Hát(I)zsákkal világgá mentem

Vietnám 2. legnagyobb városa, 7 millió lakossal.

Amikor a Jetstarnál vettem a repjegyet, akadt nagyon a net a szálláson és valami ötödszöri próbálkozásra sikerült csak megvennem. Gyorsan kifotóztam a foglalási számom és a sikeres vásárlást (ezt mindig kiszoktam screenshootolni biztonságból arra az esetre, ha nem jönne visszaigazoló e-mail), továbbá sms-t is kaptam, hogy levonták a pénzt. E-mailt viszont nem küldtek, pedig szoktak. Megpróbáltam a Jetstar oldalon becsekkolni és megnézni a foglalásom, azt írta nem találják. Van a Jetstarnak chat-es ügyfélszolgálata, írtam a hölgynek, azt mondta ő úgy látja rendben a foglalásom, holnap menjek, csekkoljak be a pultnál. Másnap kimentem már délelőtt a reptérre és becsekkoltam 11-kor a csomagomat, hogy kiderüljön, rendben van-e a jegyem. Rendben volt.

Érkezés:

Ho Chi Minh – Hanoi repülővel, Jetstar

Ár: 1.262.000VDN (15.000Ft) 7kg-os kézipoggyásszal+20kg-os feladott bőrönddel

Menetidő: 2óra 5 perc (indulás: 20:25, érkezés: 22:30) Késve indult a gép kb. 21:00 körül, így jó későn értem a reptérre. De legalább találkoztam magyarokkal, akikkel kipanaszkodtuk magunkat. Ők már hazafele utaztak 1 hónap Vietnám és Kambodzsa után. A repülőn kárpótlásul a késésért kaptunk egy 330ml-es vizet és egy kis csomag édes burgonya snacket.

A reptérről való bejutás a városba:

Hanoin egy nemzetközi reptér van - Noi Bai International Airport. Taxik sorakoznak végig, a motoros taxikat nem engedik be. Hívtam is egy motorosat. 86.00VDN-ért (1100Ft) vitt volna be a szállásomra éjjel, de sajnos nem találtuk meg egymást. Ő nem jöhetett be, én meg ha elhagytam a repteret, nem volt netem. Hosszas bojongás után megkérdeztem egy biztonsági őrt, hogy jutok be a városba a drága taxin kívül, rámutatott egy kisbuszra, ami befelé viszi az embereket. 40.000VDN-be (500Ft) került. Megmutattam a buszsofőrnek, hogy hova mennék (aki egyesével ment körbe a buszon, hogy összeszedje a jegy árát, számla nélkül persze) és rámutatott az útvonalra, hogy kb. hol tesz majd le. Volt egy nagyon kedves úr a buszon, aki szólt, mikor le kellett szállnom, de már a buszsofőr is jött értem, hogy itt szállok le. Utána jó sokat bojongtam a sötét autópálya mellett éptkezéseken, majd nagy nehezen megtaláltam a borzalmat. Mindez olyan hajnali 1 körül.

Szállás 1: Holiday Hotel(419 484 VDN = 5075Ft/éj, cím: Hanoi, No 2, alley 4, An Duong Vuong street Tay Ho - jó messze az óvárostól

Nem látta a gépben az angolul nem tudó fiú a foglalásom, hiába mutattam neki az e-mailjeimet. Én 419.000VDN-ért foglaltam, ő mutogatta, hogy 200.000VDN egy szoba, ez gyanús volt. Addig-addig hisztiztem, még a kezembe nyomta a VIP szoba kulcsát. Hát ez volt az, a vietnámi VIP:

Reggel kicsekkolásnál egy másik fiú volt, aki szintén másik árat mondott, így végül 250.000VDN-t (3000Ft-ot) fizettem. Nem veszekedtem. Gyorsan irattam vele egy papírfecnit, hogy kifizettem és viszlát. Felejtsük el ezt a helyet.

Egy ausztriában élő barátom egy teljes napig röhögött azon, hogy néz ki a szállás kívülről. Ezzel én is csak reggel szembesültem, mikor eljöttem.

