Hát(I)zsákkal világgá mentem

Balin ezeken a helyeken, nevezetességeknél jártam:

• Canggu
• Seminyak
• Tanah Lot sziklatemplom
• Ubud-királyi palota
• Uluwatu templom
• Gunung Kawi templomkomplexum
• Tirtha Empul
• GWK (Garuda Wisnu Kencana Cultural Park)
• Goa Gajah barlang
• Green School
• Kávé-és teakóstoló hely + Luwak kávé
• Tegenungan vízesés
• állatkert
• majomerdő és dzsungel
• Gili Trawangan

Egy nagyobb társasággal jártuk be a kirándulóhelyek többségét, általában 6-an vagy 8-an. Mindig béreltünk egy sofőrt, aki le is szervezte nekünk az utakat, jött velünk és mindenben segített. Egyedül nagyon bonyolult lenne és nem túl gazdaságos. Meg mindenhez sofőr kell, ugyanis a legközelebbi nevezetesség is kb. 20-50km-re van. Érdemes egy helyit felfogadni, nagyon kedvesek és nagyon jó áron dolgoznak. A mi kis kedvencünk Gede, akinek minden lehető alkalommal próbáltunk munkát adni 1-1 fuvarral, ő ugyanis a családját tartja el ebből a munkából. Édesapjával távo az anyukájától és a testvéreitől apartmanokat üzemeltetnek Cangguban, mellette a fiú fuvarozik, fotóz és egyetemre is jár, bár most a munka miatt szünetelteti. Nagyon rendes, segítőkész, huszon pár éves, vicces fiú. Nagyon kedveltük és megszerettük, rendkívül meg voltunk vele elégedve. Csak ajánlani tudom Canggu és környékén. Egy 7 személyes autója van és kb. egy napra, attól függ milyen messzire mentünk 14.000Ft körül fizettünk(ebben benne volt az út, a leszervezett programok, a parkolási díjak). Ezt ha elosztottuk 6-7 fele, akkor nagyon baráti ár volt. Ha azt is mondjátok neki, hogy Kriszta, Gabi és Reni ajánlotta Magyarországról, akkor nagyon boldog lesz. WhatsUp-on szoktunk vele kommunikálni: +62 857-3733-7581

A szállásukat is ajánlom: AghasVina Guest House Canggu

A balis programokból, élményekből rövid leírás és fotók:

Tanah Lot:

Mi Grabbel mentünk ki. A Tanah Lot sziklatemplom egy balinéz templom egy sziklán, amit körbezár a tenger és apálykor besétálható a kis szigetre. Sajnos a templomba nem lehet felsétálni, le van zárva. Ott vannak a szerzetesek. Csodáa  anaplemente a parkjából és a templom nagyon jól mutat a naplementében is. Ha átsétálunk, egy kis adomány ellenében felszentelnek vízzel és rizsszemeket is kapunk a homlokunkra és egy csodás virágot a fülünk mögé, a férfiak is. A Tanah lot bevezető szakaszán rengeteg bazár. Belépőt kell fizetni és csak a sorompón ezután engednek át.  A hazaút elég nehéz volt, mert a csak taxihiénákat találtunk, akik brutál áron vittek volna vissza a városba. A Grab-et ide nem engedik be, szóval kijjebb kellett sétálnink és ott hívtunk.

Uluwatu:

Majdnem ezeréves ősi sziklatemplomot a 16. században átépítették, azóta pedig többször felújították. A félsziget délnyugati csücskében, a tengerbe száz méterre benyúló sziklára épült templom, melynek területére tilos belépni, de a sziklára felkapaszkodhatunk. Szép a kilátás és egy jót lehet sétálni. Itt is kötelező felvenni a szoknyát. A parkolóban itt is volt pár majom. 30.000Rp a belépő.

Gunung Kawi:

Egy folyóvölgy sziklafalába vájt 10 szentélyből álló templomkomplexum. Nagyon közel van a Tirtha Empulhoz. A Gunung Kawi temploma adott helyszínt a legendás Baraka film egyik legemlékezetesebb jelenetének.

Ez volt a megtisztulásunk helye. Vizi cuccba kellett átöltözünk és a jéghideg vízben megmerítkezve egy ima, majd egy alámerülés a kifójóknál. Sorba kellett menni, balról, jobbra.

