Hát(I)zsákkal világgá mentem

FÜLÖP-SZIGETEK:

Érkezés: repülővel Hongkongból, Cebu Pacific Air, 753 HKD (27.510Ft, egy 20 kg-os feladott poggyásszal)

Hong Kong (International Airport Terminal 1) 9:55 – Manila (Ninoy Aquino International Airport Terminal 3)  12:10 (2óra 15 perc)

Életem első igazi fehér homokos tengerpartja és az igazi kék és zöld színű óceán, ami az ország meglátogatására sarkallt. A Fülöp-szigetek a tuktukok és a “be patient” országa. Ez utóbbi általában az internet akadozására tet első mondatuk volt: “Be patient, it is Philippines.”, majd nagyon nevetnek. A végén már én sem tudtam mást, csak nevetni. Igazi kaland volt az ország, nem mindig a jó értelemben. Kettős érzésekkel jöttem haza. Egyrészt, teljesítettem egy újabb bakancslistás pontomat és a gyönyörű óceán látványa örök élmény marad, másrészt azért nem egyszerű ebben az országban. A közlekedés, az élet, a bevásárlás, az internet, a higiénia. Fapadosan, hátizsákos turistaként, egyedül azt hiszem már nem utaznék el ide újra, de egy szállodás, svédasztalos reggelis, jó partnerrel menős utat szívesen bevállalnék még egyszer. Van néhány sziget, ami úgyis kimaradt és megnézném: Bohol, Boracay, Cebu, Siquijor.

Kijutás a hongkongi reptérre:

Érdemes kimenni az ázsiai járatokra 3 órával előbb. Én szeretek kényelmesen kiérni a reptérre, kávézni, reggelizni (kifejezetten szeretem ezt horror áron tenni!), vizet szerezni, mosdóba menni és írni a blogot. És sokszor utazni kell a terminálok között, pl. Hanoi, vagy vonatozni a kapuk között (pl.: Szöul, Hongkong, Japán). És sok esetben már jó korán megkezdik a repülőgépbe való beszállítást, többször előfordult, hogy 50 perccel előbb.

A szállásomtól kb. 38 méterre volt az A21-es buszmegálló, ami 18 megálló múlva letett a Terminál 1-en. 33 HKD (1220Ft) volt és kb. 45 perc alatt kiértünk. A reptérre korán érkeztem, még nem volt kiírva a gépem, de nagyon szép táblázat volt a falon, hogy az én légitársaságomnak (Cebu Pacific) melyik sávban van a check in, így könnyen odataláltam, rögtön a bejáratnál volt. Sikerült most becsekkolnom online, ami gyakorlatilag semmit nem jelentett, mert nem kaptam meg a repjegyem mailben és írták is, hogy ezt majd a pultnál fogom. De abból a szempontból jó volt, hogy egy külön online check-in sorba állhattam, ahol gyakorlatilag nem volt senki, így a csomagfeladás gyorsan ment. Szokás szerint, megkérdezik, hogy a Fülöp-szigetek után hova utazom és ezt igazolni is kell egy repjegyfoglalással. Szerencsére elő tudtam halászni az online jegyvásárlásomat Japánba. (Ezen az úton még rutintalanabb voltam és nem tudtam, hogy kérik. Később már minden utazásomnál 3 dologgal készültem a check-in pulthoz: a repjegyfoglalásommal az adott országba, a repjegyfoglalásommal a következő országba és a helyi szállásfoglalásommal. Persze egyiket sem papír alapon kinyomtatva, hanem környezetbarát módon e-mailben vagy kifotózva!)

A bejárat közelében volt egy nagy földbe épített mérleg, gyorsan lecsekkoltam a csomagjaim (12kg a feladott (20kg lehet) és 7,2kg a hátizsákom, ez 7kg lehet, de nem szóltak, le se mérték). A repjegyemet megkaptam és egy kis térképet, hogy hogy jutok el a beszálló kapumig (201-es volt). Két megállót kellett menni a vonattal, de ezt már ismertem, mert idefele is használtam. Minden szépen ki volt írva, hamar megtaláltam.

A reptér amúgy nagyon tágas, rengeteg és szellős ülőhely van. Több csatlakozási lehetőség az ingyen és nagyoan erős wifire. Döbbenetes, de több asztali MAC ki van téve netezni az utasoknak, korrekt töltők a székek között.

A mosdók rettentő tiszták, egy takarítónő sokszor már zavaróan, de jön utánad WC-zés után és azonnal töröl, sikál. Mondjuk mikor mész legközelebb, meghálálod, mert tiszta WC-re mész. Én itt láttam először Anya-gyerek WC-t. (később a Japánoknál is). Íme:

Van a gyerkőcöknek külön kézmosó is kint. Nem is értettem, miért kell akkorát hajolni az egyik kézmosónál, majd rájöttem.

Bár a repjegyemre az volt írva, hogy 9:25-kor kezdik a 9:55-kor induló gépre a felszállítást, 9:10-kor már szálltam be a gépbe. Érdemes tehát nem az utolsó pillanatban érkezni a kapuhoz. Gyorsan beszállítotak minket, majd csaknem 40-45 percet ültünk a gépen és csak 10:30-kor indultunk. Nem is értettem miért, hiszen mindenki beszállt bőven 9:55-re.

Jó nagy géppel utaztunk, 3 sorban voltak a 3-as ülések. Nagyon érdekes a Cebu Pacific légiutas kísérőinek az egyenruhája: citromsárga rövidújjú sportos póló és farmer térd alá érő miniszoknya, oldalt elől végig zipzárral. A gépen útközben tartottak egy 2 kérdésből álló kvízt a Fülöp-szigetekkel kapcsolatban és a hangos bekiabálók között a légitársaság ajándékait osztogatták. Jópofa dolog. A gépen kaptunk szokás szerint kitöltős papírt az Immigration-hoz.

Vízum:

"30 naptári napot nem meghaladó turista célú tartózkodás esetén NEM szükséges vízum. Az útlevélnek még legalább 6 hónapig érvényesnek kell lennie a Fülöp-szigetekről történő kiutazás időpontját követően. 2017. január 1-től csak biometrikus útlevéllel lehet belépni az ország területére. Vissza, vagy továbbutazásra szóló jegy hiányában a belépni kívánó személy kiutasítható az országból, amely végzés végrehajtása az útlevél elkobzását és akár egy hetes kényszerű reptéri tartózkodást is jelenthet." (Forrás: Konzuli Szolgálat).

Közlekedés: Manilában szerencsére a szállásomról kijöttek értem a reptérre, így nem kellett megtapasztalnom. Vannak buszok, amire egy nap alatt sem jöttem rá, hogy milyen elven működnek, mert egyszer csak emberek kiállnak az út szélére, közepére és megáll a kis- vagy épp a nagy busz, majd felszállnak. De hogy hova megy, csak az tudja, aki felszállt, én nem jöttem rá. És vannak a fura oldalkocsis biciklik, riksa szerűek és a jeppee-k, amik olyanok, mint a rabszállítók, csak nincs ablakuk és bezsúfolódnak az emberek, mint a katonai kocsiban szokás hátul ülni. A sziget közlekedése egy külön történet, az adott városoknál, szigetekenél beszámolok majd róla részletesen.

Víz:itt sem iható a csapból, csak palackos víz javasolt.

Pénz:fülöp szigeteki peso (PHP)

1PHP=5,5Ft

1000PHP = 5.500Ft

1Ft = 0,18PHP

1000Ft = 182PHP

ATM, pénzváltás:

Én először a manilai reptéren váltottam, nem bíztam a véletlenre. 200 amerikai dollárért 10.360PHP-t (57.000Ft) kaptam (51,8-cal váltották). Nagyon jól váltották, ha jól számoltam utána.

Majd legközelebb El Nidóban vettem ki a Bank of Philippine Islands ATM-éből. A legnagyobb kivehető címlet 5000PHP (9.800Ft) volt, amiért ha jól emlékszem +300 pesot (1660Ft) vontak le a tranzakcióra.

A legtöbb szálláson és szolgáltatásért (túrák, transzferek, taxik) csak készpénzzel lehet fizetni. Legyen nálunk peso! 1-2 bookingos szállást lehet kártyával előre, de ott is többnél csak foglalni tudtam és a szálláson kellett fizetni cash-ben.

Időeltolódás: Magyarországhoz képest: + 6 óra

SIM kártya és internet:

A reptéren árulták rögtön a SIM kártyákat, többfajta adatcsomaggal. A Globe nevezetű cég a 7GB-os adatforgalmat 599PHP-ért (3.300Ft), a 11GB-osat 999PHP-ért adta (5.500Ft). A szemben lévő pult szupergyorsat ajánlott, kicsit drágábban. És nekik 15Gb-os adatforgalmas ajánlatuk is volt.

