Hát(I)zsákkal világgá mentem

Hirosimába sokszor átszállós (3x-4x) kb. 4500 jenes vonattal akartam menni, de 5-5 és fél órás út let volna és nagyon kicsi, valahol 2 perces átszállási időkkel. Ez utóbbi volt a nagy probléma, az 5 óra nem érdekelt. De biztos voltam benne, hogy a csomagokkal és az ismeretlen helen nem menne a 2 perces átszállás. Így a majdnem dupla áras Shinkanzent kellett választanom 7770 jenért (20.400Ft). Fenébe!

A jegypénztárnál robot állt az ajtóban, aki kommunikált velünk (beszét és forgatta a fejét, kezét, testét), majd kiadott egy sorszámot. Beszarás! Japán!

Hirosimába tehát Shinkanzennel mentem, ami kb. fél óránként járt. 55 perc alatt tettük meg a kb. 250km-es utat, útközben csak egy városban, Okoyamában àlltunk meg, Hirosima volt a végállomàs. Egész bonyulolult volt a vonatra való felszàllás. Nem volt helyjegyem (de ha lett volna, akkor is így kellett volna), dee így is meg volt határozva, hogy melyik kocsikba szállhatok csak be és melyik ülések közül választhatok. Kérdezősködtem a vágànynál is és a vonaton is, mert a csak japàn feliratos jegy nem sokat segített.

Korábban olvastam egy cikket, miszerint “a japán vonatok konfortját mi sem bizonyítja jobban”...

Én is megpróbáltam ezt a trükköt különböző pénzérmékkel, igaz, nem 500 jenessel (mert az nekem és a szomszéd fiúnak sem volt), hanem 10, 50 és 100 jenessel, de eldőlt mindegyik. Most vagy az van, hogy ezek túl könnyűek és az 500 jenesben több az anyag, az megállt volna, vagy nem igaz a sztori. Örök talány marad… De megpróbáltam.

A Shinkanen kényelmes és tágas volt, VAN kuka, de különösebb élményt nem nyújtott. Azt hittem lesz valami érzésem, de igazából semmi. Szép, gyors. Olyan, amilyennek a világ leggyorsabb vonatának lennie kell.

A városban alapjában véve villamossal közlekedhetünk, metrót én nem láttam, a JR vonat fut még a szigetig. Villamossal nagyon jól el lehet jutni a nevezetességekig. Nagyon cukik a villamosok, van hosszabb, rövidebb, régi fajta, szinte már retro és a magyar combino-hoz hasonló modernebb. Én leginkább a 2-es villamos vonalán utaztam. Ez egy 3 ajtós kisebb. Van vezetője és nagyon érdekes, minden ajtóban áll egy kis minipultnál egy ellenőr szerű nagyon fiatal fiúcska. Van egy fő ember, aki a leghátsó ajtónál áll és felügyeli, hogy mindenki épségben le-és fel tudjon szállni, illetve hogy fel-és leszálláskor is érintsék az automatához a bérletüket, vagy más fizetésre alkalmas kártyájukat ill. bedobják a menetjegy árát a gèpbe az emberek. Bár itt Japánban senkinek nem fordul meg a fejében, hogy blicceljenm csak nekem ősi magyarnak. Van egy hangosbeszélő rádióféléje a fő sheriffnek (mint a rendőröknek szokás a rendőrautóban) és egész úton beszél bele. Foggalmam sincs mit mond az állomások nevein vagy a “Kérem húzódjanak beljebb!”-en kívül, mert szinte folyamatosan beszél. Két segítője nem beszél, csak felügyeli a jegykezelést és a fel-leszállást. A fő csávótól tudtam pl. a napi bérletemet is megvenni, készpénzben. Ez egy ilyen kinyithatós valami, aminek a közepe kaparós “sorsegy”, nah nyerni sajnos nem lehet vele, de le kell kaparni a napi dátumot, hogy melyik napra érvényes. A villamosokra és a kompra egész nap érvényes volt. 840 jenbe került (2200Ft).

