Hát(I)zsákkal világgá mentem

BUON MA THOUT (5 nap, 2019. március 14-én éjjel érkeztem, március 20-án kora reggel mentem tovább)

Útvonal: Bali-Szingapúr-Ho Shi Min(Scoot) + Buon Ma Thout helyi járat (Vietjet Asia), Ár: 41.990Ft (27.077+10.913 +4.000 plusz poggyászfeladás)

Bejutás a reptérről: Grab vagy taxi.

(Denpasar) 10:50 -13:30 (Szingapúr) - (Szingapur)16:10-17:15 (Ho Shi-Minh), SCOOT: (27.077Ft) – 2 kézipoggyász (egy hátizsákkal + egy kézitáskával)

(Ho Shi-Minh) 19:35 - 20:30 (Buon Ma Thout ), VIETJET ASIA: (10.913Ft) – itt csak akkor fogadták volna el a 2 kézipoggyászt, ha a 2 együtt nem több, mint 7kg. Mivel nekem a kézitáskám 9 kg volt, így fel kellett adjam, ez plusz 330.000 VDN-be került (kb. 4.000Ft), a helyszínen a becsekkolás mellett egy pultnál be tudtam fizetni bankkártyával. Helyi kézpénzzel a helyszíni becsekoló pultnál is be tudtam volna, de nem volt nálam akkor még vietnámi dong.

Az országon belül közlekedő fapados járatok, mint pl. a Vietjet Asia vagy a Vietnam Airlines gyakran 1 órás késéssel indulnak. Nekem nem okozott gondod, mert nekem időm, mint atenger volt, de találkoztam olyna magyarokkal, akik már hazafele utaztak volna Magyarországra és emiatt igencsak veszélybe került a csatlakozásuk egy Európai országban.

Buon Ma Thout teljesen turistamentes kisváros majdnem az ország közepén, de inkább Dél-Vietnámhoz tartozik. Nem beszélnek angolul és semmi turistás rész vagy szolgáltatás nincs. Ez kellemetlen az olyan ügyintézésnél például, mint a helyi SIM kártya vétel.

A városba egy kedves ismerősömhöz érkeztem, akinél csodásan éreztem magam. Elsőre nagyon jó volt egy ismerőssel megismerni a helyieket, szokásokat, a pénzhasználatot, praktikákat stb.  De ha újra tervezném, akkor mivel úgyis Baliról Ho Shi Minh-be ment a gép, ottmaradtam volna 3-4 napot, bejártam volna a környéket és csak utána utaztam volna fel Buon Ma Thoutba. Igaz, akkor a 2 szép tengerparti település: Nha Tranf és Vung Tau kimaradt volna. De költséghatékonyabb  és ésszerűbb lett volna délről megközelíteni és bejárni az országot.

Kisváros lévén nem sok látnivaló van, de itt készítik állítólag az ország legjobb kávéját. El is látogattam a híres Legend nevű helyre, ahol 150.000VDN-ért az ország legjobb kávézójában megkóstolhattam az ország legjobb kávéját. Sznobizmus, tudom, mert a sima helyi kávézókban 10-20.000VDN-ért szintén jó kávét adnak, de a balinéz kaki kávé után kíváncsi voltam. Tényleg nagyon finom vol a kávé, de nem éreztem túl nagy különbséget a sarkon árulthoz képest. Maga a kávézó és a kertje gyönyörű Mi este voltunk, akkor is baromi hangulatos, csak így nem tudtam olyan szép képeket készíteni.

Dyur waterfall:

Voltam egy csodás vízesésnél. Ami sokkal csodásab lehetett volna, ha mindehol folyik, de úgy tűnik aznap kevesebb vizet engedtek a csapból, így csak ilyen kis vízesős volt. 50 perc volt, árkon, bokron, pusztákon, kicsi falvakon, földeken kimotorozni Grab-bal (szintén nem beszélt angolul), 108.000VDN-embe került. Egy kirándulásnak jó.

Van a környéken több is, ha valaki ilyesmire vágyik. És láttam, szerveznek két vízesés között biciklis-és rafting túrákat is.

A hazaút kínos volt, mert nem tudtam Grab-et hívni, mivel 30 km-re voltam a várostól. Nyilván egy sem járt a lakatlan földek környékén. Csodával határos módon végül találtam egyet a helyszínen, akit megkérdeztem, hogy nem vinne-e be a városba (kicsit beszélt angolul), de sajnos fuvarja volt, várta a kuncsaftot, akit kihozott, hogy végezzen és visszavihessen. Megkérdeztem, nem vinne-e minket kettőnket vissza. Mondta, hogy de, ha a vietnámi lány is belemegy. Hármónkat viszont nem bírt el a lapos motorja (és amúgy is én hátul lelógtam és alig fértem el rajta, képtelenség lett volna így árkon-bokron 30km-t menni). Vissza kellett mennie a következő faluba kereket fújatni. Amíg ő elment, mi találkoztunk egy európai kisbusszal, egy csapat francia turistával és az ő helyi, franciául beszélő idegenvezetőjükkel. A vietnámi kislány leleményes volt és megkérdezte az idegenvezetőt, hogy nem vinnének-e be minket is a városba. Szívesen bevittek, volt még 2 hely a kisbuszon. Nagyon aranyosak voltak a kb. 60 év körüli francia turisták. Az én lelkemnek nagyon jól esett, hogy találkoztam velük és segítettek. Lettetek a város szélén, kb. 4km-re a szállástól, hazagyalogoltam. Ingyen volt. Ráadásul az út újra visszaadta a hitem, hogy vannak még kedves, segítőkész, mosolygós emberek a világon, hamár ezt a vietnámiak napok óta ölték ki belőlem.

Érkezésem estéjén épp kávéfesztivál és nagy kirakodóvásár volt a városban több napja már, de sajnos összepakolták reggelre, mikor mentünk. De a fesztivál hosszabb ideig tartott, így másnap egy nagyon kellemes és nekem tévés szempontból nagyon jó szabadtéri előadásnak lehettem szemtanúja. Iszonyatos nagy, 3 emeletes, mindenféle vetített technikával ellátott óriásszínpadot építettek, hatalmas show-val. Megnéztük a főpróbát és másnap az igazi előadásba is belenéztünk. Szerintem nagyon színvonalas volt. Az ország természeti kincsei futottak képsorokon az amúgy hegyet ábrázoló kivetítőkön, 3 emeletes csúsztatott színpad az elején ál-tóval, vizesárokkal helyi zene, népviseletes táncosok, nagy kivetítőkön 7 kamerával, jimmyvel drónnal, műsorvezetőkkel, előadókkal közvetített műsor. És a vietnámiak NEM tapsoltak egyetlen produkció után sem. Hihetetlenek! Nálunk alig vannak ilyen nagyszabású, ingyenes, szabadtéri rendezvények, ezek meg nem örülnek. Más kultúra. Ezt még sokszor leírom majd, amikor a vietnámiakról lesz szó.

A város közepén tank és gyakorlatilag mindenhol Ho Si Minh képe és/vagy a kommunista zászlók lógnak, sokszor még külön a sarló-kalapácsos kommunista is.

Egyik nap megnéztük a The World Coffee Muzeumot, ami ilyen nemzetközi kávémúzeumnak van eladva. Semmi extra, egy kirándulásnak jó volt.

És jártunk egy Buddhista templomban is.

Amiket ettünk, ittunk:

A városról:

És egy kisvárosi hangulat: