Hát(I)zsákkal világgá mentem

 VIETNÁM: (24 nap, március 14-április 6.) 

Vietnámba másfél hónap Balin való tartózkodás után mentem. A 30 napos indonéz turista vízumom miatt, amúgy is ki kellett volna újra utaznom Baliról, így Vietnámot vettem célba. Van ott egy kedves ismerősöm, aki szívesen fogadott, így könnyebben vetettem bele magam az ismeretlen ázsiai kúltúrába. Első utam volt Ázsiába, így remek kezdetnek tűnt a közös pár nap amerikai-magyar barátommal, aki már 5 éve Vietnámban él.Vietnámról általánosságban

Vízum: KELL, előre kell megigényelni online (is lehet)

Én itt igényeltem: https://vietnamonlinevisa.com

12 amerikai dollárt kell fizetni az online igénylésnél (30 napra szóló, egyszeri belépésre jogosító), majd 25$ a helyszíni átvétlénél. CSAK pontos összeget fogadnak el a helyszínen!

A leszállás után meg kell keresni a VISA AN ARRIVAL pultokat és le kell adni a következőket egy ablaknál:

• Útlevél (6 hónapra érvényes és legalább egy üres oldallal rendelkező)
• előre kitöltött formanyomtatványt (le lehet tölteni előre a netről, de ha nem töltöd le és nem nyomtatod ki, a helyszínen is adnak és vannak kis fülkék, ahol ki lehet tölteni, de azzal nagyon sok időt meg lehet takarítani, ha előre megvan)
• az online igénylés után kb. 3 napra megküldött a vízumelfogadásról szóló e-mailt kinyomtatva
• 2db igazolványképet (én Balin csináltattam többet is, kb. 600Ft-ért)

 Az online vízumigénylésnél ki kellett tölteni, hol, melyik reptéren és kb. mikor veszed át a vízumot (melyik reptére, melyik géppel érkezel és kb. mikor vennéd át), illetve hogy hányszori belépésre jogosítót szeretnél. Nyilván a többszöri belépésre jogosító drágább. 2-3 munkanapot ígérnek a megérkezésére, így is történt. De lehet 48 órán belülit is és extra sürgőset is kérni. Mindent lehet, csak többe kerül.

Én Ho Chi Minh reptérén léptem be először az országba, így ezt jelöltem be vízumátvételi helynek. Lászállás után felkerestem az office ablakot a reptéren (nem lehet eltéveszteni, a kifele vezető úton, bal kéz felöl van, olyan mint egy orvosi rendelő, ahol ülve vár sok turista). Leadtam az ablaknál az útlevelem és a szükséges papírokat, majd vártam, hogy egy másik ablaknál szólítsanak a hangosbemondóban név szerint. Odamentem, kifizettem a pontosan 25 dollárt és visszakaptam az útlevelem, benne egy oldalas vietnámi ragasztott vízummal. Az ügyintézés, várakozás kb. 30-40 perc volt összesen.

Tanács:

• legyen nálunk a pontos 25 amerikai dollár kiszámolva, mert nem váltanak fel és sokan szívtak emiatt, hogy nem volt nekik pontosan
• az online vízumigénylő lapon megkérdezik, hogy mikor lépsz be az országba pontosan és a tervek szerint kb. mikor hagyod el és hány napot tervezel maradni. Én ekkor még nem tudtam, hogy mikor hagyom el, ezért hasraütés szerűen beírtam, hogy 25 napot maradok és az ehhez kapcsolódó dátumot. A vízumra külön pecséttel rákerült, hogy 25 nap. A vízum pedig alapból 30 napra szól. Így nem tudtam, hogy ez a 25 napos pecsét csak tájékoztató jellegű vagy most akkor 5 nappal sikerült megrövidítenem a vízumom, de nem mertem kockáztatni, így 25 napon belül kiutaztam. Érdemesebb lett volna 30 napot írni tervezett maradásnak, aztán max. előbb elmentem volna, ők meg örülnek.

Kávé: a vietnámi kávé sűrűbb, mint ahogy mi isszuk. Úgy szűrik le fém szűrőkkel, 5-10 percig csöpög és egy ujjnyi sűrített tej van az alján. Isteni. Megkérdezik hidegen vagy melegen kéred-e. Ha hidegen, akkor gyakorlatilag jeges kávét iszol, mert beledobnak 4-5 jeget. És egy pohár hideg zöld teát adnak hozzá, mely semlegesíteni a kávé ízét. Elsőre furcsa volt kávé mellé teát inni, de aztán megszoktam.

Víz: a vizet ebben az országban sem ajánlatos meginni. Palackos vagy boltban vásároltat kell inni. Az éttermekben, sarki helyeken nehéz elkerülni, hogy az italunkba jeget tegyenek, de próbáljuk meg. Fürdeni teljesen alkalmas, tiszta.

Étel: sok helyen voltunk pl. Buon Ma Thoutba kajálni, jobb éttermekben is, helyiek sarki műanyagszékesében is, koreaiban is ahol mi grilleztük magunknak az asztal közepén parázson a csirkecombot, marhaszeletet, oldalast és a disznótőgyet (!). Egész, fejével ellátott kismadarat is grillezhettünk volna, kihagytuk. Voltunk sushi étteremben is, szegény vendéglátóm másnapra rosszul lett a valószínűleg nem friss nyers haltól és ételmérgezést kapott. Szerencsére nekem nem lett bajom.

Általánosságban, az egész országban nagyon sok az utcai kajaárus, akik kis, biciklikerékkel ellátott üvegkalickából árulnak szörnyen kinéző dolgokat, pálcikára tűzött, beazonosíthatatlan húsokat, szendvicseket.

A KFC-s kajától Nha Trangban rosszul lettem, őrült görcsös hasmenéssel távozott belőlem az ebéd. Nem tudom a sültkrumplit itt miből csinálták, de nem sikerült megemészteni.

Sok család még ma is a földön ülve eszik, de a legtöbben alacsony, támla nélküli kissámlin vagy magasabb támlás műanyag székeken ülve esznek, legtöbbször pálcikával. Mindhárom étkezésük főtt, reggelire is meleget, általában levest esznek. A pho leves nemzeti étel, szinte minden sarkon árulják.

Van az érdekes szendvicsük is: a bánh mi.

Nekem sok esetben volt gondom a higiéniával. Az utcán főznek, mosogatnak és esznek is, európai szemmel nem túl tiszta eszközökkel és környezetben.

Sokat kávéznak.

Vannak ilyen nagy kerek pöttyös, kemény lepényeik, amit öreg nénik szokták árulni és általában halolajjal eszik vagy tesznek a tetejére zöldséget, húst, úgy töltik kb. mint a mexikóiak, csak ez kemény, nem összetekerhetős.

Voltunk Buon Ma Thoutban egy helyi sarki kis koszosban, ahol rizspapírba, magunknak kellett beletekerni a zöldségeket, sültrizspapírt és a húst, majd szószokba mártani. Autentikus volt a hely is, az étel is, de leginkább éhenhaltam. Mint utána még nagyon sokszor, ha kajálni mentünk.

Viszont van a városban egy nagyon jó hely, ahol 2x is nagyon finom és friss csirkeburgert csinálnak, kis krumplival. 

Többször ittunk gyümölcs smoothet. Nem olyan volt mint Balin, nagyon más, de egész finom. Tejjel, sűrített tejjel, jéggel csinálják asszem. Csak sajnos sosem tisztítják ki előtte a turmixgépet és ha az előző vendég répalevet kért, akkor az avokádós italod kicsit répadarabos lesz. Bár ez a legkevesebb a higiéniai hiányosságok mellett. De ittam olyna helyen is, ahol színek szerint volt a turmixgép legalább, tehát minden színt külön turmixban csináltak, mondjuk az sem volt elmosva :-). Próbálj nem besárgulni Vietnámban! Már értem a bőrszínüket....

Pénz: vietnámi dong

• 1 vietnámi dong = Ft
• 1 Ft = vietnámi dong

Mindegyiken Ho Shi Min képe van. Nincs aprópénzük, csak papír. Érdekessége, hogy egyes papírdarabok, átlátszó műanyagot tartalmaznak. Én most láttam ilyet először.

Címletek: 500.000, 200.000, 100.000, 50.000, 2000, 1000

Egy nagyon jó összeállítás, hogy melyik pénzen minek a képe van, és mi az eredeti helyszín.

Időeltolódás: Magyarországhoz képest: + 5 óra

Emberek: Fura, kissé barátságtalan, általában nem segítőkész (főleg vidéken) és sok mindent fordítva csináló nép, nekem legalábbis. Voltak persze kivételek, de általánosságban ilyeneknek tapasztaltam a őket. Ha jéggel kéred a kávéd, tuti anélkül hozzák és ha jég nélkül, akkor tuti jéggel. Először felmosnak, aztán törlik le a port. Ha rendeltél valamit, simán elfelejtik és mondják is, hogy bocs, kiment a fejemből. Ha kéred a számlát, simán elfelejtik 25 perc múlva is kihozni.

Szeretnek dicsekedni és irigyek. Nagyon sok az egymás melletti egyforma üzlet. Ha nyit valaki egy virágboltot, akkor a szomszéd is nyit egyet. Ha nyit egy kávézót, a szomszédok is azt nyitnak. Így nem egyedi az egymás mellett lévő 3 táskabolt, 3 ékszerüzlet, 3 motorjavító. Az üzletek 90%-a utcára nyílik, nincs ajtaja, félig az utcán, félig bent a bolt. Legtöbb, ezekből az üzletekből van: kávézó (nem az európai értelemben sajnos, hanem a kis műanyag széken ülős, koszos pohárból ivós, földre köpködős), kajázó, virágbolt, papucsos-táskás-bőröndös, kisbolt szerű, gyümölcslevet vagy smootheet áruló, motorjavító. A nagyobb városokban aztán már vannak európai szemnek is kedves kávézók (Starbugs stb.)

A lányok nagyon szégyenlősök, halkan motyognak és idegen társaságában ritkán esznek vagy beszélnek. Nagyon jó példa erre az ismerősöm barátnője, aki pár nap után kissé feloldódott és már selfiet is készített velem, persze ezt is csak szégyenlősen, halkan.

Sokszor hittem, hogy kinevetnek, de ismerősöm mondta, hogy zavarukban nevetnek, nem engem.

Állatok: A 9. emeleten is találkoztam a Balin már jól megismert gyíkokkal és meztelen csigával is. Hogy jönnek fel a 9.-re? Benyomják a liftet, vagy mi? Sok a patkány (pl. Hanoit éjjel ellepik). A kóbor kutya kevesebb, mint Balin. Lehet, mert megsütik?!

Közlekedés (jobboldali):

Bicikli, motor autó, busz. Kevés az autó, mert nagyon drága adókat vetnek ki rájuk. Nagy, széles utaik vannak, a forgalom kényelmesen elfér a kisvárosokban. A motoron szintén annyian közlekedhetnek, ahányan ráférnek. A fiatalabbakat láttam elektromos motorral sokat. Ők nagyon dudálnak, de ők gyakorlatilag minden előzésnél vagy ha elmennek valaki mellett folyamatosan nyomják a dudát, a legtöbben a hosszabb kürtöt hogy vigyázz jövök. Nagyon idegesítő és hangos. Nagyon banbán vezetnek, a motorosok nem néznek semerre, mennek össze-vissza, nem előzékenyek és szinte a zebrán is elütnek. Ezért inkább nem is vetettem bele a motorbérlésbe. Balin van kultúrája a motoros közlekedésnek, itt nincs. 

SIM-kártya, internet:

Nagyon sok helyen lehet venni, még újságárusnál is hirdetik, de műszaki boltokban van leginkább. 4G SIM-ként hirdetik, már a reptéren is lehet kapni, meg is csinálják, kb. 4 dollár a kártya. Mindenképpen telefonszámot kell választani egy listából. A vietnámiak sokszor vesznek drágán telefonszámot, mert a fontos embereknek menő számuk van. Ezért képesek több ezer forintot fizetni. Mindenkinek kell számot választani, de ha mindegy, hogy milyen a számod, akkor csak pár száz forint a számvétel. Nekem a SIM kártya vásárlás dolog sajnos saját hibámból nem sikerült, mert egy olyan iPhone-ba akartam beletetetni, ami nem volt kártyafüggetlen. A T-mobil szolgáltatóm elvileg ingyen kikódolta volna nekem online az IME szám megadását követően, de több hét alatt sem sikerült, csak egy sms-t kaptam, hogy folyamatban.Az ígért 4jegyű kód soha nem érkezett meg. Otthon meg kellett volna ezt csináltatnom előre! Emiatt plusz napot maradtam a városban, mert nem mertem állandó net nélkül nekiindulni az országnak. Végül nem vártam tovább. Így sikerült az egész vietnámi tartózkodásomat helyi SIM kártya nélkül végigcsinálnom. Nem mondom, hogy nem küzködtem sokszor a nethiány miatt nem működő térképek, szobafoglalások és egyéb dolgok miatt, de sok szinte minden étteremben, kávézóban van net és sokszor törtem fel az ütcán én magam is a környező hotel vagy kávézó netét (a szupertitkos 12345678 wifikóddal).

 Érdekességek:

1. Érdekes konektor lyukak, amik sokszor nem működnek vagy csak betuszakolva a töltőt. A számítógép nehéz töltője sokszor kifordul belőle.

3. A wifi jelszót nem szoktál túlbonyolítani: a legtöbbször 012345678, esetleg a végén egy 9-es vagy 88888888 vagy 66666666 vagy. Sokszor „törtem már fel” így wifit a helyeken. JSzületett informatikus vagyok, na!

4. A szörnyű utcán evés a koszban, műanyag kissámlin. Számomra megszokhatatlan, de itt a kultúra része és minden négyzetméteren egy kajálda van vagy egy kisszéken ülő ember. És az utcán is mosogatnak, lavórban.

6. Majdnem mindent megesznek: kutyát, macskát, láttam szárított gyíkot, disznóbelet, disznóherét, malactőgyet, kukacokat is.

7. A közlekedés és a forgalom kriminális. Állandó dudálás, ami valójában kürtölés, hogy Vigyázz, jövök! Előzni bármelyik oldalról lehet. És a piros az nem piros, a zöld pedig nem zöld, ha a közlekedési lámpákról beszélünk. Nagyon nehéz átmenni egy zöldlámpás zebrán is, mert hiába van nekik piros, jönnek ők akkor is és nem állnak meg. A nagyobb városokban sok zebrán meg nincs is a gyalogosoknak lámpa, ilyenkor be kell várni egy helyit és vele átsasszézni.

8. Mindenhol vezetékek lognak az utcán, vastag kötegekben, általában az ember feje feleett vagy épp nem tudja miattuk kinyitni az ablakot. De a földön futva is gyakoriak. Mivel először nem tudtam, hogy ezek vastagon szigetelve vannak, elkezdtem ugrálni, kikerülni őket ijedtemben. Normális reakció, mert ha Európában egy árammal teli vezeték a földön fekszik, az sok jót nem lehet. Meg lehet próbálni kísérletezni vele, de utána soha többet.

9. Bárhol és bármit fotóznak. Számtalanszor láttam modell beállásban, csinosan felöltözött lányokat egymást fotózni a legkoszosabb, legjelentéktelenebb utcán vagy fal előtt. Sokszor megálltam tanulmányozni, hogy vajon mit fotóznak és miért.

10. A vietnámi hajvágó "szalonok"-tól mentsem meg az Isten!

 -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Közel egy hónapot voltam Vietnámban. Voltam északon, délen és meglátogattam az ország közepét is. Elmentem a hegyekbe és voltam tengerparton is. Ha újra szervezhetném a Vietnámi túrám, már máshogy csinálnám. Rutintalan voltam és nem jól szerveztem. Nehéz otthonról megszervezni egy ilyet, internetes útileírások vagy más élménybeszámolója alapján. MIkor itt van az ember már jobban látja vagy hallja, hogy mit érdemes. 

Érdemesebb lett volna vagy elindulni délről és felfele észak felé haladni vagy fordítva. Sokkal több mindent láttam volna és sokkal gazdaságosabb lett volna.

Nekem kimaradt a vietnámi túra alatt, de érdemes lett volna:

• Délen a Phu Quoc sziget, ami a kambodzsai partok előtt található és az ország legnagyobb szigete. Érintetlen trópusi erdők, fantasztikus strandok és kevés turista jellemzi Phu Quoc-ot. Az ABC News a világ öt legszebb és legtisztább strandja közé választotta, a szigeten található Bai Dai-t. A sziget híres a halszószáról, mely sokak szerint a maga kategóriájában a világ legjobbja.
• Hoi An – a Vietnám Velencéjének is nevezett halászfalu
• Mui Ne a sivatag a tengerparton (húúú pedig ez nagyon tetszett)
• Da Nang