Hirosima szállás 1.: Capsule Hotel Cube Hiroshima (10.405Ft=4000jen/éj) hálófülkés, reggeli nélkül, kártyával lehetett fizetni

Cím: 730-0016 Hirosima, Hirosima, Naka-ku Noboricho 14-5, Japán – a városközpontban

A Shinkanzen hirosimai vasútállomástól egy kis aluljárós gyaloglás után, egy villamosmegállóból mentem tovább, ahol az állomástól az 1-es, a 2-es és a 6-os villamos közül bármelyikkel eljutottam 4 megàlló múlva a Kanayamacho megállg, onnan kb. 60m-re volt a szállásom. 180jen(470Ft) volt az út. Mivel nem találtam jegyautomatát és senki nem tudott segíteni, felszálltam jegy nélkül és leszálltamkor, az ajtóban álló kallernál tudtam kifizetni a jegyet készpénzben. Gyalog 1,5km lett volna, 20 perc kb., de nem volt kedvem gyalog szerencsétlenkedni. Így utólag tényleg nem volt messze.

A szállásra liften keresztül vezet az út a 4. emeletre. Itt a recepció. Rögtön egy kis bonyodalommal kezdődött a kapcsolatunk, ugyanis kiderült, hogy nem engednek be a szobába, mert férfi ágyat foglaltam és mint ahogy ezekben a hálófülke és kapszula hotelszerűségekben lenni szokott a nők és a férfiak külön emeleten, külön részekben vannak. Mondták, hogy át kell rakniuk egy nőibe, abból 2 fajta van, válasszak, az egyik 5000jen (13.100Ft), a másik 7000jen (18.400Ft). Nah ne szórakozzanak! Miért kerül a női többe?! Költőinek szántam a kérdést, tudtam, hogy értelmes válasz nem érkezik majd rá. Már bocsánat, de miért tud egy nő férfi szobát foglalni, ha ez ekkora különbséget jelent? Egyértelműen beírtam a foglalásnál a nevem, a NEMEM és hogy nekem lesz a szoba. Miért engedi akkor a rendszer?! És itt az e-mailem, hogy elfogadták a foglalásomat, szóval tök jó lenne, ha nem tennének ki innen ünnepnap. Mondták, hogy sajnos ha nem fogadom el a drágább női szobát, akkor törölniük kell a foglalást. Hát a sírás határán voltam. 2000 jen (5200Ft) nem a világ vége (de amúgy egy napi szállásom ára), de nem akarok ilyen butaságok miatt plusz kiadásokat, így is olyan drága ez a Japán, pláne, hogy az ünnep miatt csak ilyen drágább szállásokat sikerül foglalnom, a shinkanzen jegy is baromi húzós volt és még visszafele is ugyanennyi lesz. Gyorsan körbenéztem, sehol nem tudtam volna szállást foglalni hasonló vagy olcsóbb áron egyet kivéve, ami valami 2 km-re volt, de nem volt már kedvem megpróbálni, késő délután volt. Így elfogadtam a drágább szobát, de mondtam a kishölgynek (aki megértett és sajnált) és a gorombább férfinak, hogy elnézést, de egyedül utazom és nekem a 2000 jen az elég sok pénz és direkt azért jöttem ide, mert itt 4000 jenért megszállhatok(meg mert nem volt más). Ők elfogadták a foglalásom, így nem fair, hogy most drágább szobába kell menjek és mi az hogy a női ennyivel drágább?! Nagyon el voltam keseredve, de próbáltam nyugodt maradni és értelmesen kommunikálni velük. A kiscsaj közben google fordítóval (mert angolul nem nagyon tudott), mutatta, hogy valahogy addig varriál, amíg 5000 jen lesz csak a szoba, Elnézést kértem tőle a haragomért. Valahogy addig bindzsizett, míg 4000 jent ütött csak be a kártyámra. (Remélem utólag már nem vonnak le többet!) Majd jött a goromba férfi és elém rakott egy reklámajándék 1dl-es zöld teat és egy zöld teás KitKat csokit. Én vígasztalásnak vettem, de biztos mindenki kapott.

Szerencsére az ágy nem csak egy ágy volt, mint az 1. szállásom Kiotóban, hanem egy kis szoba, elhúzhatós ajtóval, íróasztallal, egy kis szekrénnyel, magasan kiemelve az ágy. A szoba nagyon felszerelt: kis és nagy törölköző, pizsama, papír papucs, szájvédő maszk, fogkefe-fogkrém, három fajta kis tasakos arctisztító és krém, fésű, hajgumi, borotva, fürdőszivacs, ágynemű, TV, íróasztal lámpa, nyomkodós nagyítós 2 oldalas nagy tükör, papírzsebkendő és egy Panasonic arcgőzölő :-). A csajokkal közös fürdőben több hajszárító és hajgöndörítő, fültisztító, arctisztító pamacs, hajlak, a tusolóban pedig 3 fajta jó minőségű sampon, balzsam és tusfürdő. Van pénzbedobós mosó-és szárítógép és mindenféle levegőszűrő berendezés. A szobában rendes, működő wifi (nem úgy, mint Kiotóban a hasonló fülkeszálláson), de sajnos itt sem lehet telefonálni a hálóhelyiségekben a papírfalak miatt. Én fél órát beszéltem szüleimmel, de valaki beköpött és jöttek a recepcióról, hogy ezt nem szabad. A bejáratnál a hálófülkének megfelelő szekrénybe el kellett zárni a cipőnket, vele nem lehettet bejönni.