Az internet szinte mindenhol akadozott az országban, a wifis helyeken is alig tudtam szállást vagy repjegyeket foglalni, az internet alapú telefonálás pedig 1-2 perc után szakadozó, lehetetlen küldetés volt. Két szolgáltató van: Globe, Smart. Állítólag a Globe az erősebb, de volt szobatársam, akinek mindkettő volt és azt mondta, hogy egyik szigeten az egyiket, másikon a másikat tudta jobban használni.

 MANILA, a főváros

Manila szállás: OFW Hotel Manila 1713 PHP/éj már adókkal együtt (9.416Ft). Csak befoglalta a booking, a helyszínen kellet fizetni, KÉSZPÉNZBEN!

Cím: Unit 1702 Pacific Coast Plaza Condominium, Villamar 1st Street, Barangay Tambo, Parañaque City, Paranaque, 1701 Manila, Fülöp-szigetek +63 995 783 8241

Egy ablaktalan szoba egy toronyház 12. emeletén. 3 ágy, TV, szekrények, fürdőkádban zuhanyzás, kis sampon, fogkrém, tiszta törölköző és ágynemű. Drága volt. A wifire csak nagyon nehezen csatlakozott a telefonom és többször nem működött vagy akadozott. 11:00-kor kellett volna legkésőbb kicsekkolnom, de 10:30-kor rámkapcsolták a világítást, elvették az áramot és a wifit. A szekrények mögött volt egy zárt ajtó, ami annó a szomszéd lakásba nyílhatott. Ebben a lakásban 6:30-8:30-ig kb. 3-4 philip-pina hangos beszélgetés, hahotázás és sikítozás közepette próbálta minden áron megakadályozni, hogy aludhassak. Elővettem a fülhallgatóm, de max hangerővel, a leghoszabb meditációs és relaxációs zene sem segített elnyomni a hangjukat, így a madárcsicsergésbe és az eső, illetve patakhangok közepébe néha egy malinai hahota beszűrődött. Másfél órát még valahogy aludtam. (Ezt a meditációs zenét más okból, de még hasznát vettem később Kuala Lumpurban is.)

Bevásároltam egy nagyon nagy szupermarketben, rég láttam már ilyen nagy boltot. (2.200Ft-ot fizettem: gyümölcskehely, 0,5l-es Cola, 1,5l-es víz, pogácsa, süti, oreo-szerűség, nápolyi). Egy sima sajtos pizzaszeletet a bot előtti kajáldában 100PHP-ért vettem (550Ft). Hazafele wifi és telefontöltési lehetőség reményében egy nagyon vintage stílusú, a városból nagyon kilógó, elegáns kávézóba ültem be, ahol a nagy capuccinom 150PHP (825Ft) volt, de tölthettem mellé vizet és sajnos csak 2 órára, de két eszközön is hasíthatott a net. Rögtön hazafele a sötétben eltévedtem és SIM kártya hiányában 2x is meg kellett állnom wifiért kuncsorogni.

Ha lefoglalok egy szállást bookingon, és ezután ha belépek az adott városba googlemaps-on, automatikusan kirakja a kis piros jelet a szállás nevével és hogy mettől meddig tartózkodom ott. Ez egyszerű, mert a városban bárhol vagyok csak rákattintok és már rajzolja is a hazafelé vezető utat. Csak eddig a fázisig van szükség netre, utána GPS alapon már hazavisz. Így tettem most is. 45 percre kolbászoltam el a szállástól, azt írta. Nah mondom, jó kis séta lesz ez legalább. Nincs közvilágítás a főváros utcáin, így leginkább sötétben botorkáltam, de szinte minden sarkon volt 3-4 rendőr, akik szívesen útbaigazítottak. Fura, félelmetes szegénynegyedbe érkeztem, 2 kosárlabda meccsen is áthaladtam. Nagyon szegény emberek lakták. Kicsit féltem a drága számítógépemmel, a 2 iPhone-ommal és többszáz dollár kézpénzzel a táskámban, de próbáltam határozottan haladni és csak mosolyogni, kerülve a szemkontaktust. Nagy sokára végre odaérek a szálláshoz, fura, mert hátulról vezetett be a toronyházba a GPS, nem volt legalábbis ismerős. Csurom vizesen, izzadtan felmegyek a 12.-re, ahol a szobám van. Nem olyan kialakítású az emelet, ahogy emlékeztem és fura, mert a számok hasonlóak, de nem találom a szobám. Vissza a portára. Mondják, menjek fel a 17.-re, ott van valami recepció (recepció a 17.-en?!, micsoda baromság), ők majd biztosan segítenek. Felérek, panaszolom, hogy nem találom a szobám, mutatom a kulcsom és magyarázom, hogy én már voltam itt reggel, csak valahogy nem stimmel a bejárat és a szobámat sem találom. Nyekeregnek, nyökörögnek mellettem ketten, majd kiderül, hogy jaaaa, nekem nem is itt van a szállásom, hanem egy másik épületben. 45 perc gyaloglás és félelem után, szakadt rólam a víz, majd kiderül, hogy rossz helyre jöttem. Sírni tudtam volna. Erre egy belső szobából előbukkan az ismerős fiú, aki kijött értem a reptérre, és mondja, hogy nem itt van a szállásom. Mondom, tényleg?! Mit nem mondasz! Majd kérdezem, hogy messze van-e az igazi, mert elgyalogolnék. A fiú pólót cserélt (a tiszteletemre gondolom vagy mert van egy “hülye, eltévedős magyar csajokat a real szállásra vivős” pólója is) és mutatta a slusszkulcsát, hogy kövessem. Majd szerencsétlen késő este elvitt az igazi szállásomra, ami amúgy légtávolban nem volt annyira messze, pár km, de a 4 sávos utak miatt, gyalog bonyesz lett volna és a sötétben..jajjj. Szóval elvitt (amúgy most egy másik autóval, mint amivel a reptérről hozott, biztos van egy eltévedős magyar csajokat a real szállásra vivős autója is a pólója mellett) az igazi szállásra, én meg megjutalmaztam érte némi készpénzzel. Nem akarta elfogadni, de nem hagyhatta még az én spórolós szívem sem, hogy mindez ingyen történjen. Asszem ebbe a napba elfáradtam. Szval baromi idegesítő, de nem a lefoglalt bookingos címen lactam, hanem a fiú reggel egy másik címre vitt, amit észre sem vettem. De eszembe sem jutott, hogy leellenőrizzem vagy összevessem a címeket.

Nem működött a net sokáig a szálláson, aztán a kávézóban és a városban is nagyon nehezen csatlakozott, SIM kártyám megint nem volt.

A konnektor már Ázsiai tartózkodásom alatt a 3. fajta, így nem tudtam a szobában tölteni, a dolgaim, amíg nem kértem egy másik hosszabbítót. Drága volt az utolsó pillanatos repjegy, el is tévedtem, rossz szállásra mentem, semmi nem működik….jajj, inkább lefeküdtem aludni, hogy aznap már ne történjen semi rossz dolog. De ekkor még nem volt vége a napnak. A kikészített kis zacskós sampon és szappan mellett majdnem a fogkrémmel fürödtem meg, mert ugyanolyan tasakban volt, mint a tusfürdő szokott lenni. Nem is láttam még ilyen fogkrémkiszerelést. Majd a zuhanyzó rózsa helyett a mellette nagyon közel fekvő WC leöblítő pisztoly felé nyúltam és kezdtem volna fürdeni, mikor rájöttem mi az. Szóval miután tudatosult bennem, hogy majdnem a WC-öblítővel és a helyi fogkrémmel mostam a kis seggem, felröhögtem hangosan és Erika barátnőmre gondoltam, aki mindig azt mondja (és nem csak mondja, de vallja és teszi is!!!), csak pozitívan! Szerintem az Unikum szlogent is róla mintázták….

Nekem ezek az élmények után tökre kihagyható város Manila, de mondom, a luxusszállodák vagy svédasztalos hotelek tükrében biztos más fénye van a városnak. Nekem erre nem volt lehetőségem. Ha csak a szigetekre utaznátok, és hozzám hasonló fapados utazók vagytok, ha tudtok, azt javaslom, hogy úgy vegyetek jegyet a szigetekre, hogy Manilában csak átszállni kelljen. Nekem ez az egy éjszaka csak egy elpazarolt napnak tűnt, amit tölthettem volna valamelyik szép szigeten is. De figyelni kell a Manilai átszállásoknál, mert a terminálok messzebb vannak egymástól és ez nem Hongkong, hogy majd a vonat odavisz 5 perc alatt, hanem busszal kell menni a nagy forgalomban.

Manilából Palawanra utaztam. A Maninala reptér Terminál 2-ről kellett mennem, végülis ez volt a Domestic Airport is és mellette vot a Terminál 1. Nem akartam taxit vagy azt az őrült, rabszálító jeepneyt fogni, így a szokásos hülye agyammal, közel 20kg súllyal a hátamon és a mellkasomon, hosszúnadrágban, bőrdzsekivel a derekamon nekiindultam a 45 perces gyalogútnak a 35 fokban… hagyok 10 másodpercet, hogy kiröhögjetek… Végig az autópálya, autóút mellett haladtam. Gyakorlatilag olyan volt, mint ha kigyalogoltam volna Ferihegyre Vecsésről. Még megérkezés után 20 perccel is szakad rólam a víz, a homlokom, a hátam, a dekoltázsom és a 2 karom úszott a vízben. Gratulálok. És ezzel spóroltam 1300Ft-ot, amiből aztán 800 Ft-ért vettem egy kávét a reptéren. Nah az eszemért engem sem fognak ellopni.

Már a reptéren vettem észre, hogy kifordítva van rajtam a felsőm, mert a 2 kis akasztója a vállamon fityeg. Így indult a mai nap.

A reptérre nem érdemes kijönni hamarabb, mert nem nagy és a wifi csak 30 percig ingyenes, majd utána nagyon akadozik és más ingyenes wifire magyar telefonszámmal nem lehet csatlakozni (küldönböző nációk tudnak a telefonszámuk megadásával, Magyarország nincs köztük, diszkrimináció!!!). Így tök jó, mert azt a hosszú időt, amit munkával szerettem volna tölteni a hosszú várakozás alatt, az 30 perc múlva megszűnt. És csak hosszú idő múlva tudtam újracsatlakozni, megint csak 30 percre. A reptéren belül vannak egész jó kajáldák és fánkosok, reptéri árakon persze és telefontöltési lehetőség is, még Laptop Station is van. Nem nagy dologra kell gondolni, egy álló pult, lyukakkal a töltőnek.

Jah és Ma’m-nak hívtak a szigeten. Ez olyan lehet, mint a fekáknak a Sister.

 Ha újra csinálhatnám, Hongkongból egyből valamelyik szigetre vettem volna jegyte, Manila átszállással.

Mi maradt ki a Fülöp-szigeteken?

Cebu (bálnacápával úszás), Bohol (Csokihegyek és nagyszemű kismajom) és Borocay szigete, kimarad a Fülöp-szigeteki túrámból sajnos, de a szigetek közötti repülőút így, hogy nem foglaltam előre, 25-45.000Ft között lett volna és ha ehhez hozzáadom a napi szállást, kaját, programokat, akkor az már meghaladta volna a tervezettemet. És csak idegeskedek a visszajutás miatt Manilába. Nagyon szépek ezek a szigetek, de ha egyet láttál és elmentél 1-2 szigetközi egész napos túrára, akkor kb. olyan, mintha az összeset láttad volna, nagyon nem különböznek már egymástól. Gyönyörű mind. (Kb. ahogy B. András mondaná: “Ha láttad a Milánói dómot, az összes templomot láttad.”) Én fehérhomokos tengerpartért és a kék-zöld legalább 3 árnyalatáért jöttem. Megkaptam. Boldog vagyok.

Ha nagyobb túrát terveztek a Fülöp-szigetek szigetein, akkor ha előre megtervezitek, ki lehet jönni jó áron. Manilából, Puerto Princesaból és Ceburól mennek a fapadosok (Philippines Airlines, Cebu Aurlines, Air Asia), a szigetek között pedig az Air Swift. A kicsi repülőtereken lehet ingázni (El Nido, Coron pl.), de ezek jóval drágábbak. 

El Nidoból megy hajó Coronra, Coronból El Nidoba és ha jól olvastam, Ceburól Boholra is. Én nagyon féltem, hogy nem érek vissza Manilába, amikor indul a következő gépem, amit előre lekötöttem, ezért nem mertem az utolsó egy hetet a Fölöp-szigeteken messzire menéssel tölteni. És inkább pihenni akartam, nem rohanni.

Állítólag egy héten egyszer (asszem szombatonként) megy hajó Coronból Manilába is, valami 11 órás hajóút. Nem néztem utána, az egyik szállásomon hallottam.

Mindezek ellenére, szerencsés vagyok, hogy az idei Húsvétot ezeken a csodás szigeteken tölthettem, igaz, a szeretteim és sonkaaaaa nélkül.