerettek Port Bartonba, hogy elhatározták, létrehoznak itt egy hostel. Nem tudom mi fogta meg őket a faluban annyira, hogy itt is éljenek. Tényleg szép a part, de poros utak, szegénység és semmi nincs, de még a környéken sem. Ők tudják. Minden esetre én hálás vagyok nekik, hogy 2500Ft-ért megszállhattam náluk. Van bérelhető, privát szép szobájuk, de nyilván az drágább lett volna és már nem is volt szabad.

Nem rossz a hely, de egyetlen, de nagyon nagy hibája, hogy NINCS internet! Nekem a munka miatt nagyon fontos let volna, így kicsit pánikba estem. A lány megmutatta a térképen, melyik a falu egytelen étterme, ahol van, szerencsére ez nem volt igaz, találtam másikat is, épp onnan írom ezeket a sorokat. A parti étterem, Besaga névre hallgat. A JÓISTEN áldja meg őket a wifiért! Meghálálva az internetet, ettem egy olivás, paradicsomost spagettit (180 peso=990Ft), kértem egy 1l-es vizet (40 peso=220Ft) és egy mango shake-kel jutalmaztam magam 140 pesoért(770Ft), hamár a buszos fuvar végül ingyen volt.

A part kb. 5 percre van gyalog a szállástól. És minden sarkon és a parton mindenki megállít, hogy menjek másnap hajóútra. Nyilván ők itt ebből élnek, értem én. Négy fajta túra van, különböző szigetekre visz, snorkerezni, búvárkodni, tengeri állatokat nézegetni, teknőcökkel úszni és tengeri csillagot tapizni. A túrákat mindenhol A-B-C-D “fantázianévre” keresztelték.

A reggelit már nagyon vártam, mert túl korán ettem az ebéd-vacsimat és nem is volt nálam rágcsálnivaló. A faluban bolt persze nincs, csak ilyen bódék, ahol száraz dolgokat árulnak, de mindent háromszoros áron. Aranyos kis tálalóba hozták: 2 kisszelet chibatta, paradicsom pürésítve, de nem szószosítva, rántotta, kávé és egy pohár ananászlé.

Aztán mutattak egy prospektust, hogy ha még nincs tervem mára és nem akarok menni a szuper A-B-C-D túrákra, akkor van a környéken pár érdekesség: egy vízesés és egy fehér homokos, érintetlen tengerpart. Megörültem mindegyiknek, mégis terem itt program nekem is.