Drága volt, meg veszekedős, de nagyon kényelmes volt és a sok plusz dolog miatt konfortosan éreztem magam.  Ajánlom. Nagyon jó volt, hogy volt egy külön íróasztalom, ahol dolgozhattam. Az arcgőzölőt is többször használtam és reggel begöndörítettem a hajam. 3 hónap utazás után a ritka körömlakkozáson kívül végre tudtam ápolni magam egy kicsit. (2 nappal később láttam, hogy szinte fele áron adják ki a szobát...)

Nevezetességek:

A szállástól kb. 1,2km-re van a Peace Memorial Park, ami egy kis, körbesétálható sziget. Ez volt a ledobott atombomba epicentruma, így itt minden az emlékezésről és a tragédiáról szòl a folyó mindkét oldalán. Emlékművek, szobrok.

A folyó városi oldalán van a hires dóm, az Atomic Bomb Dome, ami az atomtadás szimbóluma. Ez az épület is megsérült a támadáskor, de állva maradt. Hogy miért?! Talán, hogy sose felejtse el a világ, hogy mi történt! Hátborzongatò látvány!  Olyan szimbolikusnak éreztem ezt a képet. Álltam az állva maradt épület előtt, mögötte ment le a nap. Potyogtak a könnyeim. Én így emlékeztem 1945. augusztus 6-ra.

Bent a parkban az atombomba ledobásának pontos helyén van egy emlékmű, egy kő kapu (Cenotaph for the A-bomb Victims), ami egy kis mesterséges vizen keresztül egy lángra néz, ami mindig ég (Flame of Peace) és a láng mögött pedig az állva maradt dóm látszik. Nagyon tetszett, ahogy ezt így megcsinálták. Az emberek főhajtàssal, imával, érmebedobással emlékeznek ezen a helyen.

Az emlékmű hátamögött egy zöld övezet, ahol virágokból kirakott darvak és álló, színes origami darvak szimbolizálják a békét. Ottjártamkor egy hosszú, gyertyákkal teli asztal is ki volt téve a parkba.

Mögötte a Hiroshima Peace Memorial Museum, ahol 200jen (520Ft) szimbolikus fizetség után megtekinthetjük a borzalmakat. Rögtön az atombomba ledobásáról szóló animációval kezdődik a kiállítás.

A múzeum nagyon széleskörű, minden az atomtámadással kapcsolatban: nyilatkozatok, interjúk, az atombomba előtti és utáni várostörténet, az atombomba ledobásának parancsáró szóló hivatalos dokumentum, a fegyverkezési verseny, az atombomba élettani hatása és mechanizmusa, a robbanás utáni szörnyű képek a megégett emberekről, szörnyű történetek szöveges részletei, megsérült tárgyak, ruhadarabok, egészségügyi jegyzőkönyvek. Sok sok érintőképernyős monitor, videó. Sok megdöbbentő dolog volt, számomra a legemlékezetesebb a megmaradt utcarészlet, ahol az atomtámadás után a kőben meglátszott egy emberi (holt)test árnyéka.

Obama elnök 2016-ban ellátogatott a múzeumba és a következőt írta a kiskönyvbe. Továbbá a béke szimbólumaként hozott kettő, saját kezűleg hajtogatott darvat. 

A városról:

A város nagyon hangulatos, nyugodt, kellemes. A folyóparton végig rendezvény vagy kiülős helyek, aranyos kis hidak ívelnek át felettük. Nagyváros, de nem túlzsúfolt. Ottjártamkor valami fesztivál volt a múzeum mellett felállított színpadon, rengeteg beültözött japánnal. És a folyó lépcsőjén pedig fiatal és kevésbé fiatal (öreg) japán hölgyek egy fél ótát táncoltak hawaii zenére. Japánok, amint hawaii táncot lejetenek. Kicsit kultúrsokk volt, de nagyon cukik voltak.

A parktól kb. 1,2km a Hirosimai vár. egy szép kapuval és egy parkkal. A vár a terület belső, leghátsó részán van. A körülötte lévő vizesárokban szintén körbevisznek kis csónakkal, mint a Himeji várnál. Mellette van egy nagyon szép kert (Shukkeien Garden) is, oda nekem már nem volt lelkierőm elmenni. 

Egyéb nevezetességek a városban: (pl. Mazda múzeum)

Hirosima szállás 2.: Guesthouse Hiroshima Station Inn  2293 jen=6000Ft/éj, reggeli nincs, csak készpénzzel lehetett fizetni (cím: 732-0823 Hirosima, Hirosima, Minami-ku Enkoubashi-chou 5-16 2F, Japán)

A 2. szállásom az Enkobashi-cho megállónàl volt, ez egy megàllóra, párszáz méterre van a Hirosima megállótól, gyakorlatilg minden tömegközlekedési eszköz végállomásától. Ezért ha valaki vonattal érkezik a városba, akkor csak párszáz méter gyalog ez a szállás a vasútállástól. Nagyon ajánlom, nagyon jól éreztem itt magam. A szállás a 2. emeleten van, üveges kilátással a recepcióból a városra. A női háló hátul külön an. Kb. 15 fős lehetett, de alig voltunk. Tágasak és kényelmesek voltak a fülkék, töltővel, fogassal, pihe-puga ágyneművel, 2 törölközővel és egy kis tisztálkodási csomaggal: füldugó, arctisztító pamacs, fültisztító, fésü. A szobában voltak kézmosók is, hajszárító és mosó-, szárító gép is. Külön a zuhanyzó és külön a WC. A zuhagyzóban sampon, balzsam, tusfördő. Járt az ágyhoz szobapapucs. A bárban, előtérben az automatából ingyen kávé!!!!! És nagyon segítőkészek voltak a recepciósok. A férfi például mindig utánamrohant és vitte helyettema. csomagkat, még kicsekkoláskor is lekísért a kapuig.

Hirosima szállás 3.: Guesthouse Akicafé Inn (1800jen=4710Ft/éj) dormitory, reggeli nincs, de van egy (drága)kávézója, ahol lehet enni egész normális áron 500-800jenért reggelit, kártyával lehettet fizetni

cím: 732-0823 Hirosima, Hirosima, Minami-ku Enkobashi-cho 2-7-1F, Japán

Az előző szállásommal pont szemben volt. És úgy fedeztem fel a helyet, hogy amikor a Station Innbe mentem, ide jöttem be véletlenül és ide akartam becsekkolni. Már akkor is nagyon kedvesek voltak.

Elszeparált emeletes ágyak, fallal. Lámpával, töltővel, belül az ágyrésznél zárható szekrénnyel. Nagyon felszerelt konyha, manga/anime sarok, szép kávézó, segítőkész személyzet. A fürdőszobában tusfürdő, sampon, balzsam. Van mosó-és szárítógép. Kis és nagy törölközőt érdekes mód nem kaptunk, csak bérelni lehetett. És a színes kis valami a WC-ben NEM gumicukorka volt, mint hittem! Nagyon felszerelt konyha, a csap mindeféle szűrőberendezéssel ellátva.  Reggeli nem volt az árban, de a kávézóban reggel volt reggeli. Szerettem, ajánlom.

Itsukushima sziget és szentélye 

Miyajima, a Szűz-sziget, Japán egyik legfontosabb és leglátogatottabb partvidéke. A kb. 30 négyzetkilométernyi Hiroshima-öbölben fekszik. Komppal lehet megközelíteni. A komphoz pedig JR vonattal vagy villamossal juthatunk el Hirosimából. 410jen (1100Ft) lett volna a JRvonat a sziget elé, bár az csak 25 perc, de vettem 840 jenért (2200Ft) napi bérletet, ami a villamosra és a szigetre átmenő kompra (Ferry) is jó volt, így gazdaságosabbnak gondoltam. A szállásomtól az Enkobashi-chon megállótól a piros 2-es villamossal mentem a Hiroden-miyajima-guchi végállomásig. Ez sokkal hosszabb volt,minden bokorban megálltunk, kb.50 perc, de városnézős. Azt hírdette a villamos (ők streetcar-nak hívjàk), hogy van wifi, de nekem nem működött. Napi bérlettel mentem, ami a villamosra és a kompra volt érvényes.  A napi bérlet kinyithatós, kaparós. A japánok bíznak, rádbízzák a kaparást. Hát persze, hogy nem kapartam le, mert másnap is akartam vele közlekedni (magyar vagyok), de a szigetre menő kompnál az első kapunál szóltak, hogy kaparjam le (persze nem kapartam le), de aztán a kompos bácsi elkapott és már vette is elő a pénzérméjét és lekaparta a dátumomat. Nem volt semi gubanc, ők jóhiszeműek, nem feltételezik, hogy blicceltél volna. Igazából nem okozott örömöt a csalás, csak kíváncsi voltam, náluk meddig lehet elmenni. Hát eddig jutott a magyar lány a japán blicceléssel. A villamos végállomáson átszállás következett a kompra, ami bérlet nélkül 280jen (730Ft) lett volna. 10 percenként ment. Vasárnap és amúgy is ünnepnap, jó sokan álltal sorban, de nagyon hamar felszállt a tömeg. Én 12:05-kor szálltam kompra. Ha 10:00 előtt kiértem volna, még láttam volna víz alatt a szentélyt és a kaput. Megérkezve a szigetre egy hatalmas séta következett. Van egy nagyon jó kis Aquárium is a szigeten, fóka és delfinshow-val (1400 jen), ezt kihagytam. Minden ki van táblázva.

A sziget tele van étteremmel, kis pàlcikára tűzött kajákat árusítókkal, kirakodóvàsárral, osztrigàssal (2db 500 jen=1300Ft, egy tànyér 1000 jen=2600Ft), szemtelen őzikékkel. Van szàllàs is a szigeten. És van saját sörük. És itt láttam előszőr nénit, aki futva viszi a kiskocson a népeket. (A fiú verzióját hívtam Tokióban futófiúknak).

Elsétáltam a szentélyhez (Mijayima Itsukush Shrine), ami így apálykor kicsit rusnya a homokban, de ez van. 10:00 előtt kellett volna érkezni. A szentélybe 300 jen (780Ft) a belépő, nem vártam ki a hosszú sort, csak azért, hogy végigsétáljak a cölöpökön és a stégről fotózzam a kaput. Mikor érkeztem kb. 12:15-kor a szigetre, még vízben állt a kapu, a szentély már nem. De mikor mentem haza 16:00 körül, akkor a kapu már nem àllt vízben, oda lehetett gyalogolni a lábához. A környékét ellepik apálykor a kagylógyűjtögetők, nagyon visszahúzódik a víz. A kapu lába és közvetlen környezete tele van pénzérmékkel.

Elindultam a hegyre. 20 perc séta volt a felvonó, ahol kaptunk egy sorszámot és csak akkor lehetett menni, ha azt a számot és színt mutatja a gép. Itt is hosszú sor és min. 30 perces várakozási idő. A jegy a felvonóval a hegytetőre oda 1000jen (2600Ft), oda-vissza 1800jen (4700Ft). Nekem ennyit nem ért a 10-15 perces kilátás, ezért elindultam az ösvényen gyalog. A felvonótól 2,5 km volt rengeteg lépcsőn és meredek felfelé úton. 1 óra kemény hegyi terep. Majd megszakadtam. Néha volt egy pad, ahol a szívemet az agyam helyéről vissza tudtam tenni az eredeti helyére.

Fent több templom és még egy kis lépcsőzés után az Observatory, a kilátó. Itt nincs bolt, ahol inni vehetnénk, utolsó lehetőség a templomnál egy automata, amiből 250 jenért(650Ft) kaptunk is egy 550ml-es ásványvizet. Brávó! Ennél a templomnál vannak a jópofa sapkás kisbudhàk. 

Innen vezet lefelé egy másik út is a kikötőbe, de a felfelé jövők azt mondták kb. 2 óra, így nem mertem kockáztatni. Visszafele persze lehet a felvonóval is menni, de én visszagyalogoltam amerről jöttem. A felvonónál biztos volt bolt, nem mentem el odáig. Nem voltam hajlandó egyetlen plusz métert se menni. A lefeleút tehát ugyanaz volt, mint felfelé (2,5km a felvonótól, de a kikötőtől tuti volt 3,5-4km): erdei út, patakkal, vízeséssel, csak az a k... sok meredek kőlépcső ne lenne! Felfele menet elsütöttem 1-2 turistának a szokásos hegyi viccemet: “Where is the elevator?”. A legtöbb japán meghajlással ès “Konicsivááà”-val köszönt az úton találkozáskor.

