Hát(I)zsákkal világgá mentem

Hongkong (Hong Kong) 263 szigetből álló városállam Kína területén, de külön közigazgatási terület. Négy régióból áll, magából Hongkong szigetéből, a Kaulun-félszigetből (Kowloon), számos környező kis szigetből és az úgynevezett Új Területekből áll.

Hongkong ma egyike a világ vezető pénzügyi központjainak, fontos kereskedelmi csomópont, melyet alacsony adóterhek és szabad kereskedelem jellemez, az egy főre jutó jövedelem tekintetében a világ élvonalába tartozik.

Területe kétszer nagyobb, mint Budapest, lakossága egész Magyarország népességének 2/3-a. Azt mondják, a Föld egyik legsűrűbben lakott területe. Érdekes, ezt nem tapasztaltam. Nem nagyon láttam dugót és heringparty sem volt az utcákon vagy a tömegközlekedésben. Szokásos nagyvárosi feeling, de kellemes formában. Még a metróaluljáróban sem zavart a rengeteg ember. Valahogy a nagy tereken, területeken eloszlik. A város nagyon érdekes domborzatilag: nagy része dombokból, erdős hegyvonulatokból és nagyon meredek lejtőkből áll. Meglepett, nem is gondoltam volna.

Érkezés: repülővel Hanoiból, Vietnámból, Jet Star 21.718 Ft (1.821.000VDN)

Hanoi 9:35 – Hongkong 12:25 (1 óra 50 perc)

Bejutás a hongkongi nemzetközi reptérről a városba:

Leszállás után kisebb pánikom támadt, mert nem értettem hol és hogyan tudom majd felvenni a feladott poggyászomat. Ugyanis ahogy leszálltunk a gépről és beléptünk a reptérre, azonnal bonyolult és kusza digitalis tábla fogadott, hogy ki és melyik emeleten tudja majd felvenni a csomagjait. Nem is értettem és nem is találtam az én gépem számát. Uramatyám! Újabb ország, újabb város, újabb ismeretlen! Aztán észrevettem, hogy egy emelettel lejjebb vonatra várnak az utasok, ami állítólag a csomagokért viszi majd őket. Istenem, mekkora ez a reptér, ha vonattal megyünk a csomagokért?! Megkérdeztem egy európainak tűnő lányt, aki mondta, hogy előbb az Immigrations pulton kell átmennem és csak utána kell felvennem a csomagomat. Ehhez 2 megállót kellett mennem a vonattal, mondjuk nem is volt több megálló. (Jó, hogy itt találkoztam ezzel a marha nagy reptéren, közlekedjünk vonattal a csomagokárt dologgal, mert utána még ez várt Japánban és Szöulban is, de ott már nem estem kétségbe, hanem mint a menők, tudtam merre hány méter.).

Beálltam a marha hosszú, de viszonylag gyors sorba, levetették velem a baseball sapkát (a reptér biztonsági kamerái miatt persze, nem azért, mert rosszul állt,) és bemutattam az útlevelem, a  repjegyem és a gépen kapott Immigration kitöltött papírkát a pultnál. Nem cécóztak sokat, kaptam egy pecsétet, még ujjlenyomatot sem kértek és már mentem is tovább a csomagokért. A nagy ajtón átlépve futószalagok, rajta a csomagok. A repülőgép indulásaihoz hasonlóan digitalis táblák mutatták, hogy melyik számú és honnan érkező gép csomagjai hányas futószalagon vannak. Egyszerű volt megtalálni. Felvéve a csomagjaimat nem tudtam mivel kell bemennem a városba, vonat és busz lehetőségeket is láttam. Beálltam egy vonatjegyes sorba, mert láttam, hogy ott lehet úgynevezett Octopus kártyát vásárolni, amiről már előzőleg olvastam. Töltesz rá pénzt és gyakorlatilag minden tömegközlekedési eszközön csak lehúzod. Ilyen volt Szingapúrban is. Sajnos kétszer kellett sorban állnom, mert itt is csak készpénzzel lehetett fizetni(!). 150 hongkongi dollar volt (5.500Ft) a városba szóló, felnőtt Octopus kártya. A jegyvétel közelében állt két nagyon kedves és segítőkész hölgy, akiknek az volt a munkájuk, hogy kedvesen útbaigazítsanak engem, bénázó turistát. Az egyiknek megmutattam hova szeretnék menni, ő pedig egy táblázatban kikereste a szállásom nevét és már mondta is, hogy melyik busszal, melyik megállóig kell mennem és mennyibe fog kerülni.

Az A10-es busszal kellett mennem 35 megállót :-). A buszt nagyon egyszerűen megtaláltam, először csak a CITY feliratot (és busz, vonat piktogrammokat) követtem, majd csak a buszt. Megkerestem az A10-es számot, a megálló kint volt az udvaron a szabadban. Kb. 1óra 15 perc alatt értem be vele. Gyönyörű helyeken mentünk. Hidakon át, tenger alatt alagútban, kikötők és felhőkarcolók mellett, hegyekben. Ebben a városban is nagyon messze van a reptér a várostól. Az első és a 2. megálló között majdnem 30 perc telt el. A busz nagyon szép és tiszta, bőrüléses, emeletes busz volt, 30 perces ingyen wifivel, nagyon erős klímával. A busz gyakorlatilag a szállástól 200m-re tett le. Királyság! Az egész hosszú buszutat, jó kis városnézésnek fogtam fel.

Ezt a repülőn kellett kitölteni, belépéskor pedig elkérték az Immigration pultnál.

