Hát(I)zsákkal világgá mentem

PHUKET, THAIFÖLD (7 nap, 6 éj)

Érkezés: repülővel Siem Reapból, Kambodzsából, AirAsia   94,50USD=27.215Ft (20 kg-os feladott poggyász +23 dollár volt)

8:30 Siem Reap International Airport REP - 10:00 Phuketi nemzetközi repülőtér HKT (utazási idő: 1 ó 30 perc)

A Phuket International Airportra érkezve, beálltam az Immigration sorba, ahol az összes ujjamról ujjlenyomatot vettek. Átadtam a gépen kitöltött Arrival Card-ot, majd lefotóztak és kaptam is a pecsétet. Azt se mondták, hogy kukk.

• 
• 

Bejutás a reptérről: busszal (PKSB=Phuket Smart Beach Bus). Itt a honlap és a menetrend.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A szomszédos Domestic Airporttól indult a buszom Surin Beach-re. 3 busz megy, 3 különböző útvonalon. Nekem a halványkék Rout P1-gyel kellett mennem (Rawai végállomású, halványkék vonal) 4 megállót a Surin Beachig. 50 percet kellett várnom az indulására, csak 11:00-kor indult. De beültem a klímás buszba és addig használtam az ingyenes Airport wifit programszervezéshez, -ötletekhez. A buszoknál segítő emberek állnak, hogy mindenki jó buszra szâlljon.

16 km-re volt a szállásom a reptértől. Nekem kb. 20 perc volt az út, egyedül utaztam, a jegyet a buszon kellett venni, 170 THB volt (1600Ft). A buszmegállótól még 600 métert kellett gyalogolnom a szállásomig.

A reptéren 5 pénzváltóban próbáltam átváltani a kambodzsai riel-t helyi pénzre, sehol nem váltották és később a városban sem találtam embert, aki átváltotta volna. Óriási hiba volt riel-t váltanom Kambodzsában és az is hiba volt, hogy indulás előtt nem váltottam vissza dollárra!!!

 

Időeltolódás: Magyarországhoz képest + 5 óra

Pénz: thai bhat, THB (ejtsd: bát), amelynek váltópénze a satang. 100 satang ér 1 thai bahtot.

1 THB = 9 Ft

109 THB = kb. 1000 Ft

1000 THB = 9200 Ft

 

1 Ft = 0,109 THB

500 Ft = 55 THB

1000 Ft = 109 THB

3000 Ft = 326 THB

Thaiföldön fémpénz és papírpénz egyaránt használatos. Fémpénzből létezik 25 és 50 satangos érme, valamint 1, 2, 5 és 10 bahtos érme. Papírpénzből 20, 50, 100, 500 és 1000 bahtos létezik. A leggyakoribb érme a 10 bahtos, míg a leggyakoribb papírpénz a 100 bahtos. A 25 és az 50 satangos érme szinte teljesen haszontalan, ha egyszer ilyet kapunk, szinte lehetetlen megszabadulni tőle.

• 
• 

ATM, internet:

• Kiutazás előtt váltsunk eurót vagy dollárt és azt vigyünk magunkkal Thaiföldre, ugyanis kint nem váltják a forintot.
• A pénzfelvétel bankautomatából meglehetősen drága alapból is, de 2009 óta ehhez sok bankautomata esetében még hozzájön egy 150-220 bahtos extra díj is, amit az adott bankautomata bankja emel le a számlánkról pénzfelvételenként. Én 1000 baht-ot (kb. 9300Ft) vettem fel, amire 220 baht (2030Ft) kezelésit számolt fel.
• sok helyen tudtam kártyával fizetni (7eleven, Family Markt, éttermek), de sok helyen csak készpénzzel lehet (buszjegy, kompjegy). Kérdezzük meg előre, mielőtt bemegyünk valahova. Bankkártyás fizetésnél mindenhol felszámoltak + 3%-ot külföldi kártyahasználatra.
• Több helyen olvastam, hogy érdemes ellenőriznünk a pénz állapotát, amit kapunk, mert a szakadt vagy hiányos bankjegyeket, nem fogadják el, írták. Én ilyet nem tapasztaltam.
• Thaiföldön a pénzzel csak tisztelettel lehet bánni, ugyanis ez a thaiföldi királyi család megsértésének számít.
• Helyi SIM-et a repülőn és a reptéren is árulnak, én most sem éltem vele, a nyilvános helyek, kávézók és a szállások wifijét használtam.

