Hát(I)zsákkal világgá mentem

Érkezés: repülővel Szöulból, AirAsia    (147300 KRW=36.044Ft, 20kg-os feladott poggyászal)

Seoul (Dél-Korea), Incheon International Airport 9:45 – 16:15  Kuala Lumpur. (-1 óra a két ország közötti időeltolódás, így a menetidő  volt)

Nem kértem a repjegyvásárláskor főtt kaját, lehet érdemes lett volna ilyen hosszú útnál, de a gépen egész jókat lehetett venni 1500Ft körül. Végül maradtam a cipelt bolti szendvicsemnél.

Bejutás a reptérről:

A szállásom jófej volt, mert a szállásfoglalásom után küldött egy automatikus mailt, amiben leírta, hogy és mivel jutok el a reptérről a szállásra. Nem is értem, a többi szállás, miért nem tud egy ilyen egyszerű gesztust megtenni, úgyis mindenkinek ez az első kérdése a repülőgépből kiszállva. Én többször íram már a szállásoknak ezzel a kérdéssel, volt, hogy nem is válaszoltak.

A repülőről leszállva több, mint 1 km-t kellett gyalogolni a csomagokért. Először Immigration pult, ujjlenyomat, semmit sem kérdeztek, majd a csomagok. Az enyém jött ki a 3. Legutolsónak, már épp kezdtem érte aggódni.

A szállásom megint messze volt a reptérről, mondjuk a város is, kb.43km-re, autóra is 53 percet írt az útvonaltervező.

A szállásom előre megírta, hogy a reptérről vonattal (KLIA Express) és busszal is el lehet jutni a szállásra. A buszt választottam, azt mondták az információs pultnál az az olcsóbb. Le kellett menni az első emeletre mozgólépcsőn a Bus/Shuttle bus táblákat követve. Egy lenti jegyirodában jegyet venni, majd felszállni a buszra, ami a bejárat előtt állt. 12 RM volt a jegy (kb.830Ft). Az első meglátott pénzváltónál beváltottam a megmaradt szöuli won-omat (kb.115.000W, amièrt 385 MR-t kaptam, kb.26.000Ft-ot.).

A busz a KL Sentral-ig vitt, 1 óra 15 perc volt az út. Letett egy hídaluljáróban, ahonnan fölfelé vezetett egy lépcső, be egy plázába. Át kellett szállni egy vonatra és a KL Monorial állomástól a Bukit Nanas állomásig menni. A plázában ezért a Monorail vonat táblákat követtem. Elég sok gyaloglás után, fel egy emeletre és ott a jegyautomatából a zöld, 8-as Monorail vonat ikonra kattintva beütni az állomás nevét, ahova megyünk és kaptunk a végén egy kék zsetont, mint a dodgem-en. Ezt kellett a kapunál odaérinteni. Az automata csak 5-ös és 1-es papírpénzt fogadott el és 3,12 MR-be került (216Ft). A Bukit Nanas megálló innen a 7. megálló volt. Innen gyalog párszáz meter a Hard Rock Café irányába, a második 7Eleven üzlet mellett. Már láttam a szállást a vonatról, így tudtam, melyik iránya kell induljak leszállás után.

Vízum: nem kell

Pénznem: MYR (malajziai ringgit, MR)

1 RM =kb. 70 Ft

50 RM = kb. 3.500Ft

1Ft = 0,014 RM

550Ft = kb. 8 MR

1000Ft = kb. 15 MR

Nekem érdekesség volt a pénzükben, hogy az 1 ringgit-es is papírpénz volt. Az aprópénzek közül meg pl. a 10-es és a 20-asból két-háromfajta nyomatú létezett.

Időeltolódás: Magyarországhoz képest + 6 óra

Közlekedés: baloldali

Én legtöbb esetben a vonathálózatot használtam vagy gyalogoltam. A Monoreal zöld és a KJL piros vonalakon az összes nevezetességhez eljutottam, ahova szerettem volna.

A Monoreal vonala nagyon érdekesen az autók felett megy, kiemelve, csak két, azt hiszem mágneskocsija van és néha, mint a hullámvasút, kicsit bedől a kanyarokban.

Gyalogosként a zebráknál “örök” piros van, legalábbis azokon a helyeken, amerre én jártam. Nagyon sokat kell várni, mire átenged az úton a jelzőlámpa. A helyiek türelemmel fogadták a sokszor 8-10 perces várakozást, én nem annyira. Sokan át is mennek a zebrán a piroson, ez itt úgy láttam tök normális.

Buszok is járnak mindenfele, de akkora a dugó szinte egész nap, hogy szerintem csak a dugóban álltunk volna.

A városban több helyen 3-4 sávosak az utak, általában araszoló autókkal.

Lehet több helyen biciklit és roller bérelni. Van a vásorban szűk bicikliút, nekem nem lett volna konfortos használni, mert nagyon szűkek, sok a domb és rengeteg a járókelő.

Láttam a Grab-et is működni a városban.

Konektor:

Szállás: The Bed KLCC Capsula Hotel  19.260Ft/5 éj=3852Ft/éj  - emeletes ágyas szoba, csak nőknek, REGGELIVEL, lehetett kártyával fizetni, 500MR depositot kellett letenni a becsekkolásnál

Cím: 12 Jalan Sultan Ismail, 50250 Kuala Lumpur, Malajzia

Nagyon szerettem ezt a szállást. Tiszta volt, közel volt a nevezetességekhez, volt közösségi tér, ahova le lehetett ülni egy laptoppal, nyugi volt. Az ágyak rolóval élettérré alakíthatóak. Kaptunk törölközőt és fogkefét, fogkrémet. A szobám az első emeleten volt. Asszem 16 ágyas volt a szoba, de annyira jól el voltak szeparálva és osztva, hogy egyáltalán nem zavartuk egymást a többiekkel, alig találkoztunk. Szinte csak azzal találkoztam, aki mellettem lakott. Az ágynak van kis szekrénye, ahova be lehet pakolni a cuccokat, konektor és kér lámpa az alvótérben és egy kihajthatós kis asztal a laptopnak, piperéknek (mondjuk az enyém pont le volt törve, de a többieknél láttam) és tükör. A fürdőszoba közös volt, de az is kényelmes volt, mert alig találkoztam 1-1 emberrel. Volt hajszárító, sampon, tusfürdő és vasaló is. Két ajtónyira volt a szobától. Az épületben való járás mágneskártyás volt, minden ajtónál le kellett csippantani bemenetelkor. A liftben olvastam, hogy napi 10MR-ért (700Ft) váltható egy napi jegy, amivel az uszodát és a fitnesztermet is lehet használni. Nem találtam hol van, végül nem próbáltam ki, pedig elsőre be voltam sózva tőle.

A konyha nagyon tágas. Van benne mikró, kenyérpirító, gépi hideg és melegvíz, sok asztal, evőeszközök, hűtő. Főzni sajnos nem lehet.

A konyha előtti kis szoba nagyon jópofa a mű kandallóval, ami egy plazmatévé, mozgó képpel és tűzpattogós hanghatásokkal, előtte puffok és egy traktor elejéből készített asztal. Marha menő.

A szállásomtól a főbb nevezetességek legyalogolható távolságra voltak. A Petronas ikertornyok kb. 800m-re, a KL Tower 1,2 km-re, a Chinatown kb. 2,1km-re volt gyalog a szállásomtól.

Első éjszaka nagyon keveset aludtam, mert a mellettem lévő ágyon nagyon horkolt a szomszéd lány. Többször is csak úgy tudtam elaludni, hogy betettem a fülest a fülembe és max hangerőn hallgattam valami esőzajos, dzsungelhangos meditációs zenét. Morcosan ébredtem, jajj ilyenkor a világnak! Gondoltam, egy kávé majd segít a reggelinél, de ritka szar kávét adott az automata, amit a konyhában használhattunk. Ittam helyette inkább két fekete teát, ami szintén az automatából jött, hát kb. olyan is volt, de legalább folyadék.