Vízum:

Magyar állampolgároknak, ha csak Hongkong területére utazol, NEM kell vízum. 30 napig lehet tartózkodni, 6 hónapig érvényes útlevéllel. Ha Kína más területére vagy Makaóba utazol, akkor viszont már kell magyar állampolgároknak is vízum! (Bár Kína több városában 72 vagy 144 órás vízummentesség van magyar állampolgároknak.)

Nem tudom, hogy Vietnám után tetszett csak nagyon ez a város vagy csak önmagáért, de egyszerűen IMÁDTAM Hongkong-ot!!! Állandóan meglepett, a jó értelemben és nagyon sok örömömet leltem benne. Minden percét élveztem.

Már a repülőtérről befelé, a szállásra vezető kb. 1 óra 20 perces út is lenyűgözött, de ami utána jött, csak megerősített az első benyomásomban. Tenger, hegy, metropolisz, parkok, itt van pad, ahova le lehet ülni(!), tiszta metrók és buszok, iszonyú jó tömegközlekedés, kedves, segítőkész emberek. Egy baja van, drága. 

Tömegközlekedés:

Hongkong tömegközlekedési hálózata nagyon fejlett. A napi utazások több mint 90%-a (11 millió) tömegközlekedési eszközökön zajlik, ami a legmagasabb arány a világon. A fizetési eszköz egy multifunkciós intelligens kártya, az Octopus kártya, mely nem csak a tömegközlekedésben használható, hanem Mekiben, több élelmiszerboltban is lehet vele fizetni. Csak pénzt kell rá tölteni és lehúzni az automatáknál.

A metrózásnál először megtévesztett a kis piros fura jel (az alábbi térkép bal felső sarkában is látható), ami azt hittem a piros metró vonalát jelzi és nem értettem, hogy a fenébe, hogy mindig erre a vonalra tévedek, bármerre is visz az utam a városban. De rájöttem, a piros kis jel, csak a metrót jelzi magát, az, hogy milyen színű, a megállók nevéből derül ki, illetve a jelzésekből. Ez fontos!

A város gyorsvasúthálózata, az MTR négymillió embert szolgál ki naponta és 150 állomása van. Ez elég drága. Próbáltam kikerülni.

A világon egyedülálló módon emeletes villamosok járnak a központban. Van két antik villamosuk is.

Hongkong buszhálózata a város egész területét lefedi. A buszokon a kínai mellett angol nyelven is feltüntetik a megállókat digitalis kijelzőkön. A vonalakon főként emeletes buszok közlekednek. Elég nehéz felmászni a tetejükre a meredek lépcsőkön. Én többször beütöttem magam a lépcsőn lefele jövet menet közben. A hagyományos buszjáratokon kívül minibuszokkal (iránytaxival) is lehet utazni. (A zöld jelzésűek meghatározott útvonalon járnak és előre meghatározott árat kérnek, míg a piros jelzésűek esetében nem állandó sem az útvonal, sem az ár.)

Vigyünk magunkkal sálat, pulcsit a buszokra, de főleg a metrókra, mert kb. 18 fokos, nagyon hidegre fújatják a légkondit és nagyon kellemetlen a hátizsáktól megizzadt, vizes háttal utazni egy ilyen tömegközlekedési eszközön.

A városból indulnak kompjáratok mind a szigetekre, mind a külső területekre (például Makaóra és Kína egyes városaiba). A leghíresebb komp a Kaulungot a Hongkong-szigettel összekötő Star Ferry. A National Geographic Traveler magazin a világ egyik legszebb útvonalának tartja. Elég drágán kínálta a túrákat, így kihagytam. Állítólag van tömegközlekedéses olcsó hajó is, amivel a két sziget között utazhatunk, én nem találtam, mondjuk annyira nem is kerestem.

A városról:

Gazdag, színes város. Rengeteg vastag aranyláncos kirakatot láttam a városban. Megkérdeztem egy helyit, hogy tényleg hordanak-e ilyen vastag láncokat a lányok, asszonyok, azt mondta a hölgy igen, de csak ünnepekkor, alkalmakkor. 

Életemben nem láttam még ennyi helikoptert, mint ebben a városban ittartózkodásomkor. Volt, hogy 15 percenként megjelent egy. Rengeteg a leszállópálya a hotelek tetején, oldalán, ezek szerint ki is használják őket.

A piros öreg Ford taxik igazi hangulatai a városnak.

SIM kártya és internet:

Én ezt a várost is megúsztam SIM kártya nélkül. Előre megterveztem a napi utazásokat reggel, leírtam, hova, mivel megyek pontosan. Mekiben mindenhol van regisztráció nélküli ingyen net, a városban sok helyen is találni és a kormány netre is lehet csatlakozni, de az regisztrálós volt, nem próbáltam. Sok buszon fél órára pedig ingyenes. A város több pontján van egy telefonfülkéhez hasonló bódé, amire rá van írva, hogy 100m-es körzetben ingyen wifi. Nem működött annyira jól, de egyszer-egyszer egy útvonalat meg lehetett vele nézni.

Pénz: hongkongi dollár (HKD)

1 HKD = kb.37 Ft

100 HKD = kb. 3700Ft

1 Ft= 0,0027 HKD

1000Ft = kb. 27 HKD

Van papír- és aprópénzük is. Papír: 500, 100, 50, 20, 10. Apró: 10 (jó vastag), 5, 2 (érdekes, cirádás szélű) és a centek: 50, 10, amire biztosan emlékszem. (Ha kimaradt valami, akkor csak nem volt a kezemben, azért.)

Árak: nem egy olcsó város. Egy ilyen általános bevásárláskor pl. ezért a pár dologért 81,90 HKD, azaz kb.3000Ft-ot fizettem.

ATM, pénzfelvétel:

A városban sok a pénzváltó és az ATM, de én már a reptéren kivettem egy csomó pénzt egy City bank-os automatából (mást nem is láttam), mert kellett az Octopus kártya megvételéhez a készpénz. ATM-et nem használtam később, nincs tapasztalatom. 94.022Ft készpénzfelvételre 2922Ft kezelési költséget vont le a bank. Nem akartam ennyi pénzt felvenni, de csak adott összegeket lehetett felvenni és akkor még nem tudtam, hol nem lehet majd kártyával fizetni. Később kiderült, szinte mindenhol működik a kártyás fizetés, kivéve nyilván az utcai árusokat, bazárosokat.

Időeltolódás: Magyarországhoz képest: + 6 óra

Víz: a vizet ebben az országban sem ajánlatos meginni. Palackos vagy boltban vásároltat kell inni. A Mekiben pl. lehet ingyen inni egy 1dl-es papírpohárból, amit többször újra lehet tölteni. Senki nem szól érte. Sokszor életet mentett a nagy melegben. Egy másfél literes víz a városban 11-15 HKD (400-550 Ft). A fél literes 8-10 HKD (300-370 Ft).

Nagyon sok helyen (Sogo, Meki, reptér) van elektromos kézfertőtlenítő. Nagyon szerettem őket napközben. A telefonomat is mindig így tisztítottam.

A plázákban iszonyú szép, tiszta és igényes, hotel szintű mosdók vannak. (A plázák száma többy százra tehető, szinte minden sarkon van egy és hatalmasak). A városban nagyon sok a színvonalas és ingyenes WC.

Hongkongban nagyon nehéz volt szállást találnom. Tudtam, hogy drága lesz, de szinte 15.000Ft alatt nem találtam szobát és legtöbbször az is többemberes, emeleteságyas lett volna. Így airbnb-n kezdetem el keresgetni. Azok se sokkal voltak olcsóbbak, mert hiába 6-7-8-10 ezerért reklámozzák magukat, a mindenféle takarítási és egyéb szolgáltatási díj felszámolása után, azok is kb. 14.000Ft/éj-re jöttek ki. És a jó árúaknál már vagy egyáltalán nem lehetett foglalni vagy csak 1-1 napot. Úristen, mi lesz Japánban?!

Emeletes ágyas, 8 férőhelyes koedukált ágyat pedig 6.652Ft/éj-ért agoda-n foglaltam (19.957Ft/3 éj), mely 23 km-re van a reptértől és 9,5km-re a központtól.

Szállás 1.: Mojo Nomad Aberdeen Harbour - 6.652Ft/éj (agoda-n foglalt)

Cím: 100 Shek Pai Wan Road, Aberdeen, Hong Kong Island South, Hong Kong

A hely egy 27-emeletes irodaházban van, Tin Wan kerületben. 0-9-ig a szállásé az emelet. A földszinten van a check in és egy bár. Az első emeleten egy zárt, sötét tv-szoba és egy nagy, tágas, fényes, kanapékkel fotelekkel, íróasztalokkal ellátott közösségi és dolgozós tér, kilátással a városra. Szuper környezet! Én a 9. emeleten kaptam szobát, 7 másik társammal egy szobában, és én sajnos az emeletes ágy tetején. Nagyon szép és tiszta szoba volt, tiszta ágyneművel. Két tiszta fürdőszoba és két WC szolgálta ki a 8 főt. A szobában sajnos nem lehetett leülni az ágyon kívül sehova, csak alvásra és a csomagokat épp letenni volt lehetőség, de hát erre volt a közösségi tér. Egy másik emeleten konyha és mosókonyha. Becsekkoláskor 200 hongkongi dollár (7.300Ft) letétet ott kellett hagyni. Kellett vennem egy adaptert, mert az európai töltő nem jó az itteni lyukba. 40 hongkongi dollar (1500Ft) volt a portán. (Utána végig ezt használtam Ázsiában (Szöulban már nem kellett, ott európai lyukak voltak.). Nagyon szerettem itt lakni, ajánlom! Gyakorlatilag az ezen a szálláson szerzett pozitív tapasztalatok után kezdtem el ilyen többágyas, emeletes ágyas dormitory-kban megszállni.

Városnézés, nevezetességek:

Első nap, a város szinte összes nevezetességét bejártam, ami érdekelt. Azt hiszem annyit mentem, mint egy átlagos hongkongi városnéző turista 3 nap alatt. Először bementem Hongkongba a Kowlon Parkba.

A szállásomról a 37B vagy a 70-es busz visz be a Central Station metróállomásig, olyan 8 megálló és 5,1 hongkongi dollár (kb.200Ft). Innen piros metróval (Tsuen Wan Line) 2 megálló a Tsim Sha Tsui Station-ig, ez a rövidke út elég drága, kb. 24 hongkongi dollárra emlékszem (kb. 880Ft). Ha jó oldalon mész fel, akkor pont ott lesz a park bejárata.

Iszonyatosan szép a park! Nagyon jót sétáltam. Mindenféle van benne, pad, zöld, úszómedence, strand, sportközpont, múzeum (Heritage Discovery Centre), Mc Donalds J, ingyenes(!) madárpark, teknőstó (rengeteg teknőctojással). Rengetegen sportolnak. Vannak állandó kungfu edzések az egyik sarokban pl., sokan futnak, valami botos harci sportot is űztek és valami olimpiai kampányos kiállítást is láttam és sportnap is volt, olyan sportágválasztó szerű, csak miniben. Ha kipróbáltam volna 6 sportot, kapok egy menő kék FILA pólót. Kihagytam, pedig nagyon gondolkodtam rajta, hogy lenne egy új, tiszta pólóm. Ez a sportos valami, amúgy az Avenue of Comic Start-nál volt, ami egy kis sétány, híres kínai mesefigurák színes szobraival kiállítva. A Park egyik sarkában egy nagy iszlám templom. A park és környékén hemzsegtek a papírdobozokon ülő, vallásukat gyakorló nők. Ettek, ittak, kártyáztak, kihangosítóval, hangfallal beszéltek, énekeltek vagy imádkoztak.

Nagyon közel van a parkhoz a Hong Kong Science Museum és a Hong Kong History Museum.

A Tsim Sha Tsui Promenade-on végigsétálva gyönyörű a panoráma. Nagyon szépen meg van csinálva, padokkal, árnyékolókkal. Szép fotókat lehet készíteni a túlpart felhőkarcolóiról. Az Avenue of Stars nagyon hasonló, mint a Hollywoodban Walk of Fame. Ezek viszont kis emléktáblák vagy kézlenyomatok. Nem sok van, hamar körbejárható. Én Jet Lee, Jackie Chan és Bruce Lee-n kívül nem ismertem mást. A többi ismeretlen kínai emberé volt. Itt van a jó panorámával ellátott rendezői szék is a tévés kellékekkel, bronzból. A rendezői székbe bele lehet ülni fotózkodni, mögöttünk a csodás panoráma. A sétányon haladva a korlátokra is ki vannak rakva, pontosabban kis csillagokból kiformázva a hologramjuk a nagy kínai filmsztároknak, rendezőknek, producereknek. Végre valaki róluk is megemlékezik! Van egy menő életnagyságú bronz Bruce Lee szobor is kiállítva. A sétányon haladva található a csodálatosan szép és zöldekkel befuttatot nagy építmény a Hong Kong Museum of Art.  Vele szemben a város felé, a másik oldalon a SOGO. Itt minden van, amire egy nőnek szüksége lehet (a férfiakon kívül): pipere, parfüm, ruha stb. Azon az oldalon, ahol én bementem, egy akkora emeletnyi pipere, parfüm és miegymás volt, hogy már jojo-zott a szemem. Kipróbáltam a két legújabb Dior parfümöt és néhány Dior rúzst, majd távoztam, mert úgyis látták rajtam, amit legbelül éreztem, hogy ez a hely nem nekem való.

A Museum of Art mellett a Hong Kong Space Museum, amiben ottjártamkor naponta többször volt előadás (élővilágos, csillagos, Föld születése). Belül nagyon jó, a tudományok és a csillagászat iránt érdeklődőknek szóló ajándákbolt, leginkább gyerekeknek. Kicsit továbbsétálva a Hong Kong Cultural Centre, ahol leginkább komolyzenei előadásokat tartanak. Mellete a Tsim Sha Tsui óra, ami gyakorlatilag egy torony, tetején egy órával. A sétány vége a Harbour City, ami szerintem egy akkora pláza, mint egész Fadd (szülőfalum, kb. 4500 lakossal, Később Japánban sokkal nagyobbakat láttam). Emeletes, bejárhatatlan. A világ legnagyobb márkái. Akinek itt nincs boltja, az nem is létezik.  A pláza mellett van a híres hajóállomás a Star Ferry, ahol hajótúrákra lehet benevezni. Én kb. 200HKD-ért láttam az utakat. (kb. 7300Ft). Lefotóztam pár hajótúrát.

McDonald’s-os kitérő: Hongkongban a McDonald’s-ban egészen más a kínálat, mint Magyarországon. Olyan újdonságok vannak, hogy csak lestem. Pl. sok helyen nincs is almáspite, hanem csak csokis vagy ananászos. Sok Mekiben nem adnak Capuccinot vagy Latte-t, hanem csak a helyi TEÁs-kávét. A McCaffe-ban olyan édességek vannak, hogy popkornos tortaszelet és zöld mittudomén milyen guszta süti. Fagyiban pedig a kedvencem a rózsaszín tölcséres Bourbon meggyes volt, amit csak egy napig élvezhettem, mert a következő nap mér kék volt. Hmmmmm… Szeretem a Mekin lemérni a helyi kultúrát a nagyvárosokban. Vietnámban is szűrős,vietnámi kávét adnak és van rizs, meg csirke menü. Japánban wasabis krumpli, Kuala Lumpurban duriános McFlurry. Ezek nyomán Magyarországon lecsós hagymakarikát kéne árulni, csak szólok!

Ez a hosszú és sok mindent látott túra után visszametróztam a Centrál állomásig (piros metróval 2 megálló). Nah ezen az oldalon is (én ezt az oldalt csak felhőkarcolósnak hívom) is bejártam Tolnát-Baranyát.  A környéken van egy sugárút, mely közelében a nagy márkák üzletei (Armani, Prada, Bulgari stb.).

A parton szintén végig lehet sétálni. Itt az óriáskerék, a Tamar park, ami hétvégén megtelik piknikező emberekkel. Sokan futnak a parti futócsíkon. Épp fel volt állítva egy színpad, ahova ingyenes belépés volt. Napokkal ezelőtt Gwen Stefani koncert volt, ottjártamkor pedig az aznapi rugby meccs közvetítése a kivetítőn. A sétány (főleg az óriáskerék környéke) hemzseg a karaoke állomásoktól. Kihelyeznek egy kis monitort, hangszórót mikrofonnal, fényekkel és gyakorlatilag az önjelölt X-faktorosok tolhatják is az éneket. Láttam összeölelkező 70 éves öregurakat együtt énekelni, idősebb bácsit opera áriázni vagy magát szépnek tartó fiatal lányt a Titanic betétdalát átélve énekelni. Nagyon szórakoztató élmény volt. Itt a parton az IFC Center is. Csak benéztem, de kívülről láttam, hogy egy 2 emeletes iPhone boltjuk van, de akkora, hogy huhhh… Aztán beljebb merészkedve a városba, a felhőkarcolók között ott a Bank of China, feljebb a Hong Kong Park és az ingyenes(!) Hong Kong Zoological and Botanical Garden, amiben madarak, növények egyaránt élnek. A madarak egy része szabadon, ami azért vicces, mert a papagájok kiszállnak a város fáira és még hazafele is találkoztam egy károgó fehér példánnyal. Zseniális, hogy a felhőkarcolók között egy ilyen zöld park létezik, ennyi élőlénnyel. Nagyon nagy élmény. 

Pár kilométerrel arrébb, de én gyalog tettem meg, a Soho felé haladva van a híres, a világ leghosszabb mozgólépcsője a Central-Mid Levels mozgólépcső. Többszáz méteres szintkülönbséget tehetünk meg vele. Nem folytonos, vannak kiállók. Egy része sajnos le volt zárva, így lépcsőzni kellett. Csak felfele megy, lefele lehet gyalogolni. Szemétség, mert sok és meredek a lépcső. A vonalán jobbról-balra bárok, sörözők. Hangulatos. A környéken a Hollywood Road, amit megnéztem, de nem jöttem rá, mi benne a Hollywood. Itt a Soho környékén ettem egy 25 honkongi dolláros (kb. 1000Ft), isteni, olasz pizzaszeletet.

A Soho az itteni szórakozónegyed. A mozgólépcső tetejére érve nem volt semmi, kicsit csalódtam. Mondjuk nem tudom mire számítottam. Igazából nekem uncsi volt felfele a mozgólépcsőzés, pedig nem is a legaljáról szálltam fel rá, de így is vagy 20 percet mentem vele. Itt a tetején láttam egy kiírást, hogy “The Peak 25 mins”, mondom elindulok, mi baj lehet. Az El Camino legmeredekebb hegye kutya füle volt ehhez a terephez képest, pedig aszfaltozott, lakónegyegyedekben és felhőkarcolók között mentem felfele, sokszor úgy éreztem függőlegesen. 15 percet bírtam, majd mikor ki volt írva, hogy csak 30 perc múlva érem el a csúcsot, szégyen szemre visszafordultam. Nah mondom “Ne szórakozzatok!”, 15 perccel ezelőtt még csak 25 perc volt az út!? Csurom vizes voltam. Másnap néztem rá a térképre, hogy mi is lett volna ez a csúcs és basszus a Viktória csúcsra értem volna fel, ha kitartóbb vagyok.

Innen kb. 1 órás sorbanállás következett a Cable Car-ra, a felvonóra. Ha volt előre lefoglalt jegyed, kicsit előbbre vettek. Érdemes, de akkor is sokat kell sorban állni. Én kb. 10:30 körül értem oda és bőven 11:30 után értem fel a hegyre. A Cable Car 20 perc alatt visz fel a hegyre, ahol a szobor is van. Közben panoráma a hegyekre és a reptérre. 8 személyes volt a felvonó egy dobozkája. A jegy 160 hongkongi dollár (5900Ft), ha simával akartál menni. Ha kristály-kabinnal (asszem annak üveg az alja is) akkor másik sor és drágább is, 235 hongkongi dollár (8600Ft). És még mindenféle Buddha- és gasztronómiai túrával, élményparkkal kiegészített, kombinált jegyet lehet venni 350-500 dollárért (12.900-18.300Ft).

Felérve a hegy tetejére egy kb. 1 km-es kis séta éttermek és ajándékboltok között (nagyon jók, minden van, kis Bruce Lee figurától kezdve, hongkongi remek, nem bóvli ajándékokig, mondjuk egy hűtőmágnes 40 hongkongi dollár=1500Ft). Hozzatok magatokkal vizet és szendvicset, mert itt fent mindent aranyárban mérnek. Egy ebédet 70-150 hongkongi dollárért (kb.2500-5500Ft) adnak és a Subway félbevágott mini szendvicsem egy sütidarabbal is 56-ba került, azaz 2000Ft-ba (áááááá!).

Az éttermek és boltok után egy hosszabb sétány, két oldalán kínai agyagkatonára emlékeztető szobrok keménykednek. Majd egy nagy tér, két barna tehén. Egy nagy kínai templom, láttam belőle pont kijönni két buddhista szerzetest. A templomnál füstölőket lehet venni és meggyújtva mindenféle jóért imádkozni. Mellette nagyon jó vegán étterem és édességező. Vettem két édességet és egy Mangó ivó valamit.  50 hongkongi dolláromba került (1800Ft).

És jobb odalon a többszáz lépcső felfele, tetején a Buddha szobor. Tádááááám. Többször a felhők eltakarták a szobrot, olyan magasan van. A maga 25 méterével a világ legnagyobb Buddha szobra.

A hegyről lefele jövet már lehet busszal és akinek kedve van mégegyszer Cable Car-ral menni. A busz csak 20 percenként ment (mi a 23-assal mentünk) és óriási sorok voltak a megállóban. Csak a 3. buszra fértünk fel, arra is csak állva. 1,5 hongkongi dollár volt az ára (55Ft). Visszavitt a Tung Chung metrómegállóig, nagyon szép hegyi utakon, közben csodálható a tenger.

 Itt találkoztam az egyik boltban a "reniül" beszélő egérrel.