Közlekedés: baloldali

Leginkáb autó, motor. Három fajta busz jár, különböző útvonalakon a szigeten, amúgy csak taxival lehet közlekedni.

Érdemes a szigeten autót vagy robogót bérelni, nemzetközi jogosítvány kell hozzá.

Árak: Nekem minden drága volt a szigeten. Elszálltak az árakkal, turistalehúzás van minden területen, európai árakkal. Egyedül talán a szállások voltak egész kedvezőek.

Egy fél literes vizet 7-15 baht-ért (65-140Ft), egy 1,5 litereset 55-80 baht-ért (510-740Ft) vettem az élelmiszerboltban, egy müzlis joghurtot 20 THB-ért (190Ft).

Egy Pad Thait (rákkal hozták) és egy lemon juice-t 260 THB-ért (2400Ft) fogyasztottam Surin Beach egy éttermében. Reggelire egy kávézóban 180 THB-ért (1700Ft) ettem egy gyümölcsös, joghurtos, müzlis tálat és 60 THB-ért (560Ft) ittam egy capuccinot. Lehet jobban jártam volna, ha elfogadom a szállásomon a 150 THB-s reggelit(1400Ft). Itt a sör is drága volt.

• 
• 
• 

Találtam egy olcsóbb helyet a Surin Beach-es szállásomnál, ahol 100 THB (930Ft) volt a Phad Thai csirke és 80 THB (740Ft) a kicsi Chang sör. Érdekes, hogy a pizza mindenhol drága volt, 220-300 THB között (2000-2800Ft).

• 
• 

Aztán mikor átmentem Phuket városba, ott a választék is nagyobb volt és a plázában (Lime Light nevű kicsi bevásárlóközpont a szállásomtól 5 percre) már tudtam enni 50-80 THN-ért (470-740Ft) rizseshúst vagy pirított rizst zöldségekkel és itt 50 THB volt egy cappuccino.

• 
• 
• 

Mindenhol felszámolnak +3%-ot a bankkártyás fizetésnél.

A robogó bérlés 300-400 THB (2900-3700Ft) egy napra Surin Beachen, fél napra nem lehetett bérelni.

A túrák iszonyú drágák, 1500-2500 THB (13.800-23.000Ft) átlagosan egy túra a James Bond sziklához vagy a Phi Phi szigetre, persze van benne más látványosság is, snoorker, ebéd és hoznak-visznek a szállásról, de akkor is soknak tartom.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

SURIN BEACH

Megérkezésemkor a reptérhez közeli Surin Beachen töltöttem három napot.

Szállás 1.(Surin Beach): AM Surin Place,  egy 3 csillagos szállodában egy medence oldali Deluxe szoba,17 150Ft/3 éj (1 863 THB), azaz 5720Ft/éj

Cím: 51/8 Moo 3, Choengtalay, Thalang, Phuket, Szurin-part, 83110, Thaiföld - Telefon: +66 76 386 554

Reggeli volt, de külön kellett volna érte fizetni (150 THB). A helyszínen a szállást l ehetett kártyával fizetni, de +3%-ot felszámoltak a kártyahasználatért.

A szállás tök jó volt. Nagy, kétágyas szoba törölközőkkel, asztallal, fotelekkel, klímával, vízforralóval, tv-vel, széffel, hűtővel. A snack-kek és a hűtőben az italok fizetősek, de napi 2x fél liter víz ingyen volt. Pipere: tusfürdő, sampon, szappan, melyeket minden nap cseréltek, a törölközővel együtt. A medence az ablakom előtt volt, igaz kis picike és a vizet se nagyon forgatták benne, kihagytam. A szállás kb. 550m-re van a kicsi, tiszta, kevés turistás, szép, fehér homokkal leszórt strandtó. A strand vize is elég tiszta. Vannak élelmiszerboltok, kávézók, éttermek, ruhaboltok, motorbérlés, masszázs és túraszervező is a közelben, de nem nagy a választék és minden nagyon drága. Csendes a környék. 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Surin Beach és a környék

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

James Bond szikla-túra

A szervezett túrák közül egy 1500 THB-s James Bond sziklásat választottam, ami persze nem ment, így egy 1800 THB-sre (16.500Ft) kellett befizetnem (Trip B). Borzalmasan rossz volt.

• 
• 

Elég későn indultunk, 10:30-ra jött értem a kisbusz. Már szinte tele volt egy 8 fős indiai családdal, 3 gyerekkel. Jajj Istenem, mi lesz itt?! Felvettünk még egy újzélandi hölgyet Phuket városban. Összesen 1,5-2 órát ültünk a kisbuszban, ami azért volt csalódás, mert azt gondoltam, hajózni fogunk. A sofőrünk állt a gázon. Rettenetesen gyorsan vezetett. Én szeretem és elég jól bírom a ralleyt is, de túlzásnak éreztem 60-80-as tábláknál 100-120-szal menni, pláne, hogy 3 kisgyerek is volt a kisbuszban. 12:00-kor szálltunk csak ki az 1. túraállomáson, ahol egy pillanatra megmutatta magát Sindy, a transzvesztita “idegenvezetőnk”, aki nem idegenvezetett szinte semmit (rúzsozott száj, smink, lakkozott köröm, tölcsér ujjú felső és állandóan dobálta magát és a haját). Mondta, illetve a kis iskolai füzetkéjébe előre fel volt írva, mikorra kell visszajönni a buszhoz, ezt mindig csak felmutatta és ugyanígy tudtuk meg a nevezetességek neveit is.

Kiszálltunk a kisbuszból a fekvő Buddha szobornál-Suwankuha Temple (Sindyt itt láttuk csak először), mindenki kapott egy citromsárga ragacsot a ruhájára, innentől kezdve mi lettünk a sárga csoport, majd körbenéztünk a barlang előtti (Monkey Cave) majomparkban, ahol 3 majmot láttam mindössze, majd bevezetett minket Sindy a barlangba. Rövidnadrágban voltam, ezért magamra kellett kötnöm egy szoknyát. A fekvő Buddhán kívül volt még pár szobor a sötét, félig kivilágított helyen, majd egy lépcső vezetett fel egy cseppkőbarlangba. De hogy ezek mik vagy miért vannak itt, azt sosem tudtuk meg, Sindy nem érezte feladatának. Néha csinált 1-1 képet rólunk, majd otthagyott minket a barlangban, mondván, hogy nézzünk körül és 15 perc múlva találkozzunk a busznál. A kis csapatunkkal zúgolódni kezdtünk magunk között, hogy 2 óra buszozás után még idegenvezetés sincs. Reméltük sorsunk jobbra fordulását. Kis naívak.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Ezután visszaszálltunk a kisbuszba és  elmentünk a hajóinkhoz (Longtail Boat), ott csatlakoztunk másik csoportokhoz és mentőmellény felvétele után beültünk a kb. 40 fős, nagy motoros, mély csónakba. Sajnos pont középre, a szélére kerültem, ahol élvezhetetlen volt a kb. 20 perces út, mert a szemembe vert a sós víz a hajó oldaláról, így én gyakorlatilag csukot szemmel közelítettem meg a következő állomást.

Egy úszó hajóra érkeztünk, ahol kezdődött VOLNA a kétszemélyes + egy helyi evezős canoeing a sziklákhoz (Tulu Island), de közölte velem Sindy, hogy az én túrámban nincs benne, fizessek külön 300 THB-t. Dehogy fizetek! Befizettem egy közel 20.000Ft-os túrára és nincs benne a kajaktúra a sziklákhoz?! 2800Ft-ot tuti nem fizetek pluszba azért, hogy átmehessek egy szikla alatt és megnézhessem oldalról is. Aki nem volt még ilyen túrán, annak biztos élvezetes, nekem volt szerencsém a vietnámi Halong Bay-ben magam kajakozni és az úgyis sokkal szebb volt! A Fülöp-szigeteken vásárolt vízhatlan táska itt jól jött volna a gumicsónakban,de eszembe se jutott, hogy elhozzam, bár így nem is kellett. A cuccokat letetették velünk egy kupacba és csak pénzt, telefont és fényképezőt lehetett a kajakozásra vinni. Az ottmaradt cuccokat letakarták egy pokróccal, nem volt valami nagy biztonság. Fél órát várakoztunk, míg a csoport visszaért a túráról. Addig lehett ücsörögni, szuveníreket vagy ruhákat vásárolni és fura rózsaszín jeges welcome drinket inni. Mérges és rosszkedvű lettem. Az egyik indiai anyuka (aki mint kiderült 2 évvel volt csak idősebb nálam) jó fej volt és mikor látta, hogy egyedül üldögélek, odahívott magukhoz, mert ők sem mentek kajakozni. Nem tudom, hogy az ő túrájukban benne volt-e vagy csak nem akartak a gyerekek miatt, de inkább nem kérdeztem meg, mert féltem a választól, hogy kiderül, hogy engem nagyon csúnyán átvert Sindy. Jól kifaggatott a csaj a munkámról és hogy miért nem vagyok még házas és miért nincs gyerekem. Már kezdett kínosan sokat kérdezni, mikor végre jöttek a kajakosok és elindultunk a következő állomásra a hajónkkal.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A következő helyen csak orral tudtunk kikötni, így a mély hajóból kimászva rá kellett állni a hajó szélére és úgy kiegyensúlyozni az elejére, kapaszkodók nélkül, a hajó tetején lévő ponyvába kapaszkodva. Nekem nem volt gond, légtornász voltam előző életemben, de idősebbek és pici gyerekek is voltak a hajón. Az újzélandi hölgy közben felbosszantott, mert mondta, hogy ő is ugyanannyit fizetett a túráért, mint én és neki benne volt a kajak, menjek majd vissz reklamálni az utazási irodánál. (Ha tudná, hogy az utazási iroda gyakorlatilag egy bolt volt, ahol mindent lehettet venni, még motort is bérelni…)

• 
• 
• 

Kiszálltunk tehát az újabb szigetre, ahol egy újabb barlang és pár árus fogadott minket. Sindy elfelejtette mondani, hogy épp a James Bond sziklához értünk (leánykori nevén: Koh Tapu-nak hívják a sziklát, a szigetet pedig Koh Khao Phing Kan-nak), ami a másik oldalon van, így addig bámészkodtam, hogy majdnem lemaradt róla. Jó, lemaradni nem tudtam volna, mert olyan kicsi volt a sziget, hogy egyszer csak belebotlottam volna úgyis, de hát az idegenvezetőnek az lett volna a dolga, hogy tájékoztasson minket! A szikla jópofa, de semmi extra. Van egy fotó az ikonikus 1974-es James Bond filmből (The man with the Golden Gun), amikor is Roger Moore és Christopher Lee egymás hátának dőlve párbajra készülnek. Ezt a jelenetet próbáltuk mi is reprezentálni, több-kevesebb sikerrel.  "Lőttünk" pár képet (még az indiai család családi fotójára is rákerültem), aztán kb. 35 perc múlva vissza a hajóba.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Az úszó halászfalu következett (Koh Pan Yee), ami már be van építve turista éttermekkel. A falut egyáltalán nem néztük meg (!), csak leültünk 15:00-kor ebédelni. Fura leves, rizs, valami rántott halfalatok, zöldségek és csirke volt a menü, víz és ananász. Mondjuk nem lepődtem meg a nem túl jó menün, mert a szórólap így hirdette:”Halal Food”, ki tudja mit jelentett. Fél óra múlva vissza a hajóra és vissza a kikötőbe, majd 16:00-kor hazaindultunk a kisbusszal. A hosszú buszos út mondjuk arra jó volt, hogy gyakorlatilag az egész szigetet bejártuk vele, így láthattam több oldalát is a szigetnek. Szánalmasan rosszul szervezett, valójában fél napos túra volt, ami csak az utazás miatt számított egésznaposnak, mindez 16.700Ft-ért! A guta megütött! Nem mentem végül vissza az “irodába” reklamálni, pedig kellett volna. Elhatároztam, hogy a rossz élmény miatt a Phi Phi szigeteki túrára el se megyek, az ugyanennyibe kerülne (túra a szigeteken, snoorker, ebéd).