A reggeli első reggel változatos és finom volt. Svédasztal jelleggel lehetett választani az alábbiakból: kis virslik, tojásrántotta, valami fűszeres rizs, carbonara szerű tészta (érdekes, ilyet adtak Oszakában is reggelire), valami szószos bab és lehetett kenyeret pirítani, volt hozzá vaj és eperjam. Majd a második naptól kezdve eltűnt a jam és volt, hogy tojás sem volt és a kávé/teagép sem működött. Egyik reggel csak vajas piritóst és kis virsliket tudtunk enni. A csetrest magunk után kellett elmosni, nagyon helyesen.

Az első reggelinél megkérdeztem a fülöp-szigeteki szobatársam, hogy ő mit tervez mára és hogy csatlakozhatom-e. Ő a Batu Caves-hez (híres színeslépcsők, arany szobor) tervezett túrát, így engedelmével csatlakoztam. Együtt indultunk 10:00-kor útnak. Javaslatára vettem egy Touch and Go kártyát a Bukit Nanas állomáson. 15MYR volt (1040Ft), ezen 5 MYR a deposit, 10-zel pedig tudok utazni a vonaton és a buszon, majd töltögetni kell.

A Bukit Nanas állomásról a 8-as Monreal vonalon mentünk a KL Sentral végállomásig, 7 megállót. Ezt már ismertem, ezzel jöttem tegnap. Most csak 2,80 MYR (195Ft) volt az út, tegnap Touch and Go kártya nélkül a kék zsetonnal 3,13MYR (220Ft). Elég sokat kellett a vonatra várni ma is, tegnap is vagy 25 perc volt, mire jött. A peron meg kicsi, az ember sok, levegő és klíma nincs, csak ventilkátorok keverik a páràs, 28 fokos levegőt. Szakadt rólunk a víz. Nagyon kicsi, csak 2 kocsija van ennek a vonatnak és a metróhoz hasonlóan elrendezett ülései, illetve egyes részein középen is vannak ülések egymásnak fordítva. Szóval Bukit Nanas-tól a KL Sentral-ig.

Aztán végigvergődtünk a plázán és megkerestük (kérdezősködés után persze) az 1-es KTM Komuter vonatot, és szembesültünk vele, hogy csak egy óra múlva megy.  Addig éltünk a bevásárlóközpont adta lehetőséggel és vásároltunk. Mindketten vettünk egy jóminőségű gumipapucsot 35MYR-ért(kb.2500Ft) és én már gyorsan le is cseréltem a sportcipőmet a fullasztó meleg és párás időben. (Amúgy se volt rendes papucsom, Balin hagytam, ezért az elmúlt hónapokban az ázsiai út alatt sokszor szenvedés volt a fürdés a bőrszandimban, ami reggelre nem mindig száradt meg. De a súly miatt nem hoztam papucsot magammal. Sokszor jó lett volna pedig.) 11:56-kor a Platform 3-on felpattantunk az 1-es vonatra és a végállomásig mentünk a Batu Caves-ig, 8 megàlló. A vonatra felszállva nem is értettem, mert az összes eddig látott táblán és térképen eddig kékkel jelölt vonat, a vonaton lévő térképen már piros színű volt. Ez egy ilyen zizi ország. A vonat kellemes klímás, tiszta, plüss ülései a metróhoz hasonló elrendezésben. (Leszálltunkkor észrevettük, hogy a hölgyeknek van külön kocsirész.)Nem lehetett enni-inni rajta. Érdekes, ezzel több metrón találkoztam Ázsiában is. Fura, mert én otthon Budapesten általában a tömegközlekedésen eszem-iszom útközben. De hát nálunk szabad. Mondjuk nem is ilyen tiszták a vonatok, metrók! Jah és csókolózni sem szabad a vonaton, ezt is tábla tiltja!

40 perces volt az út és 2,30MYR (160Ft) a Touch and Go kártyával.

Eddig két vonat vonalán jártam, ezeken azt tapasztaltam, hogy nagyon lassúak. Sok helyen megállnak és gyök kettővel mennek.