Nekem a hideg víz ellenére is nagyon nagy élmény volt. És egy kicsit úgy éreztem, tényleg megtisztultam.Nagyon közel van a Gunung Kawihoz. 50.000Rp volt a belépő.

Ubud a művészeti központja. Én csak az Ubudi királyi palotát láttam, amiből képet kaptam, milyen körülmények között éltek Balin a királyok. Ubudnak egyébként még mindig van királya, tehát az ubudi királyi palota nem egy múzeum, hanem a mindenkori király lakhelye. Nem szednek belépődijat!Vicces volt, mert láttunk trónokat cipelni. Nem tudom, hogy a királyé volt-e, de hát ki másnak lehetne trónja. A palota körül mindenféle balinéz táncos és tüzes programokat kínálnak szórólapokon.

Azt mondják az ubudi a legjobb kézművespiac Balin. Sokféle mütyürt, szuvenirt, faárut, disztárgyat árulnak, olcsón. A város körül kézművesfalvak vannak, ahol minőségibb kézműves tárgyakat vásárolhatunk:faszobor, festmény, ékszer, batik anyagok.

GWK (Garuda Wisnu Kencana Cultural Park)

Mindig azt hittük a tengerpartról, hogy ég valami az egyik irányban, majd fura volt, hogy minden nap látjuk. Nagy füstfelhő volt, mindig ugyanarra. Majd kiderült, hogy ezt az óriásszobrot látjuk, ami bazinagy, 64 méter. Jó nagy sétát lehet tenni a parkjában, van több kisebb-nagyobb szobor is, meg a nagy, óriás sasszerű is. Itt sem lehetett fedetlen lábbal betérni. Magunkra kellett tekerni a szokásos szoknyát. A fiúknak is. A belépő 125.000Rp volt.

Goa Gajah

Barlangtemplomnak vagy Elefánt-templomnak is hívják. Van itt egy barlang, melynek kőfaragással díszített száján hindu istenségek vannak. Be is lehet menni. És vízfolyók a kertben, ahol szép képeket csináltunk. Kicsit lehet sétálni.Nagyon szép a kertje, igaz lépcsős, mászni kell.Kifelemenet a parkolóba nagyon szép kézzel készíttet ajándékokat lehet vásárolni.

F164

F165-F166-F167-F168

Tegenungan vízesés:

Több vízesés van. Mi ennél voltunk. Jópofa képeket készítettünk itt is. Kicsit sok a lépcső, mászni kell, aztán meg vizes köveken ugrálni. De jó fotósarkok vannak.

A vízeséses túrás napon hazafele betértünk ebbe a csaodás étteremben. Állítólag több ilyen úszó étterem van Balin, nekem nagyon tetszett, igazán hangulatos. Bebek Tebe Sari Restaurant, Lodtunduh

 Kakikávé (Luwak):

Végülis nem kávéültetvényre mentünk sajnos, de láttunk igazi kávét növényként, kakaót, vaníliát és néhány egzotikus gyümölcsöt szinte saját környezetében. Összehasonlíthattuk a kávébabokat és kóstolhattunk többfajta kávét és teát. Nekem nagyon teszett a program, pedig igazán egyszerű volt. De én még sosem láttam ezeket a növényeket. Ingyenes volt a kis tárlatvezetés, annyi volt a „feltétel”, hogy utána volt egy kis bolt, ahol illett vásárolni. Nem volt kérdés, mindegyőnk vett, annyi finomságot kóstoltunk. Én egy Mangosteen teával, egy gyöbéres kávéval és a vérva várt Luwak kakikávéval tértem haza. Nagy vágyam volt megkóstolni a cibet macska kakijából készült kávét. Ez a kis állatka megeszi a kávészeemket, és a gyomrában az enzimek hatására valami különleges dolog történik a kávészemmel. Majd kikakilja. De mivel a kávészemeken kívül pl. Gyümölcsöt is eszik, így bizony ki kell válogatni a kakiból a kávés részt. Valakinek ez a dolga: kakiválogató. Láttuk a kis cibetmacskákat is ketrecekben, alul a sokat érő kakival. Ezután pörkölik, majd döngölik a kévét. Én is kipróbálhattam. Nekem nagy élmény volt. Ez a világ legdrágább kávéja. A 100g kb. 6.000Ft-ba került. Hazamentünk, le akartuk főzni és majdnem tönkretettünk vele egy méregdrága kávéfőzőt, ami nem főzte le. Aztán rájöttünk, hogy ezt forrázni kell, de nem ment át a papírszűrőn, így vízben felforraltuk, majd szűrőn átpaszíroztuk. A fele pocsékba ment és az íze sem volt semmi extra. De én nagyon örültem, mert egyszer szerettem volna inni egy ilyet. Sok kávézóban lehet amúgy venni Balin is, Vietnámban is láttam, de én olyna helyen szerettem volna venni, ahol tényleg ott csinálják és csomagolják.