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Egyéb programlehetőségek a szigeten: 

El akartam menni megnézni a sziget közepén található Tiger Kingdomba a tigriseket, de a faggatózós indiai anyuka azt mondta, hogy nem nagy durranás. A kistigrisek általábam bent alszanak a rács mögött, alig lehet őket látni, a nagyokkal meg csak külön pénzért lehet fotózkodni és kb. ennyi a program. Szóval nem mentem erre sem.

Vannak még többfajta szigetközi túrák (Krabi, Lanta, Coconut Island), meg lehet nézni a vízeséseket, vagy a nagy Buddha szobrot, az Elefánt Parkot, Phuketen lehet szörfözni tanulni, van delfin show, állatkert és Surin Beachez közel egy showműsor is (FantaSea Show).

 

PHUKET VÁROS

Három nap után átköltöztem Phuket városba két éjszakára, az olcsóbb szállás miatt és hogy egy kicsit lássak mást is a szigetből. A taxi 700 baht volt, így a buszt választottam, amivel jöttem. Tudtam, hogy vissza kell mennem a busszal a reptérre és majd onnan tudok a másikra átszállva eljutni Phuket városba.

A buszok érkezési ideje elég össze-vissza a turisták szezonon kívüli alacsonyabb száma miatt, ezért 11:17-kor jött a busz a kiírás szerinti 11:40 helyett. Most is 170 THB (1600Ft) és kb. 40 perc volt az út a reptérig. A reptérről induló másik busz pedig plusz 100 THB-ért (920Ft) vitt el Phuket városába. A végállomás előtt egy megállóval szálltam le, az kicsit közelebb volt a szállásomhoz, kb. 650m volt így.

• 
• 
• 

A buszon reklámozták a 3 napos, 72 órás buszos kártyát 500 THB-ért, szerintem megéri, ha 3 nap csak a beach-ek között akarunk szaladgálni a 3 rendelkezésre álló buszvonalon, amivel amúgy a szigetet szépen körbe lehet buszozni. De tényleg annyira össze-vissza járnak a buszok (most amiatt, mert nincs szezon, így kevesebb a felszálló, a busz meg nem vár az állomásokon a menetidőnek megfelelően), hogy érdemes letölteni a busztársaság applikációját (PKSB) vagy használni a QR kódjukat az épp aktuális busz hollétét keresve. A szállásomon is így nézte meg nekem a hölgy, hogy a 10:40-es buszom 10:20-kor már elment. Nekem internet, helyi SIM híján ez nem volt opció, így maradt a 40 perces várakozás a megállóban.12:00-ra érkeztünk a reptérre. Itt a P2-es buszra kellett átszállnom. Hurrá, ez csak 100 baht-ba (930Ft) került, pedig a végállomásig mentem. 12:30-kor indultunk, jegyet megint a buszon kellett venni a néninél, aki indulás után körbejárt és megkérdezte ki hova megy, majd adta a jegyet, mi meg a pénzt.

A városhoz közeli bevezető úton láttam IKEA-t és Pandorfhoz hasonló ruha outletet, Decatlont, KFC-t, Mekit, illetve itt volt az Upside Down House is (a ház, ahol minden a feje tetején áll, ő maga is).