A Batu Caves ingyenesen látogatható. Sok szép színes lépcső, az arany istenség óriás szobra és sok agresszív majom, röviden összefoglalva. Egy kis vízesés, pár indiai àrus. Rengeteg indiai látogatja a helyet, ők mezítláb mennek fel a lépcsőn. Fedetlen lábbal nem lehet felmenni (és azt hiszem fedetlen vállal sem), adnak kendőt, hogy magadra tekerd. Nekem nem volt ilyen gondom, be voltam öltözve, mint a nagybeteg. A lépcső tetején volt egy cseppkőbarlang, benne újabb lépcső (ez már csak egyszínű rózsaszín) és szentélyek.

Hazafele már nem volt elég pénz a kártyámon a gép szerint, pedig még 4,9 MYR volt rajta, de nem engedett át a kapu. Kiderült, minimum 5 MYR-nek kell rajta lenni. A feltöltős gépek egyike sem működött, így zsetont kellett vennem, most sárgát kaptam, ami 2,60MYR volt(180Ft), úgy tűnik, a Touch and Go kártyával minden út kicsit olcsób (idefele mikor azt használtam, 2,30MYR volt csak az út). Külön kapun kellett a zsetonnal és külön a Touch and Go kártyával átmenni. A Platform 1-ről ment a vonat a Batu Canves-től a KL Sentrálig. A kijelzőn Tampin volt kiírva (ez a vonal végállomása). Most a hölgyeknek szóló kocsiba ültünk, ami tele volt férfival. Nah ennyit a csak női kocsiról! Amúgy a tábla szerint csak nők vagy nők gyerekeikkel szàllhattak volna be, férfiak és párok nem.

Central Market

A KL Sentral állomástól az LRT Lalian Kelana Jaya vonalon kellett menni egy új vonattal (pirossal jelölték ezt is a térképek) 1 megállót a Pasar Seni megállóig. 1,20MYR(83Ft). Szakadt az eső. Papucsban és esőkabát nélkül (mindig a táskámbam van, persze most nem hoztam) rohantunk az állomástól párszáz méterre lévő épületben, fedett részen lévő bazársorra. De mivel szakadt, a pár perc alatt is eláztunk.

A Central Marketen érdemes ajándékokat venni, nagyon jó helyi csokik, cukrok, ékszerek, ruhák, hűtőmágnesek, pénztárcák, táskák vannak. Két gyönyőrű párnahuzatot és hűtőmágnest vettem ajándékba.

Hazafele egy megállót mentünk a Putra Heights irányába a Pasar Seni-től a KL Sentral-ig a LRT Lalian Kelana Jaya vonalon. És innen haza a 8-as Monoreal (MRL) vonalon a Bukit Nanas-ig.

A Central Market-től kb.300 méter a Chinatown, ha valaki esetleg a Central Market-nél nem tudta volna az össze pénzét elkölteni.

Chinatown, a kínai negyed (én ezt kihagytam)

Nagyon közel van a Central Markethez.

A szállásomtól a Chinatownba tömegközlekedve eljutni, az alábbi módokon lehet pl.:

• Bukit Nanas állomástól a zöld, Monoreal vonalon (MRL) 4 megálló a Hang Tua megállóig (KL Sentral irányába).
• VAGY 600m seta a Dang Wangi megállóig, ahol a piros KJL vonalon 3 megállót menni a Pasar Seni-ig (Putra Heights irányába), innen 300m seta

KL Tower/Menara Kuala Lumpur, azaz a TV-torony (itt található még: Upside Down House, Mini Zoo, Blue Coral Aquarium)

Világosban, nappal látogattam meg a kilátót. Tényleg nagyon közel volt a szállásomhoz. Csak felsétáltam a szemben lévő utcára és balra furdulva, összesen kb. 600m-t mehettem, 8-10 perc lehetett. Ingyenes kisbusz visz fel egy kanyargós úton a toronyhoz (Shuttle Bus megálló), 15 percenként jár. De fel is lehet gyalogolni. Lefele már gyalog jöttem, 8 perc volt kb. A toronyhoz vezető úton van az Upside Down House, ahol ilyen berendezett 3D-s szobába lehet fejjel lefelé illúzionált képeket készíteni.

https://www.menarakl.com.my/index.php/attractions/tower-attractions/upside-down-house

Egy fél kanyarral feljebb van a torony. Körülötte mini állatkert, egy aquarium és egy F1-es bolt. A torony előterében éttermek, ajándékboltok.

A torony tetejére (nyitott) + az itt található 2db Sky Boxba és a lejjebbi emeleten lévő zárt Observation Deck-hez a kombinált felnőtt jegy 99 RM (6900Ft) volt. Ennél csak komplexebb, drágább jegyeket is lehetett venni. Van jegyautomata, ahol segítenek megvenni és van jegypénztár is. Lehetett kártyával fizetni.

Már a bejárat előtt zöld háttér elé állítanak, akkor is, ha nem akarod és lőnek rólad pár fotót, majd odaadják a fotók számát kis papíron. Ezeket a legalsó kijratnál lehet megvásárolni a legvégén. Én nem akartam, hogy lefotózzanak, de erőszakos volt a fiú és mondta, hogy de álljak már oda. Odaáltam unott fejjel, hátizsákkal a hátamon és lőtt rólam három fotót a srác. Marha jók lettek a képek! Betették a kis testem az éjszakai város elé, az éjszakai torony mellé és egy tök jó naplementés képre. Sajnos ezen ütőbbin lyukadt a testem, mert sikerült a greenboxhon hasonló színű zöld felsőbe mennem. Szóval csak a fejem és a 2 lábam volt a naplementében, de marha jól nézett ki.

Lifttel visznek fel a szintekre. Kilépve a liftből, megint greenbox elé állítanak és csinálnak rólad pár képet, majd adják a számát. Ebből, a szintről való kilépésnél megphotoshopolt, nagyon jó hátterű nagyméretű képeket nyomtatnak vagy műanyag téglalapba rakják, ilyen fotóállvány szerűen. Nagyo jól nézett ki a végeredmény.

A legfelső emelet nyitott, csak egy magas üvegfal van, körbe lehet sétálni. Van itt egy kávézó, ami a Petronas tornyokra néz és 2db Sky Box. Mindkettőben helyi fotós készít rólad pár képet, de ha megkéred őket, a tiéddel is készítenek. Érdemes előre kigondolni, milyen pózokban akarunk állni, mert szigorú szabályok szerint megvan, hogy mennyi időt tölthetünk a boxban és ha lejárt az idő, megszólal a sziréna és jön is a morcos és szigorú biztonsági őr és már tessékel is ki, hogy jön a következő. Cipőt, táskát le kell venni a box előtt. Az egyik box szimplán a városra néz, a másik joby helyen van, annak az ikertornyok a háttér. Az itteni fotós fiú nagyon profin fotózott, nagyon gyorsan és nagyon jó pózokat kért, alig tudtam követni. Sietett, hogy a kis idő alatt, minél több fotót tudjon csinálni. Majd odaadta ő is, ahogy a 2. Sky Boxos fiú is, az elkészült fotókról a kis papírszámot. Plakátokon és szórólapon láttam, hogy ejtőernyős ugrás is van, fent viszont ennek helyét, yomát nem láttam.  A fotókat a legfelső emelet elhagyásakor a számok alapján egy gépben meg lehet nézni, ki lehet nyomtattatni 2 db-ot nagyban, kinyithatós tokban és el lehet vinni az összes képet. Ezt megkérdeztem, 130 RM (kb. 9.000Ft) let volna. Mondjuk jó képek lettek, tényleg.

A szemcsésebb lett "lopva" a kijelzőről, ajobb minségűt csinálták az én telefonommal. Íme a Sky Box sorozatom:

Szóval lehet a Sky Boxos fotókból vennei, megcsináltatni műanyag üveglap közé préseltetve, photoshopos nagyon jó TV-tornyos hátterekkel.

A kijelzők azt is hirdették, hogy bizonyos napokon, bizonyos időpontokban kulturális show-k is vannak.

Az Observation Deck-en szintén körbe lehet sétálni, ez már zárt. Itt több szuvenírbolt is van. Az egyik szinten van egy menő étterem is.

Valahol nagyon a közelben hirdette a KL ECO Parkot is.