Hívtam reggel egy Grab-et, ami most azért volt különleges, mert egy lány jött. 18.000VDN-ért (910Ft) elvitt a 2 km-rel arrébb lévő szállásomra, ami végülis egy apartman volt.

Szállás 2.: Himalaya Phoenix Apartmant és Hotel (526.680VDN=6400Ft/éj)

A booking szerint 14:00-kor engedtek volna csak be, de szerencsére 11:00-kor is megtették. A hely amúgy egy vegetáriánus reggelizőhely is egyben.

Beléptem a szobába, majdnem elsírtam magam a gyönyörűségtől. Szép, tiszta, tágas, mondom mégegyszer tiszta! Tele extrákkal: tiszta(!) és nagy hűtő, fagyasztóval, jégkockával, (tiszta!) törölközők, pihepuha és tiszta ágynemű, menő sampon, tüsfürdő, egyszer használatos borotva, mellécsomagolva kis tubus testápoló, hajszárító, légkondi. Bár ez utóbbit nem használtam. Ez az első város, amióta elutaztam, hogy hosszúujjú volt rajtam napközben és hosszú cicanaci (egy esős, szeles Bali napot kivéve), itt északon hűvösebb van kb. 23 fok körül volt ma és nagyon szmogos, ködös, szürke.

Ez a szállás elég messze volt a városközponttól, 5-6 km. Gyalog ez elég combos volt, egyszer hazagyalogoltam a városból. Reggel a tóhoz 35.000VDN-ért (440Ft) vitt be a Grab.

Muszáj a szállásokkal sakkozni, mert leginkább csak azok árával tudok spórolni. Annyi rossz tapasztalatom volt már ezeken az olcsó szállásokon (amik a bookingon szépen be vannak fotózva és 5.8-os pontozást kapnak, biztos a főnök nyomogatja egész nap a csillagokat a bookingon), hogy félek minden újtól és olcsótól, de próbálkozom. Ha előző este foglalom csak le, sokszor az utolsó szobák vannak és azokat még jobban leakciózzák. Holnapra is foglaltam egy újat. 1500Ft-tal lesz olcsóbb kb. És reggeli is lesz benne, továbbá közelebb lesz az óvároshoz. Ma úgyis kipucolkodtam a 6400Ft-os szép és tiszta apartmanban (hajmosás, fürdés stb., ruhakimosás), úgyhogy holnap jöhet egy újabb egérszaros J, úgyis a Halong Bay öböl egy napos túra miatt csak késő este érek a szállásra. Aludni meg csak jó lesz.

Ho Chi Minh Mauzóleum:

A Ho Chi Minh Mauzóleumot lelinóleumozták…nem is, csak kipróbáltam, hogy ki tudom-e mondani és le tudom-e írni. Elmentem a naaaagy térre, és bár Ho Chi Minh úr látogatási ideje csak délelőtt van 9-11 között (de úgyis mindig km-es sor van állítólag), én délután kerestem fel a helyet (először, aztán “olyan jó volt”, hogy egy másik nap is kilátogattam). A környéken rengetek a követség és állami épület, én nagyon szeretek ilyenek között sétálni. Mindenhol van egy kiskatona, őr, biztonságban érzi magát az ember. Találkoztam egy kisbusszal, amiből 35 db fehér egyenruhás 25 év körüli szigonyvégű fegyveres kiskatona szállt ki, a fegyvereket mint egy tábortűz, 8-asával a járdára téve. Nagy látványosság volt, de nem nagyon mertem fotózni, hátha rákerülök valamelyik szigonyra.