Szállás 2.(Phuket város): Best Stay Hostel, ágy egy 10 ágyas hálóteremben, REGGELIVEL, 1780 Ft/ 2éj (192.60 THB), azaz 890 Ft/éj reggelivel

Cím: 88 Phang-Nga Road, Phuket Old Town, Muang, Phuket, 83000 Phuket, Thaiföld

Ez a szállás pont annyit ér, mint amennyi az ára volt, SEMMIT! A becsekkolásnál a hölgy alig beszélt angolul, csak készpénzzel lehetett fizetni, olyan kicsi a szoba, hogy nem lehet letenni a táskákat sem sehova és alig lehet megfordulni, este a mi szintünkön (2. emelet) sem a kézmosóban, sem a tusolóban nem volt víz, egy szinttel lejjebb kellett menni, tusfürdő, szappan nincs, törölköző nincs, csak plusz pénz ellenében, a wifi nem működik a szobában és az ágyamnál lévő világítás sem működött. Kambodzsában szerencsém volt a 900Ft-os szuper szállásommal, itt nem. Egyszer volt csak Budán kutyavásár!

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A városban klasszisokkal több a lehetőség, így az árak is kedvezőbbek, mert van választék. Minden volt, amire szükségem volt. Találtam a szállásomhoz közel egy plázát (Lime Light), ahol klíma, wifi, olcsó ebéd volt. Hátránya viszont, hogy 12 km-re van az első normális strand. 3km-re van a tenger, lesétáltam, de olyan alacsony volt a víz, hogy többszáz méterre csak az iszapot láttam, amiben többszáz helyi gyűjtötte a halakat, kagylókat.

Sok helyen láttam a királyt és a feleségét viragos plakátokon, általában a szalagokkal feldíszített állami intézmények előtt mindig van egy képük, de több körforgalomban is láttam.

Mikor lesátáltam a tengerhez, épp pakolták össze a Toyota Gazo Racing Motorsport 3 napos eseményének kellékeit (szalagkorlátokat, sátrakat, közvetítő épületet, lelátókat, lámpákat), ami pont az érkezésem előtti nap ért véget. Vérzett a szívem, hogy lemaradtam róla, még a guminyomokat is láttam beleégetve az aszfaltba, szinte még éreztem a friss illatukat...

• 
• 
• 
• 
• 

 Phuket városképek

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

Phi Phi Island túra

Késő este kitaláltam, hogy másnap elmegyek egyedül komppal a Phi Phi szigetre. Láttam egy korábbi prospektusban az idulási időket és az árakat és tudtam hol a kikötő a térkép szerint. 3,6km-re volt a szállásomtól, természetesen dolgozott bennem a spúr vérem, hogy gyalog megyek, nem taxival. Korán keltem, megettem a semmitérő reggelim, majd útrakeltem a 7 kg-os táskámmal (csak minden fontos). Marha meleg volt, szakadt rólam a víz. Az úton kb. 8-an kérdezték meg, hogy szeretnék-e taxit, már gondoltam rá, hogy kiakasztok magamra egy NO TAXI táblát, mert kurva idegesítő, hogy minden sarkon megkérdezik, mikor meglátják, hogy turista vagyok, hogy kérsek-e taxit. NEM, NEM KÉREK, KÖSZÖNÖM! Mindenkit fogok értesíteni, ha szükségem lesz rá! Úttalan, legtöbbször járda nélküli utakon jutottam ki a kikötőbe, elég szerencsétlennek nézhettem ki, mert sokan megálltak. Volt egy erőszakos robogós taxis pasas, aki 5x visszajött, hogy elvisz, a végén már ingyen. Már a kikötő területén bolyongtam, amikor egy robogós lány állt meg mellettem, hogy kivisz a jegypénztárig ingyen. Neki sem hittem és nem fogadtam el a kedvezőnek tűnő ajánlatát. Bizalmatlan lettem az út végére. Gyalogoltam tovább. Aztán találkoztam egy egyenruhás bácsival a kikötőben (én már csak az egyenruhásoknak hiszek), aki leintett nekem egy robogós taxit (az egyik taxis bácsit amúgy, aki szintén többször el akart hozni útközben) és biztosított róla, hogy ingyen fog elvinni a jegypénztárig. Így is lett. Nagyon sürgettek, hogy vegyek jegyet, de CSAK KÉSZPÉNZZEL lehetett fizetni, ami nagyon nem volt jó, mert újra vehettem ki az ATM-ből, ami újra 220 baht-os kezelési költség volt, így gyakorlatilag ugyanazt fizettem a szigetért (1000THB az oda-vissza kompjegy, és két automatás pénzfelvétel kezelési költsége 2x220THB) mintha befizettem volna az 1500 baht-os túrára, amiben lett volna ebéd, snoorker és elvileg idegenvezető is, az ingyen, kényelmes pick up-ról nem is beszélve. HAD GRATULÁLJAK!Igaz, a túrához és egy újabb csapathoz nem lett volna kedvem, de jobban megérte volna a szervezett túra, ez tény.

Aztán rájöttem, miért akart mindenki ingyen behozni a pénztárig és miért siettetett mindenki, mert pont indult egy komp, így 9:00-kor amint felszálltam, már indultunk is. Ez lehetett a menetrend szerinti 8:30-as komp?

Kaptam Phi Phi matricát is a póló ra. Három emeletes nagy hajó volt, szinte tele emberrel. 48 km-t írt a prodpektus Phi Phi Don-ig. A jegyről megtudtam, hogy a 14:30-as hajóval vissza kell mennem Phuketre, előtte fél órával az állomásra érkezve. 2 és fél órás volt a hajóút. Gyakorlatilag 2 óra alatt odaértünk volna, de szerintem tök jófejség volt, hogy a Phi Phi Leh sziget fele kerültünk, ahol a hajóról megnézhettük a Lepnardo DiCaprio és A part című film által híressé tett partszakaszt, ami egy ideje le van zárva, mert akkora károkat okoztak a turisták a természetben.

Szerintem tök jófejség a komptól, hogy arra kerül és lelassít 5-10 percre, hogy fotózhassunk. Igaz, a hajó tele volt olyan turistával, aki arra fizetett be az utazási irodában hogy lássa. Sok kishajó és motorcsónak volt a környéken, akik beljebb tudtak menni a sziklák és a szép tiszta víz felé. Sokan snoorkereztek is a tisztább vizekben. 11:30-kor kötöttünk ki Phi Phi Don szigetén. Megérkezéskor kellett fizetni egy 20 THB-s környezetvédelmi adót. Nagyon szép tiszta volt a parton a víz és sok jellegzetes thai csónak volt, amiket lehetett fotózni. Elég kicsi partszakaszon lehetett fürdeni. Mikor megérkeztünk, még gyorsan tudtam 1-2 olyan képet készíteni a strandról, hogy nem volt senki, de miután jártam egyet és visszaértem, rengetegen voltak. Szép tiszta a víz, a partja fehérhomokos és kellemes hőmérsékletű. Strandoltam én is egy másfél órát, pedig köztudottan nem vagyok egy strandpatkány. De nagyon meleg volt és jólesett. Volt mellettem a vízben két fiatal, bronzbarna, csinos csaj, akik ugyanúgy a csekély vízben ülve napoztak, mint én és akiket egyszercsak elkezdtek fotózni az indiai férfiak úgy, hogy a vízben lévő társuk és a lányok is rajta legyenek a képen. A lányok rájuk szóltak, hogy ne tegyék, ők persze szabadkoztak, hogy nem azt fotózzák, pedig tök egyértelmű volt, hogy de. Utána felém jöttek és az épp a vízben hasaló testemmel csináltak ugyanúgy képet. Szánalmasak voltak. Ha nekik ez okoz örömet, hogy az eltakart, hosszú ruhában járó feleségeik mellett legyen pár csinos, európai, bikinis lány a telefonjukba, hát legyenek vele boldogok és szégyelljék magukat! Legalább diszkréten csinálták volna! De csak hangosan röhögtek és le sem vették a naptejjel magukat bekenő lányokról a szemüket. Ezért jönnek ezek Thaiföldre! Bunkók!