A vízesés azt mondta a lány 25 percre van (Pamuayan Falls), hát a fityfenét, másfél órányira volt. Nem örültem. 10:15-kor indultam, ezer fok és sehol senki, csak az útépítés, majd a dzsungel. Megkérdeztem még a faluban, hogy merre kell menni, megmutaták. Kérdeztem, hogy lesz-e majd valami jelzés, mondták, hogy persze és meg fogom találni, mert sok lesz a turista. Egy lélek sem volt, nem hogy turista! Négy helyi motoros ment csak el mellettem. És sehol egy tábla. Addig jó volt, amíg csak egyfelé vezetett az út, végig poros út, útépítés. Majd elágazott. A szemetes utat választottam, gondoltam arra kell mennem, amerre a turisták nyomai. Kicsit aggódtam, mert a “dzsungelben” tök egyedül mentem. Kettő dolog jutott eszembe: az útleírásokban azt olvastam, hogy a Fülöp-szigeteken vigyázni kell a szúnyogokra, mert ők terjesztik a dengue lázat, de nem kell tartani nagyon tőlük, leginkább csak a dzsungelben. Nah hát én most ott voltam, szuku meg sehol. Aztán mikor többször megmozdultak a bokrok (ilyenkor az a taktikám, hogy nem nézek oda, legalább nem látom mi volt az, ha meg akkora, hogy meg is esz, akkor meg mindegy is, hogy látom-e mi evett meg, nem?!) az jutott eszembe, nem voltam biológia faktos és alap bioszból nem rémlett, hogy tanultunk volna a Fülöp-szigetek élővilágáról (Soósné Kati néni most segíts!). Mi van, ha kiugrik egy puma??? Mi? Hát semmi, megeszik egyből! És ha a fülöpi pumák vegák? Kizárt!...Nah mindegy, haladtam tovább és egyre jobban forrt bennem a düh, az említett 25 percért. Végre egy ember szemben. Rég örültem már ennyire embernek. Kérdeztem jó irányba megyek-e és hogy mennyi még? Kb. 10 perc, mondta. Volt az 20 is. Ezen a szigeten mindenki csak úgy hazudja az időket! 10 perc múlva elértem egy check in pontot, ahol regisztrálni kellett magam (úgy tűnik ezeknek ez a mániájuk a szigeten), majd persze be kellett dobni egy kis adományt a dobozba. Azt mondták 10 perc még innen a vízesés. Nekem 20 volt. A számokkal annyira nincsenek tisztában, vagy csak nem merik elmondani, hogy az 1-2 nevezetességük, ami csak van, milyen messze van, mert nem menne senki. Még 20 perc mászás következett. Kezdtem sejteni, hogy ez a vízesés nem fog annyira lenyűgözni. Nem kellett csalódnom. Egy kis vízfolyás, sok helyivel. Oké. Megpihentem, nevettem, majd visszaindultam és egy másfél óra alatt haza is értem. Szerintem 3 kilót fogytam. Mondjuk rámfért. Hazafele találkoztam a portugál fiúkkal, akikkel a buszon is utaztunk Puerto Princessaból és már többször összefutottunk a szigeten. Kérdezték, hogy milyen messze van még a cucc és hogy szép-e. Kérdeztem, hogy hazudjak-e? Elszomorodtak. De mondtam, hogy menjenek csak, hátha szebb lesz, mire ők odaérnek. Aztán még egy párral is találkoztam kb. félúton. Ki voltak purcanva, tiszta pirosak voltak. Kérdezték, hogy mennyi még és hogy csodálatos-e. Mondtam, hogy persze, hogy az, igaz, fura hangsúllyal! Nem akartam elkeseríteni őket. Hazamentem, lemosakodtam, megettem a “szuper”, Vietnámból, Hongongon keresztül, a Fülöp-szigetekig cipelt, dobozos spagettimet, akarom mondani, spagetti levesemet, mert, hogy ez lett belőle.

Majd nagy bátran a másik nevezetesség, a White Beach felé vettem az irányt, úgyis az van közelebb, a lány szerint 10 percre. Hát én 30 perc gyaloglás után még mindig valami nagyobb dombon voltam, a tenger meg marha messze. Így dühösen visszafordultam, lehet tőlem akármilyen vájt az a bícs, én most hazamegyek, mert hazafele is 30 perc lesz az út, bárhogy számolom. Végülis ma egyszer 3 órát gyalogoltam egy foscsi vízesés miatt és 1 órát egy part miatt, amit nem is láttam. Igazi főnyeremény ez a nap! De úgyis panaszkodtam az alakom miatt, sportnak fogtam fel az egész napos izzadást és nevettem egy nagyot. Ha-ha-ha. Mondjuk nem őszintén. A lábam a szandálban kicsit sikítozott a nap végére és azt mondta, ELÉÉÉG!. Gondoltam rá hazafele, tuti megfojtom a kislányt. Nem tudom ő mivel gondolta a 25 percet a vízeséshez, illetve a 10 percet az érintetlen partra?! Lehet helikopterrel.

Este azért vacsiztam, tanultam az előző esti éhségből. A szokásos, wifis étteremben ettem egy helyi, ananász és kókusztejjel készített csirkét rizzsel. Annyira nem volt friss a 3 mini csirkecomb, de a rizs és a szósz fini volt. Egy Ice teával megbolondítva 280 PHP-t fizettem (1550Ft).

Reggel elhagytam a wifi és légkondi, ventilator nélküli forró, de olcsó és tiszta ágyamat és El Nido felé vettem az utam, ami Palawan legészakabbi csúcsa. A szálláson foglaltam és fizettem is a buszutat, 600 peso volt (3.300Ft). Drága, mert Puerto Princessából lett volna 500 peso és azóta onnan ugye félútig eljöttem, de hát itt ennyi az ára és kész. És mindennek fix ára van amúgy.  A vizitíúrák 1200 pesok voltak, mindenkinél (6600Ft).