A téren nagy a fegyelem. A bejáratot kiskatonák (szintén fehér egyenruhásak, nekem bejön) őrzik a bejáratot, majd van egy titokzatos sárga vonal, amit nem szabad átlépni. Persze mindenki fotóz és átlépi véletlenül és akkor jön a füttyös fiú, aki szintén kiskatona, síppal (dob és nádihegedű nincs nála). A tér másik felén van a Parlament, modern épület, kommunista ábrázattal (nagy sarló-kalapács jel, zászló). A kettő között meg fura fű, téglalapokba rendezve, közte beton. A betonon szaladgálni szabad, de aki a fűre lép, annak jajj, jön egy másik füttyös, ő már bácsi és zöld kiskatona ruhában. Aki a fűről fotóz vagy bemegy egy emlékmű mögé fotózni, jön a füttyös, sípol ezerrel és kéri, hogy mutassák meg a tilosban készített fotókat. Szerintem ki is töröltette velük. Azon gondolkodtam, hogy egy ártatlan fotó készítése a térről a tiltott fűre lépve ekkora galibát okoz, mi let volna, ha viccből nekifutok a mausoleum bejáratának. Annyira furdalt a kíváncsiság. Ezek a szegény fiúk ott őrzik egész nap a mestert. Fel akartam dobni a napjukat. Szerintem tuti segbe lőnek, de legalább fehér pisztollyal, mert ezeknek az van ám. Legalábbis a pisztolytartó tok fehér.

És ez is hazafele készült:

Újabb bonyodalom következett. A lefoglalt új szállásom írt, hogy oké a foglalásom, de nem tudták beterhelni a kártyámra, ezért írjak már, hogy tényleg megyek-e. Írtam, de valami központira tudtam csak válaszban, ki tudja, megkapják-e. Semmi válasz, így reggel ott kezdek, úgyis az iroda fele van, ahonnan indulok a holnapi túrára. Mondjuk a szállás nevét egy applikáció sem ismeri és a címet se veszik be, szóval holnap is lesz kaland, gondoltam. De ez még nem volt minden, a Halong Bay kirándulás alatt kaptam egy mailt, hogy amennyiben nem jelzek vissza 14-ig, hogy megyek, törlik a szobafoglalásom. (Pedig írtam nekik e-mailt, reggel odamentem, hogy becsekkolok, csak még korán volt, és otthagytam a cuccom a recepción is.) Szerencsére este minden rendben volt, bár a fiú nem találta a foglalásom, de emlékezett rám, hogy reggel ott voltam a sárga pólómban.

Szállás 3.: Hanoi Charming Guest House (350.000VDN = 4265Ft/éj REGGELIVEL, Cím: 9B Yen Thai, Hoan Kiem, Hanoi) Itt több napot is voltam és volt olyan nap, amikor cask 3580Ft-ért bookoltam egy éjszakát. Érdemes sakkozni, mert 3 napra 4100Ft/éjre adta ki, de ha naponta bookoltam, akkor 3580/éj.

Nem rossz szállás és legalább közel az óváros és az utazási iroda, ahonnan a túrákra indulok. Nem egy nagy szám a szoba, de tiszta a szoba és az ágynemű is. Van fogkefe, sampon, vízforraló, nagyítós tükör az arcnyomkodáshoz. Bár a szekrény kinyitáskor rámborult, de amúgy megteszi. Kicsit penész szag van. A reggeli egyszerű volt, de több fajtából lehetett választani, volt amerikai és vietnámi reggeli is. Én 2 piritóst ettem egy kis vajjal és jammal, hozzá kávét, másnap a palacsintát is kipróbáltam. Mondtam a fiúnak, hogy kérnék szépen hozzá tejet (az étlapon is ott volt). Kérdezi: Tejeeeeet??? Itt mindig megrökönyödnek, ha valaki tejjel kéri a kávét. Én meg jól szórakozom.

Vonat utca

A szállásomhoz nagyon közel volt a vonat utca is (Train Street néven megtalálható a térképen, több utcánál be lehet kapcsolódni, viszonylag hosszabb szakaszon megy). Megnéztem nappal is a sineket és a hangulatot és este is visszamentem, mert a vonattal is találkozni akartam. 19:00-kor jön elvileg a házak között a menetrendszerinti vonat. Nem egy svájci pontosságú, 19:12 körül jött, vagyis suhant. Érkezése előtt a sínek mellett ültek és kávéztak az emberek, majd 19:05 körül mindenkit felállítottak, előkerült egy masiniszta és lezárták az utat is. Elég sok turista összegyűlt. Elrobogott a vonat, majd kapott egy nagy tapsot. Egyedülálló a világon. Érdemes megnézni.

Hanoi városi hangulat:

Egyik este gyerekparadicsom:

Rengeteg az óváros és környékén főleg a sportmárka árusok, leginkább North Face. Gondolom mind hamisítvány. Én vettem 2 pólót, egy utazótáskát és egy esővédőt a hátizsákomra. Mindegyik nagyon olcsó volt és mindegyikkel nagyon meg vagyok elégedve.

Egyik nap belefutottam a helyi TV-sekbe, akik épp a turistákat interjúvolták. A kis riporter lány nagyon megörült, hogy kollégák voltunk, beszélgettünk egy kicsit a tévézésről. Legalább én is fogtam egy igazi kommunista mikrofont a kezembe.

Hanoiban kipróbáltam a postaszolgálatot. Nagyon sok volt a cuccom és feladtam pár ajándékot. Jó sok papírt ki kellett töltenem. Sajnos csak 1 kg-ot tudtam feladni, mert elég drága volt, így is 1 hónapos és hajós szállítással kértem, ez a lassabb. Ez 600.000VDN-t (7500Ft) fizettem. A vietnámban élő barátom óvott a helyi postahasználattól, mert elmondása szerint neki 10 csomagból 8 nem érkezett meg az elmúlt évek alatt Amerikából. Lehet csak az amcsi csomagokat gyűlölik, mert az enyém 2 és fél hét alatt épségben hazaért.

Kijutás a Hanoi nemzetközi reptérre az Óvárosból:

Az óvárosból indul Shuttle bus (Shuttle Service to the Airport - Quang Trung Street) Az út 40.000VDN (500Ft). Az indulópont amúgy a Jetstar és a Vietnam Airlines irodák között, szemben van. Csak készpénzzel lehet fizetni! A helyszínen is lehet venni jegyet, de én megvettem egy nappal előtte, nehogy sokan legyünk és ne legyen már hely, mert ezek a buszok csak kicsi mikróbuszok voltak. 6:00-kor indult az első, utána óránként és ha jól láttam délutánra egy kicsit sűrűbb lesz, de nem sokkal. Érdemes előre megnézni, mikor indulnak, nehogy lekéssük a gépet. Kb. 40 perc míg kiér a reptérre.

A reptéren később láttam egy 86-os jelzésű buszt is, ami a városból jövő egyszerű busz és 35.000VDN-ért hirdette az utat. Ez éjjel nem megy, mert mikor érkeztem Hanoiba, akkor nem ment egy busz sem.

A Jet Starthoz az indulástól számított 3 órával előbb kint kellett lenni, ami majdnem kellett is, mert a bus a Terminál 1-en tett le, itt szépen beálltam a csomagfeladás és check in pultba, majd kiderült, hogy az én gépem a T2-ről megy. Gyorsan megkerestem a földszinten a buszt, ami kb. 15-20 percenként indul a kb. 7 percre lévő Terminál 2-re. A Hanoi nemzetközi reptér nagyon tiszta, elég tágas és szinte mindegyik várakozó kapunál kényelmes bőrszéken, ingyen telefontöltési lehetőségek és sík képernyős, menő SONY plazmatévék vannak kiállítva. A kávézók és reggelizőhelyek horror sokba kerülnek, így ha tudunk, vigyünk magunkkal. 11$ fizettem (3.150Ft) egy tojásrántottás szendvicsért és egy cappucino-ért.  Szolidan reggelizem a reptéren, vissza van még úgyis kb. másfél óra, erre a szívem megállt, mert bemondták a nevem a hangosbemondóba. Erről a sztoriról egy külön írás született, itt elolvasható: Amikor többezer ember megismeri a neved.