Emlékeztem a metrón idejövet, hogy egy megállóra kell leszállni, ha Disneyland-be szeretnénk menni. Nem akartam megnézni, biztos votam benne, hogy drága és annyira úgysem érdekel, de kíváncsi voltam a bejáratra és a környezetre. Így hát visszametróztam a narancssárga Tung Chung metróvonalon a Tung Chung végállomástól egyet a Sunny Bay megállóig, majd átszálltam a csodás, erre a célra épített, egy megállós rózsaszín metróvonalra (Disneyland Resort Line) és mentem egy megállót a Disneyland Resort-ig. Már 15:30 is elmúlt mikor mentem, így legalább nem volt tömeg. Hihetetlen nagy élmény volt. A metró ablaka Mickey egér alakúra volt vágva, a kapaszkodók a metró belsejében szintén. Plüss kék ülések, vitrinben a Walt Disney mesefigurák szobrai. Szuper jópofa. És odaérve a megálló is mesés. Megérkezve csak annyit kívánt a metrón a hangosbemondós néni, hogy “Have a magical day!”. Lépcsőn fel, majd nagy tér és a bejárat, utána egy sétány, jobbról-balról a mesefigurák képeivel és a Walt Disney mesék betétdalainak zenéje szól. A sétány végén nagy bálnás szökőkőt, melynek tetején Mickey szörfözik (mozog is). 619 hongkongi dollár (22.500Ft) a belépő egy felnőttnek és 458 HKD (16.700Ft) a gyerekeknek. Azért ez nem kevés. A 65 év felettiek 100 HKD-ért bemehetnek (kb. 3600Ft). Szóval ha a nagymamával küldjük a gyerekeket, olcsóbban megússzuk. (De itt is van mindeféle élménnyel és kajával kombinált jegy, láttam 8.800HKD-ért is, az kb. 320.000Ft. Most komolyan vesz valaki ilyet?!)

Én nem mentem be, nekem így is nagy élmény volt. Szerencsére kint is találtam egy árust, így felpróbálhattam egy Mickey-s sapit és tudtam venni a most születtet unokaöcsémnek menő ajándékokat. Nem adják olcsón, ne legyenek kétségeitek. Nagyon nagy a Mickey egér kultusz, volt ott hajpánt, baseball sapka, kulcstartó, plüss, hűtőmágnes, táska, kesztyű stb. A hongkongi Disneyland amúgy egy szigeten van, Lanthau szigetén. A parkot a feng shui szerint építették. Így megy ez Ázsiában.

Hazafele két királylánnnyal utaztam a metrón. A kislányok nem szarral gurigáztak: pót hosszúhaj, kistáska, varázspálca, királylány ruha. Ennyi!

Másnap megint rengeteg helyre elmentem, pedig csak dél körül indultam. Reggeliztem-ebédeltem egyszerre, majd két kávé mellett most kivételesen gondosan megterveztem a napi utamat, pontosan leírva, hogy mikor melyik busszal/metróval, melyik irányba, melyik megállóig megyek, hátha nem lesz lehetőségem wifire. Jól is tettem. Sokkal könnyebb és flottabb volt így közlekedni.

A nap eleje templomos látogatás volt. Először a The Thousand Buddhas Monastrey= Tízezer Buddha-kolostorhoz mentem (Sha Tin, Hongkong).

Útvonal: a szállásomtól 107-es busszal a Hing Wo Street; Shek Pai Wan Road-tól 9 megálló a Cross Harbour Tunnel Toll Plaza-ig –»A halványkék metróval (East Rall Line) a Hung Hom Station-tól 4 megálló a Sha Tin Station-ig.

A metróról leszálva gyakorlatilag a gyalogosoknak csak egy irányba lehetett menni, utána meg követtem a turistákat. Szűk kis utcákon, felfelé vezetett az út. Látszott már a hegyen a monostor, így nagyjából azt az irányt követtem. Kicsit bizonytalanul mentem, mert sok lépcső vezetett felfele, de a legtöbb magánházakhoz. Voltak táblák, de leginkább kínaiak és csak egyszer-egyszer volt angolul is kiírva. A végén jó sok, meredek lépcső, forróság. Aki ide feljön a 35 fokban, tényleg megérdemli, hogy segítsék a szentek, istenek. Fent sok szobor, istenség, füstölők, áldozó helyek, ajándékbolt és néhány szabadon elhozható könyv kis donation ellenében. Nem akartam cipelni őket, de volt egy nagyon jó, kék bőrkötéses, kínai betűs kívül, belül. Aztán lefele és felfele is lépcsők, jobbról-balról pedig az arany(ozott) szobrok. Állítólag 13.000 buddha szobor van itt. Mindegyik más és más, egyedi arckifejezéssel, tartással és formával.

Útvonal: A Sha Tin Station-től halványkék metróval (East Rall Line) 2 megálló a Kowloon Tong Station-ig, innen zöld metróval (Kwun Tong Line) 2 megálló a Wong Tai Shin megállóig.

Itt leginkább a lámpások érdekeltek. Csináltam pár fotót, sétáltam egyet a tavas kertben és nekem elég is volt. Egy sor jövendőmondó ült kis bódékban az árkádok alatt és szívesen megjövendölik a jövőt. Engem is invitált egy öreg szakállas bácsi, de kihagytam. Bár okosabb lett volna leülni, mert megmondhatta volna, hogy a következő templom, ahova megyek, zárva lesz.

A templom oldalában van a Temple Plaza. Ezt megkerülve, felmentem egy felüljáróra, át a másik oldalra, kb. 900m-re van a Wong Tai Sin templom(Chuk Un). “Sajnos” zárva volt. S ok volt a két templom is egy napra. Bevallom, nem bántam, hogy nem lehetett bemenni a harmadikba. Azért lőttem róla egy fotót.

A három templomot úgy gondoltam lefojtom egy kis bazári piacozással. A Ladies Market-et vettem célba.

Útvonal: Wong Tai Sin Station-tól zöld metróval (Kwun Tong Line) 5 megálló a Ho man Tin felé Mong Kok Station-ig.

Itt aztán volt minden: táska, elektromos dolog, játék, fura Rubik-kocka, ruha, kütyü, hűtőmágnes, bólogatós Messi és Ronaldo. Igazi bazáros. Alkudni szabad, illik, de nem olyan pofátlanul, mint én, mert akkor hangos kiabálással elküldenek. Nagyon erőszakosak és mikor elmész is még utánad kiabálják a fele, harmada árat. Azért lettem pofátlan, mert már a legelején kiakadtam egy árusra, aki 4db hűtőmágnest 150 HKD-ért (kb. 5.500Ft) akart eladni. Nah mondom ne vicceljen, az nagyon sok. Akkor mondta, hogy 130…majd, hogy 100. Mondom, köszönöm nem kérem. Majd utánam kiabálta, hogy 50 és végül, hogy 20. Tök jó, ha 20-ért (730Ft) is odaadod, akkor miért akartál átvágni 150 HKD-val. A következő pultnál megvettem 35 HKD-ért a négyet. És bár tudtam, hogy ezek szerint 20-nál többet nem ér a 4db, bosszúból a kedvesebb eladót jutalmaztam, hogy inkább tőle vettem meg. Jól esett az igazságosztás! Ezután, ha bármit megnéztem már mondták az árat és ha mondtam, hogy köszönöm, nem szeretnék vásárolni, csak nézelődöm, akkor mondták az egyre alacsonyabb árat vagy már épp csomagolták be nekem a cuccokat. Én meg mondtam, hogy NEM kérem köszönöm! Ekkor hozták a számológépet, hogy akkor mondjak én egy árat. Két kistáska 300 HKD volt, igaz, hogy nagyon tetszett, de nem akartam elhozni őket. Addig erőszakoskodott, még mondam, hogy oké, 50 HKD-ért elviszem. Kérdezi, hogy egyesével? Mondom nem! A kettő darabot. Amerikai dollárban? Nem, hongkongiban. Erre hangos ordítozással, mondja, hogy na húzzak innen! De mondom, akkor miért erőszakoskodik, hogy mondjak árat?!, mikor kijelentettem, hogy NEEEM vásárolok, csak nézelődöm. Utána meg meg van sértődve a pofátlanul alacsony ajánlatomon. Még egy helyen megcsináltam ugyan ezt. Tényleg nem akartam vásárolni, mindig el is mondtam, de hihetetlenül erőszakosak és pofátlano voltak. Láttam, járt más is hasonlóan. Csak összemosolyogtunk a turistákkal.

Kedvenceim a halpapucs, a rúzs pendrive, a fura Rubik-kockák, a bólogatós focisták, a színes bluetooh-os kutyarádiók és a háromszögekből kirakott táskák, nah meg a 3D-s Lego baseball sapka.

A Ladies Markethez nagyon közel van a Temple Street Night Market, de ennyi bazáros élmény elég volt egy napra. És a piac nevéből arra következtettem, hogy ezt este kell megnézni. Vagy nem?!

A templomk és a piac mind Kowloon szigetén voltak. Innen átmentem Hongkong szigetre és a Viktória csúcsot vettem célba. Úgy tűnt, talán nem annyira felhős az idő.

Útvonal: A Wong Tai Sin Station-tól piros metróval (Tsuen Wan Line) 4 megálló az Admirality Station-ig. Innen kb. 800m-re felgyalogoltam a The Peak Tram-ig (közben belesve a Hong Kong Parkba), ahol megint sorbanállás következett a siklóvasúthoz. Vin Diesellel is talákoztam. Innen megy a híres, meredek vonat felfelé a csúcsra. Fel is lehet gyalogolni, de 30-40 perc, meredek emelkedőn, mint ahogy azt megkíséreltem már egy korábbi napon, ugye. Merészeknek hajrá. Buszt nem találtam felfelé, így maradt az újabb sorban állás. 8 percenként jött a siklóvonat, de nagyon sokan voltak és mivel a csúcson van a Madame Thousee múzeum is, arra is sokan jöttek. Lehetett a kettőre kombinált jegyet venni. A sorbanállás először a jegyvételnél volt, aztán a vonatra. Érdemes feltölteni a csúcsra indulás előtt az Octopus kártyát, mert ha azt használod, akkor előbb felkerülsz a vonatra egy másik sor által és kb. 5 HKD-val olcsóbb is. Amúgy a feljutás horror 89 HKD (3.300Ft) a single jegy és 99 HKD (3.600Ft) a retur. 10 dollár csak a különbség. Megérte volna returt veni, de nem volt kedvem hazafele is sorban állni a vonatra. Kb. 4 megállót mentünk felfelé, nagyon meredeken, szinte feküdtünk az ülésben. Kb.10 perc alatt fennvoltunk. Szerintem semmi értelme, pénzkidobás. Olyan, mint Budapesten a Siklóval felmenni a várhoz. Nem mennék újra. Mindegy, voltam ezen is.

Mikor felértünk, siettem, szaladtam, hogy még világosban felérjek a kilátóba, mert akartam világosban és sötétben is képet csinálni a csúcsról. Nem volt olyan egyszerű a feljutás, mert a pláza tetejére elég sok mozgólépcső vezetett felfelé és persze a végén is jegyet kellett venni a kilátóba. 52 HKD volt egy felnőtt jegy (1900Ft), de itt is lehetett Octopussal, akkor 5 HKD-val olcsóbb volt. Szerencsére még volt rajta annyi pénz. Mondjuk hazafele nem tudtam már használni, mert lefogyott.

Rengeteg ember volt fenn, mindenki a korlátnál állt. Nagyon mérges voltam, mert nem az volt a rendszer, hogy csinálsz egy képet, majd mást is odaengedsz, hanem ott páváskodtak a turisták és foglalták a helyet, hogy ők majd itt megvárják, míg besötétedik. Nem zavarta őket, hogy más is képet csinálna. Telefonoztak, sms-eztek, instáztak közben, a kilátásra ügyet sem vetve. Nah ezen bepipultam. Nem is tudtam szép selfiet csinálni, aztán mikor megkértem egy lányt, hogy az éjszakai fényben csináljon már rólam és a kilátásról képet, majd ez homályosra sikeredett, végleg elvesztettem a türelmemet és hazaindultam. Amúgy nagyon szomorú voltam, mert az én iPhone-om nem csinált valami szép képet. Mindig szenvedek vele a sötétben, de most nagyon fájt, hogy az éjszakai fényeket nem adta vissza szépen, itt, ezen a csodaszép helyen. Láttam, hogy a mellettem lévők 2mm-rel arrébb micsoda szar telefonokkal, micsoda jó képeket csináltak. Sírtam befelé nagyon. Veszek egy Samsungot, esküszöm!

Innen rálátni Hongkong nagy részére. A világon a legtöbb felhőkarcoló innen látszik egyszerre, még New Yorknál is több. Valóban pazar a látvány világosban és sötétben is. Megmutatnám ugye nektek is, ugye, ha lett volna egy jóminőségű gépem, ugye. De be kell érnetek ezekkel:

A pláza nem érdekelt, pedig volt benne minden: ruhabolt, ajándék, kaja, 3D-s illúziós fotózkodási lehetőség, a tetején egy nagyon romi (romantikus) étterem a háttérben a kilátással. Az információs pultnál megkérdeztem, hogy lehet viszajutni a városba: taxi, vonat, 15-ös busz. Az utóbbit választottam. Nah ugye, hogy van busz! 10,3 HKD-ért (380Ft) levitt a központba.

Ne hagyjátok ki egyik este, a knowloon-i oldalon, a Hong Kong Cultural Centre előtti sétányra le kell ülni pár percre,  mert esténként 19:00-kor  (talán 21:00-kor is) fény-és hangshow van a túloldal felhőkarcolóinak bevonásával. Nagyon profin meg van csinálva, mindenképp ajánlom megnézni. Ha jól számoltam, 15 db felhőkarcolón futnak lézer-és fényhatások ritmusra.

Szállás 2.: Cebu Hotel – egy mütyür szoba, mini fürdővel, kétszemélyes ággyal, nagyon fura épületben

1 éjszakára tudam itt 8.265Ft/éjért foglalni (airbnb-n foglalva) (7.243Ft + 1022Ft szolgáltatási díj)

Cím: 40 Nathan Road A6-A7, 17/F, Block A, Chungking Mansion, Tsim Sha Tsui, Hong Kong, Kowllon

A szállás a Tsim Sha Tsui piros metrómegállónál volt és gyakorlatilag az előző napokban már felkeresett Sogo és Space Museum közvetlen közelében. Kicsit nehezen találtam meg, mert a házfalon nem nagyon voltak feltüntetve a házszámok. Egy sikátorba kellett bemenni, ahol jobbról-balról pénzváltók voltak és mindenféle fura alak, akik szállásokat ajánlottak. A 17. emeletre kellett felmenni a lifttel, ami nagyon vicces volt, mert az egyik lift csak a páros, a másik csak a páratlan számú emeleteken állt meg. És csak a 16. emeletig ment, utána gyalogolni kellett. A ház tele volt hotellel, hostellel. És majdnem mindenhol turbános vagy nem turbános, de indiaiak voltak a recepción. Kicsit bizar hely volt, de kedvesek voltak. Becsengettem a megtalált kapun és ott adtak egy papírfecnit, hogy hol találom a szobám és egy kapukódot az ottani folyósóra való belépéshez. A 11. emeleten volt a szoba. Beléptem és már vége is volt a szobának. Egy ágy, amely épp hogy befért és egy spájzhoz hasonló fürdőszoba, tényleg egy lyuk volt. Nagyon fura szag volt. Ablak sehol. Volt klíma. Nélküle meg is halt volna az ember a levegőtlenségtől. Nagyon tiszta volt a fürdő, még a csapok és a sarkok is. Annyira meglepett ez a tisztaság Vietnám után és annyira hálás voltam érte, hogy a maradék száraz kajámat otthagytam a takarító néninek, így köszönve meg a régóta vágyott tisztaságot. Volt sampon, tusfürdő, hajszárító, két törölköző és nagyon tiszta és puha ágynemű. Aludni jó volt, de örülök, hogy nem itt kezdtem a hongkongi tartózkodásomat, mert azt hiszem nagyon meghatározta volna az élményeimet.

Nevezetességek, amiket nem tudtam vagy annyira nem is akartam megnézni:

• Disney Land belülről
• Ocean Park
• Wan Chai Heritage Trail – Kék ház
• Pottinger St, Central, Hong Kong
• Temple Street Night Market

-------------------------------------

Érdekes, ahogy temetkeznek. Többször, több helyen láttam a hegyoldalban a sírokat. Elég munkás lehet meglátogatni a szeretteiket, de hát ha hegyen élnek, nincs más lehetőség.

Hongkongi egyik legnagyobb élményem a wasabis majonéz. Erre első nap ráleltem és gyakorlatilag minden nap ezzel ettem a tojást valamilyen formában. Imádtam. Rettentően sajnáltam, hogy nem tudtam magammal vinni a további utazásaimra, nagyon feldobta volna bármilyen rosszminőségű vagy ízű kajámat. 

Megkóstoltam még három érdekességet. A szárított, csípős valamit. Tele a boltok szárított húsokkal és mindenfélével. Vettem rákszirmokat is és megkóstoltam egy kávés, tejes, tápiókabogyós csodát.