A part tele drága étteremmel, árussal, van Meki és Burger is. Lehet továbbmenni Krabira vagy Lantára, de a Coco Islandra is van mindenféle hajós túra, lehet snoorkerezni (még cápával is hirdették) és láttam “lőteret” is.

A hajó pontban 14:30-kor indult vissza Phuketre.14:00-ra már felszálltam rá, mert el szerettem volna kerülni, hogy nincs normális ülőhelyem, mint odefele. Még rengeteg hely volt, két szinten is ülhettem volna a klímás, bőrüléses kabinokban, de inkább a 3. emeleti levegős részt választottam. Visszafele lila matricát is kaptam a pólómra a kék mellé.

Újabb 2 és fél óra hajóút, majd újabb 1 óra haza gyalog (3,6 km).

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

 

És a híres DiCaprio part

• 
• 
• 
• 
• 

 A filmrészlet

 

 

Május-június nem igazán alkalmas Thaiföldre jönni, itt ekkor van az esős évszak, átlagban napi 2x elég intenzív trópusi eső esik, mondjuk előtte és utána is 33 fok és szikrázó napsütés és pára, de azért kellemetlen napi többször elázni vagy így menni egy drága túrára.

Thaiföld rettentő turistás, szépen ki van épülve, de minden pofátlanul drága és sokkal szebb tengerpartok vannak Ázsiában.

A szigetet a 3 busszal körbe lehet buszozni, a legtöbb strand elérhető vele, de sok időbe telik. Ha többen vagytok, érdemes autót vagy motort bérelni, bár a motorbérlés egyedül is ajánlott. Így pár óra alatt körbejáható a sziget.

Én is láttam róluk a városban képeket.

• 
• 
• 
• 

Kijutás a reptérre:

A reptérre megint a P2-es busszal mentem, a végállomásáról indulva (Bus Terminal 1). Az utolsó busz elvileg 19:00-kor indult, de nem bíztam a véletlenre, így már 17:30-ra kimentem, az utolsó előtti 18:00-s buszhoz. Fel lehetett már 17:30 körül szállni, így megnyugodtam, hogy rajta vagyok a reptéri buszon. Reggel kijöttem megnézni, hogy honnan indul a busz, nem akartam este a sok csomaggal szerencsétlenkedni és biztos akartam benne lenni, hogy tényleg 19:00-kor megy az utolsó. A buszmegálló közelében, mikor még csak kerestem a buszt, egy utazási irodánál érdeklődtem a buszmegálló holléte felől. A kiscsaj 120 THB-ért akart rámtutmálni egy buszjegyet. Mondtam neki, hogy nem 100THB, mert mikor jöttem, annyi volt?! Nem-nem, 120 és hímelt-hámolt. Nem vettem meg persze. Megkérdeztem a buszmegállóban mennyi lesz a jegy, mert elbizonytalanodtam, mi van, ha visszafele tényleg drágább. Persze nem volt az. Hazafele bementem az irodába és mondtam a kiscsajnak, hogy ne tessék legközelebb megpróbálni átverni, mert IzsákReni vagyok, nem hülye!!!

A buszút a reptérre az 1 óra 20 perces menetidő helyett 1 óra 40 perc volt ikább a nagy forgalom miatt. A Domestic reptéren tett le a busz, vissza kellett sétálni az International 5-ös bejáratához pár percet. A gépem még sehol nem volt kiírva, de megkérdeztem mikorra várható, kb. 1 óra, mondták. Addig felmentem a reptér 4. emeleti kis kajabeszerző részhez, ahol mindössze egy Pub, egy Burger King és egy 7eleven volt van, de utóbbiban legalább volt olcsó kávé és dobozos leves. Igaz, csak 300 THB-s vásárlás felett lehetett kártyával fizetni, különben csak készpénzzel. Persze nekem már csak 120THB-m maradt.

Aztán, hogy végül, hogy lett a reptér 24 órára a szállásom és hogy miért nem szállhattam fel a pekingi gépre és nem jutottm el Kínába, illetve hogy hogyan vesztettem el két előre megvásárolt repjegyet, arról egy következő posztban számolok majd be.