Petronas Twin Towers, azaz a Petronas Ikertornyok

Az ikertornyok aljában egy nagy luxuspláza a Suria KLCCvan, ami tele van szuperdrága márkákkal, boltokkal. Ha a Dewan Filharmonik Petronas bejáratán megyünk be a plázának, rögtön a bejártnál jobbra kell menni, majd lefele a mozgólépcsővel a jegypénztárhoz, ahol jegyet tudunk venni a toronyba való feljutáshoz. 15 percenként engedik fel a csoportokat meghatározott létszámban. Érdemes előre jegyet venni, mert főleg az estiek hamar elfogynak. Délelőtt mindig több szabad jegy volt. Én az enyémet utolsó nap 16:00-kor mentem megvenni és már csak a legutolsó túrára a 20:30-asra volt jegy. Előtte nap délelőtt néztem el a jegypénztárba, akkor még volt több lehetőség. A felnőtt jegy 80MR (5600Ft) volt.

Ha az aluljáróból vagy a pláza szintjéről keressük a jegypénztárt, akkor a G szinten van.Az aluljáróban van egy Aquárium is.

A plaza legfelső emeletén mindenféle Adventure lehetőség.

A Dewan Filharmonik Petronas bejáratnál van egy mini szőkőkút (nem ez adja a zenét!), ahonnan a legtöbb ember fotózkodik a toronnyal. Innen látszik valóban a legtisztábban. Árusok rohanank meg, hogy vegyél nagylátószöget a mobilodra és akkor nagyon tuti képet tudsz majd csinálni. Tényleg nagyon jót lehet vele.

Ez sajnos nem saját fotó, egy tábláról fotóztam az épületben, de nagyon szép:

Ha átmész a torony másik oldalán lévő Taman KLCC Parkba, akkor lehet egyet sétálni a vörös pálmák között (sosem láttam még, nagyon szépek). Van egy nagyobb szökőkút, ez a zenélő, ahol este kb. 15 perces fény és hanghatásokkal táncol a kút. A parkban pici gyerekeknek van egy élménymedence, játszótér és delfin-bálna szobor.

Istana Negara, azaz a Királyi Palota

A szállásomtól a Bukit Nanas állomástól 6 megálló a zöld MRL vonalon a KL Sentral felé a Tun Sambanthan megállóig (2,60MR=182Ft), innen 850m gyalog. Írta a googlemaps, de a palotát nem találtam meg, csak a Royal Museomot. Ide a megállótól úgy jutottam el, hogy átsétáltam egy felüljárón egy kínai középiskola felé, majd valahogy elfogyott a járda és egy darabig szembe gyalogoltam a forgalommal az út szélén. De láttam, hogy nem járhatok rossz helyen, mert a falakon végig az arany royal címer volt kirakva. A Royal Museum kertjébe be lehetet sétálni és kifele jövet derült ki, hogy a múzeumba is bemehettem volna, mert ma van (május 18.) a Nemzetközi Múzeum Nap, ezért ingyenes. Amúgy se lett volna drága, 5MR volt a felnőtt jegy (350Ft). Már nem volt kedvem visszamászni, 35 fok volt és nyűgös voltam, hogy nem a palotát találtam meg. És fent amúgy is benéztem egy királyi terembe, nekem az elég royal volt. Azt mondta a portás, 3 km innen gyalog felfele valamerre a királyi palota, de nem találtam meg az utat, nyilván nem véletlen nincs kitáblázva. Amúgy is tudtam, hogy a bejáratot tudtam volna csak lefotózni, de akartam egy képet lőni.

Innen a Merdeka Square-re, a Függetlenség térre mentem.

Visszagyalogoltam a megállóba, ahol leszálltam és innen a Tun Sambanthan megállótól egy megállót mentem a KL Sentrálig a zöld Monoreal vonalon (1,20MR=84Ft). A KL Sentral-tól 2 megálló a piros KJL vonalon (Gombak felé) a Masjid Jamek-ig. A googlemaps KJL-ként jelzi és pirossal mindig ezt a vonalat, de a helyszínen a táblákon LRT Kelana Jaya vonalként van írva mindenhol. A megállóban felfelé indultam el a mozgólépcsőn, de utána kétszer megkérdeztem, hogy pontosan melyik kijáraton menjek ki. Jól tettem, mert így pont a lábához érkeztem, csak át kellett sétálni az út másik oldalára.

Itt betévedtem a Masjid Jamek mecset kertjébe, ahol rámszóltak, hogy az étellel és a kávémmal menjek ki, majd mikor megettem/ittam, visszamehettem és egy regisztráció után ezt a csodás ruhát kellett magamra ölteni. Balin mindig az otthonhagyott piros ruhámról álmodtam, hát nem pont erre. De a szabály az szabály, a vallás, az vallás. Tiszteletben kell tartan más kultúrákat, szokásokat. 35 fok volt és amikor egy kicsit is kivillant a lábam, a csadoros öltöztetőnőm (aki szegény korom feketében volt és csak a szeme látszott ki, annyira be volt bugyolálva) azonnal tépőzárazta össze a ruhát a térdemnél, pedig hosszúnadrágban voltam. Direkt nem megyek sehova a városba topba és rövidnadrágba, habár 35 fok van, mert úgyis tudom, hogy a legtöbb helyen majd rámadnak valamit, takarva a vállam és a lábam. Hát itt mégjobban kellett. Sétáltam egy gyorsat a kertben és már mentem is leadni a ruhát, mert kisült benne a szemem (is).

Majd egy kis hídon átsétáltam a függetlenségi térre. Itt van a világ egyik legnagyobb zászlótartó rúdja (mondjuk Hanoiban sem volt kicsi a Ho Chi Minh téren), itt van a Royal Selangor Club és az óratornyos, gyönyörű kupolás Sultan Abdul Samad Building, Abdul Szamad szultán-épülete. Kirakodóvásár és sátrak voltak előtte, így nem lehetett olyan szép képet készíteni. Továbbá itt a Nemzeti Textílmúzeum is az egyik sarkon és ráleltem egy nagyon jópofa múzeumra a Kuala Lumpur City Galery-re, ami gondolom a Nemzetközi Múzeum Nap miatt volt szintén ingyenes. Egy nagyon rövid maláj történelmi áttekintő után, néhány színes montázs a város és az ország jelenlegi kulturális dolgairól, majd pedig a Discover The City következett, ahol mindenféle jópofa 3D-s Kuala Lumpur-os dolog előtt lehetett fotózkodni. Itt volt egy city show is, amikor is betereltek minket egy a városról szóló makett terembe és a városról volt egy kis vetítés (fejlődés, gazdaság, nevezetességek stb.). Érdekes és színes volt.

Hazafele a piros vonalon a Masjid Jamek megállótól (Gombak felé) 3 megállót mentem a KLCC megállóig (1,70MR=120Ft), hogy a Petronas tornyokra jegyet vegyek estére a kilátóba.

Kijutás a reptérre:
 

Itt egy nagyon jó kis összefoglaló, árakkal, hogy mi az a 4 mód, ahogy kijuthatunk a reptérre a városból és hogy mennyibe kerül.

https://www.klsentral.info/kl-sentral-to-klia2/

Én az idefele már jól bevált vonat és shuttle busz kombót választottam. 10:20-kor indult a gépem, így “csak” 6:00-kor kellett elindulnom a szállásról.

Pontban 6:18-kor indult a vonat a Bukit Nanas állomástól a szokásos zöld Monoreal vonalon 7 megálló a KL Sentrálig. (2,80RM)