A buszút elég kanyargós és hosszú volt. Szalagkorlát és felezővonal nélküli utakon haladtunk. Éjszaka nem szívesen utaznék ezeken az utakon (ekkor még nem tudtam, hogy majd visszafele lesz benne részem). Félúton egy pisiszünetnél vettük észre, hogy a kisbusz oldalára egy nem túl bíztató felirat van írval:

 EL NIDO:

A reggel 8:00-s legelső kisbusszal mentem, amihez vissza kellett gyalogolni a buszállomásra, kb. 7 perc volt. Időben szerettem volna odaérni, hogy körbenézhessek, mert másnap tovább szerettem volna állni Coronra. Figyeljünk, mert egy nap Port Bartonból csak három időpontban megy El Nidóba kisbusz: 8:00, 13:00, 17:00! Én az utolsót nem ajánlom, mert sötétben értek oda. Ezeken az utakon inkább nem mennék sötétben.

A buszút elég kanyargós és hosszú volt. Szalagkorlát és felezővonal nélküli utakon haladtunk. Éjszaka nem szívesen utaznék ezeken az utakon (ekkor még nem tudtam, hogy majd visszafele lesz benne részem). Félúton egy pisiszünetnél vettük észre, hogy a kisbusz oldalára egy nem túl bíztató felirat van írva:

Jó ötlet volt ezt a 8:00-s buszt választani, mert 4 órás út volt. Rettentő gyorsan mentünk az egyenest nem ismerő útszakaszokon. Egyszer megálltunk pisilni. Kb. 15-en zsúfolódtunk be a kisbuszba, aminek az a titka, hogy az ülések közé lenyitnak még 3-4 pótülést és így gyakorlatilag minden négyzetméteren ül valaki. Ez a melegben és a hosszú úton nem olyan jó. Én az ablak melletti egyesben ültem, az jobb vot, mert volt fejtámlám, néha be tudtam aludni 10-20 percekre, de akik a póton ültek, azok még támaszkodni se tudtak sehova.

A buszpályaudvartól szerencsére csak 1,5km-re volt a szállásom, ofcourse, hogy legyalogoltam. A szállásra délre érkeztem, de mivel csak 14:00-kor lehet becsekkolni, nem engedtek be. Addig megnéztem a várost és ettem egy valami vega zöldségeket rizzsel és betoltam egy mangós, csokiöntetes palacsintát, amit itt Greppa-nak vagy minek hívnak.

Megnéztem a hajókikötőt is, hogy másnap mikor indul a hajó Coronba. Nem voltak túl segítőkészek az állomáson, “hülyeturistamiertnemmaradszotthon” fejet vágtak. De nélkülük is el tudtam olvasni a táblákat, köszönöm. Amúgy tényleg mindenhol az egész városban mindig ki van akasztva minden transzport: buszos, hajókirándulás, hajós utak, magánhajó bérlés. És mindig mindenkinél ugyan azok és ugyan annyiba kerülnek. Szóval mindegy, hol foglalja az ember (elvileg).

Aztán visszamentem becsekkolni a szállásra, ahol egy kis táblán észrevettem, hogy van transfer busz a Nacpan Beachre, amiről sokat olvastam. A National Geographic szerint a világ egyik legszebb strandja (bár a vietnámi Phu Quoc szigetre is ezt mondták) és ez Ázsia egyik leghosszabb homokos partja. Én meg hát ugye ezért jöttem a Fülöp-szigetekre, mert az volt a vágyam, hogy lássak egyszer igazi fehér homokos tengerpartot (nem olyat, ahova odahordták). De azt olvastam róla, hogy belépőt is kell fizetni a bejáratnál és 25 km-re van, tehát ha nem bérlek motort, akkor maradt a transzfer. 600 peso (3.300Ft) volt oda-vissza. Ez van. Majdnem óránként lehetett indulni (9:00, 10:00, 11:00, 12:00, 14:00, 15:00, 17:30, 18:00) és visszafele is sűrűn jött (10:00, 11:00, 13:00, 14:00,16:00, 17:00, 18:30 és 19:00) a 25 személyes kisbusz. Jó 50 perces volt az út. Az utolsó kettő volt a naplemente ideje, megvártam persze. Én, a naplemente mániás ne vártam volna meg!? És a 19:00-s utolsóval mentem haza.

Életem eddigi legszebb tengerpartján, életem legszebb naplementéjét láttam. Nem tudtam betelni vele. Ilyen naplemente nincs is, ami ott volt. Szavakkal leírhatatlan és bár nagyon szépek lettek a képek, a színeit nem adja vissza.

Így van ez a víz színével is. A parton 180 PHP-ért (1000Ft) ettem egy csirkés burítót, és 100 PHP-ért (553Ft) ittam a rumos colát (Bálint barátomnak üzenem, hogy a világ ezen felén is különbséget tesznek Rumos Cola és Cuba Libre között! :-P)

Amúgy nem kellett fizetni belépőt, adót sem. Csak egy regisztrálós füzetbe szokás szerint beírni az adataink. Még adományt sem kértek. Mondjuk legyen már benne a 600 pesomba! Örülök, hogy nem motort béreltem végül, mert egyedül tuti nem találok oda, állandó wifi nélkül meg pláne. Sehol egy tábla vagy egy jelzés, csak a legvégén. Aki nem ismerős, az botorkál, minden bizonnyal. Bár láttam ott turistákat motorral, szóval van azért, akinek sikerült. Nekem így volt a legegyszerűbb. Az induláskor el jöttek értem a szállásra és azt ígérték este is hazahoznak, mondjuk ez nem volt igaz. De nem álltam le veszekedni, szerencsére a maps.me-m már működött a letöltött térkép jóvoltából, így hamar hazataláltam a kb. 480m-re lévő szállásomra.

És az örök emlék naplemente:

Szállás El Nido: Queen Elena Lodge (mondjuk a száláson már Queen Elena Hotel volt kiírva, ami elég nagy túlzás, igaz a fenti szobákat nem láttam!) 586 PHP = 3213 Ft/éj REGGELIVEL, 10 férőhelyes, emeletes ágyas

Cím: San Joaquin Street, Barangay, Buena Suerte, El Nido, Palawan, 5313

Szerencsére csak 4-en voltunk a szobában, így kényelmesen elfértünk. Egy fürdő volt, olyan, amilyen. Én nem kaptam törölközőt, a többieknél láttam. Se szappan, se semmi. Az ágynemű tiszta, a szoba is. Van klíma és zárható szekrény, csak lakat nincs hozzá. Érdemes amúgy az útra magunkkal hozni egy kicsit. Jó az ilyen szekrényekre is és én láttam már sporttáskát is belakatolni a zipároknál. Jó ötlet! Az egyik fiú szobatársam nem túl diszkrét éjszakai életet élt egy magával hozott (gondolom) helyi lánnyal, az ágyunktól alig pár méterre éjszaka. Nem zavartatták magukat... Ő ezt is kipróbálta, nah.

A település amúgy nagyon zsúfolt, ahol én laktam legalábbis (1 utcányira a parttól), van élet rendesen. Vannak jó kávézók, több bank és bankautomata, pékség, bolt, jó kajáldák és a vízitúrákhoz vízhatlan táska és mobiltok kapható mindenhol. És a rengeteg tuktuk. A part jó hogy közel vot, de tiltó tábla jelezte, hogy fürdeni, nah azt itt nem szabad. Gondolom a kikötő közelsége miatt (kb. 500m). A buszmegálló amúgy egy dombon volt feljebb, ott láttam nagyobb ABC-t is. A túrák itt is A-B-C-D-re vannak elnevezve, 1200-1600 peso áron (6700-8900Ft) láttam őket. Olvastam a Kis és Nagy Lagúnáról, hogy át lehet sétálni egyikről a másikra, de olyat is, hogy a túrákon sok a medúza. Én nem fizettem itt be túrára.

Nagyon sok helyen építkeznek a szigeten. Próbálják fejleszteni a környéket. Mondjuk rájukfér. El Nidóban pl. pár éve még áram sem volt. Építik a szállásokat, nah ne nagy európai szállodákra gondoljunk, abból is viszonylag kevés van, hanem a szokásos tákolmány bambusz, faroslemez, banánlevél szállásokra, illetve egész Palawanon útépítés van. Általában 3-an lapátolják a homokot a tűző napon (de nem nézik nyolcan, a lapátot támasztva, mint Magyarországon).

Innen Coron szigetére utaztam tovább. Folytatás a Coron leírásban...