A 16:00-s komppal mentem vissza Hiroshimába. Majd a 2-es villamossal ugyanúgy, mint idefele jövet. Hazafele már kevesebben voltunk a villin (idefele 12:00 körül élével álltunk), így már csak a fő kiabálós fiú volt egyedül a kaller ős ő rohangászott egyedül a 3 ajtó között, ha szükséges volt. Érdekes még a villamosokon, de más városban a metrón is láttam, hogy külön hely van az időseknek, kismamáknak, általában más színű is az ülès és ide tényleg nem ül le senki, még a nagyon nagy tömegben is csak néha, de azok meg biztos turisták. Szabálykövető népek, hiába.

A városnézéshez véleményem szerint érdemes bicajt bérelni, a Peace Memorial parknál is van tároló. A kompig kimenni nem javaslom bringával, az azért egy nagyon combos táv, de a vár és a Memorial Park, illetve környéke bejárható vele.

 Hirosimából Oszakába:

Hirosimából busszal mentem vissza Oszakába. A szállásomon segítettek online jegyet venni. Nagyon örültem, mert 3400jenből (8900Ft) megúsztam az utat (Willer Express), igaz kb.6 órás volt az út (9:45-15:20). Különösebben nem érdekelt, ráértem és Oszakában már úgysem szerettem volna semmit sem csinálni. A busz nagyon szép volt és rózsaszín. Lábtartó, több helyen konnektoros töltő és babakocsi napellenző az alvàshoz. Ez utóbbi marha vicces volt.   Külön a lábrészt is meg lehetett egy elektromos kapcsolóval hosszabbítani és az ülést is dönteni, de ha felemeltem teljesen a lábtartót, nem fér el a lábam előrefele. Biztos a kini japánok elférnek rajta. Nem láttam senkit használni.

9:45-kor indultunk a Bus Station Hiroshoma Sta. North-tól, amit ahhoz képest, hogy a szállásom recepcióján térképen lerajzoltak és útközben is megkérdeztem egy információs pultnál és ők is adtak egy térképet és ők is lerajzoltak, szóval miután a város összes térképének birtokában voltam sem találtam elsőre a buszmegállót, így a Hiroshima Tv-nél leszólítottam egy kedves fiatal helyi hölgyet, aki szintén nem tudta, hogy hol van, de együtt megkerestük. Közben már együtt találtunk Express Bus feliratokat, de előtte nem volt kitáblázva. Egy kicsi és szép váróból (modern székekkel) áll az állomás, mesés WC-vel és italautomatával, EGY darab peronnal és kijelzővel. Kis cuki, de nagyon modern és van recepciós, navigálós néni. A megálló gyakorlatilag abban az èpületben volt, mint a Tv, csak a màsik oldalán és a bal végén, tehát eldugottan, nem az utcára nézve. Már csak a buszról láttam, hogy volt mellette egy nagyon nagy Tax Free Shop, itt biztos inni- és ennivalót is lehetett volna venni.

E-mailből kellett megmutatni a japán jegyem, amin gyakorlatilag csak a nevemet értettem. Nekem nem volt segítség, de a buszvezetőknek igen. Érdemes japánul (is) magunknál tartani, lementeni, befotózni a jegyet, mert az állomáson a kérdezősködésnél és a buszvezetőnel is az a (nagyobb) segítég. Mielőtt beteszik a csomagodat a buszba, a kis eszközén megkeresi a sofőrúr a neved és pipálja, majd megmondja, melyik szàmú, betűjű ülèsre kell ülni. Sajnos wifi nen volt a buszon. Itt Japánban ez nem olyan fontos, mert mindenkinek van net a telefonján, alap. Nem volt kis pléd az üléseken, mint ahogy a hosszú utas buszokon lenni szokott, de a buszvezetőtől lehetett hozni.

Osaka Umeda buszmegállóban tett le a busz 15:20-kor. Szerencsére a kávézójából elérhető volt az ingyen városi wifi, így gyorsan tudtam útvonalat tervezni. Innen kb.900m volt gyalog az Osaka állomás, ahonnan a JR Osaka Loop Line piros vonalon az Osaka megállótól az O17 Asiharabashi állomásig kellett menni a vonattal. 180 jenbe (470Ft) került. A megállóból kb. 600m volt gyalog a szállásom.