15 percenként jár a Shuttle Bus, 6:40-kor indultunk, most is 12 RM volt. Nem tudtam a Touch and Go kártyámmal fizetni ezt a jegyet. Kár, mert volt még rajta és a maradék kb.9-10RM-et és az 5RM depositot nem tudtam visszaváltani, mert ilyen korán még zárva voltak a jegypénztárak. A Bukit Nanas állomáson találkoztam két bőröndös turistával, kérdeztem, hogy a reptérre mennek-e és hogy busszal vagy vonattal. Ők is busszal jöttek. Jó, hogy hozzájuk csapódtam, áldom az eszem, mert egyedül nem találtam volna meg újra a Shuttle Bus-t, a pláza még zárva, sehol egy ember vagy tábla. Nekik már volt jegyük előre, ezért másik buszra tették őket, így elváltak útjaink. Hálás vagyok nekik a segítségért, egyedül bolyongtam volna. Pedig előző nap gondoltam rá, hogy megkeresem, hol van, úgyis voltam az állomáson, de elfelejtettem. Az ideút meg olyan káoszos volt, hogy nem emlékeztem már hol jöttem fel. 7:30-kor érkeztunk a KLIA2-re, ami a Terminál 2-nek felel meg. (KLIA=Kuala Lumpur International Airport…én erre csak hazafele jöttem rá J)

Egyik kijelzőn sem találtam a gépem kiírva, nem véletlen, mert a Terminál 1-ről ment. PÁNIK! Leszaladtam a KLIA Express-hez, 2RM-ért vettem jegyet a vonatra (persze a Touch and rohadt Go megint nem engedett át, mondva, hogy nincs rajta elég fedezet, pedig még 9-10RM-nek kellett rajta lenni!) és egy megállót kellett mennem a B Platformról (ezt a jegyre is rápecsételték) a KLIA megállóig (ez a Terminál 1). Itt fel az 5. emeletre a Departures felirat után, majd a check-in pulthoz. Megint jó volt előre csekkolni online, mert a web check-in sorban kevesebben álltak. A pultnál egy fiatal fiú volt, aki lánynak képzelte magát. Kifestett szemöldök, alapozó, diszkrét rúzs és francia manikűrös rövid műköröm (esküszöm jobban nézett ki, mint én!) A Malindo Air úgy tűnik, igazán elfogadó. Nekem semmi bajom nem volt ezzel, csak meglepődtem. Meg kellett mutatni a mianmari vízumom, nem volt elég telefonról, a kinyomtatottat kellett elővennem. Kérdezte, hány napot maradok és utána hova megyek, de ezt már mem kellett igazolni. A repjegy megkapása után még gyaloglás, mozgólépcsőn le és beállni az Immigration sorba: fotó, ujjlenyomat. Majd az első security check következett, ahol csak a táskát kellett betenni a szalagra, ki se kellett venni semmit belőle. Majd megkerestem a kapum, ahol nagyon hosszú sor állt és csak 2 security kapun lehetett áthaladni, ez eléggé lassította a dolgokat. Beálltam a sorba, majd kb. 20 perc után jött egy security-s hölgy és kérdezte, hova megyek, mondtam. Erre mutatta a repjegyemen, hogy az én bording time-om csak 9:35, úgyhogy akkor jöjjek vissza. Kerestem egy kávét. 14,50RM-ért ittam egy nagy capuccinót (1020Ft), akkora volt, hogy majdnem meg se tudtam inni. Volt pár édesség- és ajándékbolt, de leülni nem lehetett sehova, csak a kapuk előtti székekre a folyosóra. A kapura végül 9:20-as belépès volt kiírva, de nem siették el, 9:25 után kezdtük meg a belépést az utolsó security kapun. Itt már ki kellett pakolni a laptopot, telefont, folyadékot, stb. Egy hölgy elég komolyan megmotozott. Majd beülhettünk a váróba, ami egy székekkel elzárt rész, mosdó és telefontöltési lehetőség nélkül. És itt már vizet sem lehetett inni vagy tölteni.

Nagyon nagy a reptér és rengeteget kellett gyalogolni, majd rengeteg kapun becsekkolni. Érdees időben kimenni!

A gépen olyan kevesen voltunk, hogy kb. az 1/3-át töltöttük meg. A repülőm kaptunk egy forró csirkés szendvicset (gombásat is lehetett választani) és egy kis muffint, egy pohár vízzel.

Érdekes ételek, italok, amiket ebben a városban kóstoltam:

Én így búcsúztam az országtól:

6 napot (5 éjszakát) töltöttem a maláj fővárosban 2019. május 14-május 19. között. Szerintem ennyi idő elég volt a városra.