Állatkert:

Kicsit húzós volt a belépő, de nekem nagyon bejött. Inkább sokszor vadasparkra hasonlított, mert szabadon mászkáltak az állatok. Bent van kajálási lehetőség és elefánt túra is a kis mesterséges folyóban. De ezt ne tegyétek, mert nagyon fáj nekik! A hasuk alatt van meghúzva az ülőke, ami eleve 70 kg körüli és még erre ül fel a hajtón kívül 2 ember. Barátnőmék voltak Thaiföldön olyan elefántmenhelyen, ahol az ilyen túrákon megsérült elefántok voltak. És ott mesélték nekik, hogy ez mennyire nem kellemes szegényeknek.

Amúgy a fánikhoz odamentem, nem simiztem és nem is láttam még ilyen közelről egyet sem. Meg is ijedem. Lehetett volna etetni is őket (pénzért persze), de láttam, hogy csapkodják őket, hogy a túletetett állatok mégis oda menjenek a következő delikvenshez. Nem volt szimpatikus látvány, ne tegyétek ti sem, kérlek benneteket!

Imádtam a pettyesfenekű szabadon kószáló őzikéket és volt egy gyönyörű madár, amit még sosem láttam korábban. Egy 2 emeletes szafari busszal is visznek egy rövid kört, legalább gyorsan tájékozódik az ember, mi merre van. Nagyon sokfajta tigrist láttunk és a rikácsoló és pofazacskójukat felfújó majmok aztán meg... És az óriásgorilla eszméletlenül óriás és az okos majmok,és rettentő nagy pózerek a kamerának.

Majompark (Sacred Monkey Forest Sanctuary):

Nem a híresebb ubudi majomparkba mentünk, mert ott állítólag agresszívebbek a majmok. Hát nekem itt is elég erőszakosak voltak és állandóan rád akartak mászni, persze egy kis kaja reményében, mert ezt szokták meg. Én rettegtem tőlük. Zsebre tett kézzel próbáltam menekülni előlük, de csak követtek. Azt mondták vegyek ki a kezem, mert azt hiszik, van a zsebemben valami. Sok kicsi majom volt, akiket még az anyja vitt és volt a nagy ősz szőrű nagyfőnök. Ha ő jött, mindenkinek kuss volt. Lehet venni kaját kis zacskókban és láttuk, amikor etetik őket gyümölcsökkel. Épp fotóztak egy indonéz népviseletbe öltözött csoportot a bejárati szép balinéz kapunál, az nagyon jól nézett ki. Az erdőben lévő templom körül laknak a majmok. A templom nagyon jól mutat az erdőben, tiszta moha és rajta mászkálnak a majmok. Beljebb a dzsungeles résznél majomkodtam kicsit, kipróbáltam az indázást is, tetszett nagyon.

Gili Trawangan:

A 3 Gili sziget közül (Gili Air, Gili Meno, Gili Travangan) ő a legnagyobb. Cangguból egy jó hosszú 2 és fél órás kb. kocsiút a kikötőbe, majd hajóval kb. ugyanennyi a szigetre. 7 km az egész sziget, egyik reggel körbe is futottam/gyalogoltam futócipő híján. Sajnos a part nem volt olyan gyönyörű, mint ígérték, mert tele volt a part éles, letört koralzátonydarabokkal. Ottjártunknál kb. fél évvel korábban földrengés rázta meg a környéket,ezen és a környező szigeteken is zajlottak még a helyreállítási munkálatok. Nem tudom, hogy a korallletörésekis ennek a maradékai vagy ez normális errefelé. A másik két szigeten is ez volt a helyzet. Így mezítláb körbefutni csak nagyon kezdetlegesen és óvatosan tudtam, kb. 70%-ban gyalogolnom kellett a sziget körül, de így is kb. másfél óra alatt körbeértem. Nagy élmény volt kora reggel egy szigetet körbejárni. A közlekedés a szigeten nagyon érdekes, pónilovas taxival történik. Itt is sok a hinta a szigeten, de annyira alacsony volt a víz, hogy csak az algás, hinaras kövek látszottak a hinták közelében, így szép, instafotót sajnos nem tudtam készíteni nagy bánatomra. A szigeten vannak éttermek, szállások, masszázs és napi többszöri hangosbemondós ima, ami néha órákig eltart. (Nórikával szerintünk többször azt ismételgették, hogy „Egyél-begyél”. És mikor már nagyon untuk a kb. 2.órája tartó imát, ennek mintájára mi is elkezdtük énekelni a programjainkat, jótanácsainkat és kajatípusainkat egymásnak. Elég szórakoztató volt hosszú ideig. J)Muzulmán többségűek a szigetek. 3 napot töltöttünk a szigeten. Egyik nap elmentünk egy egész napos snoorkerezésre, amitől én nagyon féltem. Ez ugye a pipás búvárkodás, amikor egy úszószemüveg van a fejeden, pipa a szádban és a víz felszíné lebegve, fejedet a vízbe tartva lesed az alattad történt dolgokat. Nha nekem épp ezzel volt a gondom,az alattam történő dolgoktól. Halálosan tudok félni, ha nem tudom ki vagy mi úszik alattam és képtelenség a tengerben egyszerre belétni a 360 fokot. Nah mindegy elmentem és nem bántam meg, mert nagyon nagy élmény volt. Aggódtam még a szemüvegem miatt is. Nincs kontaklencsém és ha szemüveg nélkül veszem fel a búvárszemüveget, mit fogok látni. Szerencsére leget, sőr sokszor így is sokat láttam, többet, mint kellett volna. Mi lett volna, ha van rajtam drioptria, jesszus?! Először elmentünk egy részre, ahol 2 óriásteknős lakott, amúgy többször láttuk őket úszni a parthoz közel, anniyra tiszta a víz. Nagyon sok turista odaúszott ilyenkor hozzá közel és követték snoorkerrel az útjukat. Én is odamerészkedtem. Hatalmasak, többszáz kilósak. Óriási élmény volt.Sokan megfogdosták őket, amit NEM szabad!!! Szóval egy ilyne részre vittek minket, 2 nagy óriásteki is elúszott alattunk. Aztán elmentünk egy víz alatti szoborcsoporthoz, ami körül színes halak úszkáltak, itt már kezdődött a parám. Majd egy elsüllyedt hajóroncshoz, ami többszáz méter mélyen volt alattunk, mégis tisztán látszott. Körülötte könnyűbúvárok levegőbuborékot toltak felfele. Nekem érdekes vot. Az egyket láttuk még mielőtt lemerült, egy az egyben ő maga volt Voldemort. Nah ezek után ne féljek a vízben?!

És végül nagyon szép korallzátonyokhoz mentünk, ahol láttunk kék koralt is és mindenféle színes halakat. Sajnos bohóc halat én nem láttam, pedig nagyon vártam akis Némókat. Senillát viszont annál többet.Rettentő szép volt az alattunk csak pár méterre lévő korallzátony élővilágát meglesni és voltak mély hasadékok is, ami szintén érdekes élővilágot rejtett. Mint a National Geographic-ban, komolyan. Szerencsére csak ennél az utolsó állomásnál, de észrevettem, hogy etetik körülöttünk a halakat. Nem tudtam nem észrevnni, mert mindig felénk dobálták a kenyérdarabokat. Most már értettem, hogy lehet az, hogy mindig ennyi hal van körülöttünk és hogy lehetnek ezek pl. pont a szoborcsoportok körül. Hát ezért. Nah ennél a résznél én elég hamar kiiszkolta, nem akartam megvárni, míg a nyílt vizen egyszer csak arra jön valami kenyérzabóló óriáspolip. Hazafele amúgy elgondolkodtam rajta (milyen jó, hogy csak akkor!), mivan, ha egyszer megjelenik egy cápa?!(Pánik, az biztos!) A kísérő fiúink és leginkább mi is, a hajó körül szana-szét voltunk... Nah jó, nem is folytatom. Ezeket leszámítva amúgy nagyon örülök, hogy elmentem. Kipróbáltam, szerintem nekem elég egy életre A tengerek élővilága karnyújtásnyira szabad szemmel saját környezetükben című rovatból.A hajókiránduláson amúgy kaptunk mentőmellényt, de végülis nem volt kötelező használni a vízben. Nekem biztonságot adott és gondoltam, ha jön valami, hátha előbb ezt harapja meg, nem a lábamat. Érdekesség volt még, hogy az a vízbe nem lépcsőn vagy ilyesmin, hanem a nyitott ablakon kellett kiugrálnunk minden helyszínen, ai azért volt izgi, mert idősebbek is voltak a túrán és amúgy nekem is elég volt kimásznom a peremre, majd ugrani. A hajóút során megálltunk az egyik szigeten (asszem Gili Meno-n) és ebédeltünk egyet, de ez önköltséges volt.

Szállásunk remek volt.

Green School

Egy nagyon híres, menő, a dzsungelben felépített magániskola, különleges szemlélettel. Környezetbarát az egész hely szellemisége és az épületek is.Többször volt szerencsém megnézni, előadást is hallgattam. A belépni látogatóknak szabad, de nem ingyenes és vendégkártyát ígényel. Minden bambuszból van, az épületek, a bútorok és még a bambusz is. Nagyon híres a suli, a világ minden tájáról költöznek ide családok, csak hogy a gyerekük egy rövidebb ideig itt tanulhasson. Költöztek ide Amerikából, Japánból, Olaszországból is, ahogy hallottuk. Nem olcsó, de, a fiatalok egy egészen más szemlélettel szembesülhetnek. Lazábbak, másra fókuszálnak az órák. A kisiskolástól a kb. 16 évesekig járnak ide a gyerekek. Kreativ feladatok vannak a diákoknak, pl. Bambusz biciklit építenek, zenélnek, kémiaórán parfümöt gyártanak, desztilálnak, bioházat építenek és nagyon sokat tanulnak a környezettudatosságról. Az ételeket banánlevélen szolgálják fel és a gyerekek kulacsban viszik az innivalót, NINCS műanyagflakonozás! Természetesen szeelktíven gyűjtik a hulladékot. Fáradtolajat gyűjtenek. stb. Jane Goodall is járt már itt.

És külön élmény volt meglátogatni Indonézia egy egészségügyi intézményét. Nah jó, magánrendelőjét. Azaz fogorvosnál:

Sajnos egészségügyi ellátásra is szorultam a szigeten, bár „csak” fogorvosra. Utazás előtt elmentem rendbetetetni a fogaim, kettőt kezeltek is. Az egyikre azt mondta az orvos, reméli csak a töméscsere a baja. Azt hiszem ez a fogam gyulladt be. Három napig úgy fájt, hogy a falat kapartam. Cataflame-on éltem, csak így tudtam enni, aludni. Majd mivel utazásra készültem Baliról, rászántam magam, hogy elmegyek fogorvoshoz. Több fogorvosi bódét láttam korábban a szigeten, hát mondanom sem kell, hogy nem volt egy bizalmas látvány. Már előre láttam a rozsdás harapófogóval, érzéstelenítő nélkül kihúzott fogamat. Be voltam tojva rendesen. De szerencsére barátnőméknek, akik egy évet töltenek a szigeten, voltak már jó tapasztalataik fogorvossal, ők találtak egy európai szintűt. Hát én is bejelentkeztem, de napokig tele volt, így csak 3-4 nap múlva tudtam menni. Addigra a gyulladásom is elmúlt, de elmentem azért. Motoros taxival, mentem, szakadó esőben, befosva a félelemtől. Odaértem a címre, bemegyek a házba és hadarom, hogy fáj a fogam és időpontra jöttem. Mondták, hogy szuper, csak ők nem fogorvosi rendelő. Nézzek át a szomszédba. Nah az volt a rendelő. A VOLTT alatt azt értem, hogy két „t”, tehát múlt idő! Nincs, nyista, closed! Megfakult Dental felirat. Remek. Erre jön barátnőmtől az sms: Sorry, rossz címre küldtelek. J  Rossz címre mentem, ugyanis két fogorvosi rendelőt is ugyanúgy hívnak a szigeten, csak ahova ez zárt ajtós volt. Szerencsére megvált a Grab, így még egy 30 percet motoroztunk, akkor már esőmentesen. Sikerült 1 órát késnem. Tuti azonnal kihúzzák az összes fogam bosszúból, hogy elcsesztem az egész napos időponttáblázatukat. De nem, még ők kértek elnézést, hogy várnom kell. Így megy ez Balin. Itt ilyenek az emberek. Csak a fogfájós magyar lányok az idegesek. Vártam kb. 30 percet, kitöltöttem mindenféle papírt és elmentem pisilni. Ez fontos momentum, még visszatérek. Felmentem, a rendelőbe. Egy aranyos, talán indiai fiatal nő volt az orvos, rózsaszín (!) egészségügyi egyenruhában (férjével csinálják a „szalont”). Nagy nehezen elmakogtam mi a bibi, erre alányomott a röntgen alá. Azt mondta be van gyulladva, nem tud hozzányúlni. Hála istennek, mondtam. Írt fel antibiotikumot és kértem egy kis Cataflame-t is. Mondta, hogy azzal csak csínyján, mert a gyomrom...Tudom-tudom, mondtam. (Meg sál, meg sapka. Tudom, tudom.). Hát az antibiotikumot lehetetlenség volt kiváltani. Hazafele 3 patikában is sikertelenül. De aztán Cangguban meglett az is. Beszedtem és lekopogom, azóta elvagyok vele. Szerintem a klímától vagy ventillátortól huzatot kapott valamikor. A gyógyszerek, röntgen és az orvosi díj össesen kb. 11.000Ft volt, amit ki is fizetett a biztosítóm, miután mindenről bemutattam igazolást: receptmásolat, blokk, orvosi leírás a problémáról, szakvéleményszerűen, orvosi ellátás áráról igazolás. (KH hosszútávú utasbiztosítás). Ha a taxiról lett volna számlám, azt is kifizették volna.

Hazaértemkor barátnőm férje mondja, hogy mutassam már meg neki az útlevelemben lévő igazlványképemet. Mondom, minek akarja megnézni, még haza sem értem! Nyúlok a táskámba, erre a szívem megállt! A táskám!!!!! Bakker, otthagytam a mosdóban! Pisiléskor felakasztottam a fogasra. Benne a személyim, útlevelem, tajkártyám. Úgy, hogy 2 nap múlva Vietnámba utazom. A pénztárcám és a bankkártyám nálam volt. Ha za is ottmarad, előbb észreveszem, mert a taxit és a gyógyszereket ki kellett fizetni. Rohannék vissza, de már bezártak. De jó fejek voltak, mert ők hívták fel barátnőmet telefonon, akinek megvolt a telefonszáma, mert ő jelentett be. Mondták, hogy elteszik. Tudtam, hogy jó helyen van és hittem, hogy nem fog eltűnni reggelre, de azért nem aludtam túl jól. Reggel első dolgom volt, hogy elmentem érte. Egy nagyon jót motoroztam. Ennek az útnak köszönhetitek ezt a pár életképet, videót a szuper motoros közlekedésről:

Videó

Ami sajnos kimaradt:

• Nusa Penida, a dinós félsziget. Ennek kimaradása az egyik legnagybb szívfájdalmam. Ide több lett volna érdemes menni és Canggutól elég messze van, nem egy napos kirándulás.
• Valamelyik vulkán megmászása (pedig egyik nap majdnem elmentünk, már le is volt foglalva, de egy másik program miatt le kellett mondanunk, ugyanis hajnali 4-es indulás lett volna és későn haazérés, és másnapra is aktív programot akartunk, így beáldoztuk)
• Az úszó templom (Bratan-tó, Besakih templom)
• A csodás kapu, ami mögött ott a vulkán, ilyen képet akartam örökké
• Az ubudi rizsföldek és egy ilyen hinta (nagyon túlzsúfolt hely azt olvastam, és a hibtáért is fizetni kell, ahogy egyébként a legszebb helyeken szintén, így kihagytam)

De azért lett nekem is hintás képem, igaz Canggu tengerpartról. Ez volt az első képem Balin. Nagyon szeretem.

Bali hangulatképek:

További túraötletek: