Hát(I)zsákkal világgá mentem

Érkezés a Fülöp-szigetekről:

Április 23. 19:40 – 21:10 (1óra 30 perc, Air Asia) Puerto Princessa-Manila 4352PHP = 23.900Ft (ebben már benne a +  430PHP, a 20kg-os feladott poggyász)

Április 24. 00:40 Manila- 6:10 Tokio, Narrita (Jetstar) (4óra 30 perc, az időeltolódás miatt)

Indulásom előtt egy nappal, húsvét hétfőn épp földrengés rázta meg a Fülöp-szigeteket, amit Manilában is éreztek és elég nagy pánikot keltett. Áldottam az eszem, hogy nem utaztam egy nappal előbb Manilába, mert akkor pont elkapott volna engem is a rengés. Így viszont izgultam, hogy ha késik a manilai gép és fennakadások lesznek a manilai reptéren, lekésem a tokiói gépet. 1 órás késéssel állt csak be a repülőnk a zinduláshoz Puerto Princessában, mondanom sem kell, mennyire ideges voltam. Közben kiderült, hogy mi Manilában a 4-es terminálon szállunk le, nekem meg az 1-esről megy tovább a gépem és emlékeztem, hogy viszonylag messze vannak egymástól, plusz még be is kell csekkolni, csomagot feladni. Így volt izgalom egész nap. Leszálltamkor segítettek a csomagkiadásnál, megkeresték a csomagom, hogy előbb el tudjam vinni a szalagról. Majd mindenki azt mondta, busszal nem tudok átmenni a T1-re, mert már késő van, menjek taxival. Nem akartam fizetni. Ez egy nemzetközi reptér, oldják már meg a terminálok közötti átjárást! Végül nem volt más választásom, taxit akartam fogdni, majd láttam, hogy van Grab állomás a reptéren, így kértem egyet. Közben észrevettem, hogy mégis van shuttle busz, kiderült a T1-re megy, szóval gyorsan odarohantam és kb. 10 perc alatt már a másik reptéren is voltam. (Bocs faképnél hagyott Grab-es, aki amúgy 121 PHP-ért vitt volna át a másik terminálra). Elértem simán a gépet, még én vártam sokat. Az a gép is késett, így 1:30 körül indultunk el a 00:40 helyett. Kb. 4x vizsgáltak át a reptéren, a váróba leülni is csak úgy lehetett, hogy mindenkinek külön kinyitották a táskáját, kézipoggyászát, továbbá nem lehetett vizet felvinni, még duty free-set sem a gépre. Nem tudom, hogy Japán miatt vagy az utóbbi napok srí lankai merénylete vagy a földrengés volt-e az oka, mindenesetre meglepően sok átvizsgálás volt.

A puerto princessai reptérre nem érdemes és felesleges kimenni 3 órával előbb, mert úgy sem lehet még becsekkolni és az előtérben 2 bolton kívül semmi nincs, még ülőhely sem. Becsekkolás után a kis reptér emeletén nagyon jó kajázók vannak, még belga waffeles is van jó áron. Van sültkrumplis, kávés, panninis, főtt ázsiai kajás.

A Jetstar-on kaptam meleg kaját, a repjegy visszaigazolásomon is rajta volt. Nem tudom, hogy csináltam, mert a többiek nem kaptak. Lehet valamit elütöttem foglaláskor és drágább volt így a jegyem. Már nem emlékszem. Mindegy egy kis rizs (mi más?!), csirkehús, szósz, zöldtea és egy kis fánkszerűség jól jött éjjel 2-kor. A reptéren 2 papírt is ki kellett tölteni az országba való belépéshez. Csak a szokásos: nem vagy rablógyilkos, nem hozol be kokaint és olyan élelmiszert vagy dolgot, amit tilos, milliárdokat készpénzben, mikor jössz és mész stb. stb.

Nagyon szenvedtem a gépen, nem tudtam aludni sehogy. Az utolsó előtti sorban ültem, középen. Észrevettem, hogy a hátsó sorok szabadak, így odafeküdtem, de felkeltettek, hogy ez a személyzeté. És odajött egy stewardess és lefeküdt. Jah, azt hittem ő dolgozik?!. Szóval hulla fárdatan érkeztem Tokióba. Volt vagy 2 óra még levergődem a gépről, csomagok, immigration stb. A teriminál 3-on szálltunk le, át kellett gyalogolnom a T2-re, onnan ment a vonatom. A reptéren és a terminálok között futópálya minőségű borítás van. Mi van?! Jah, semmi, csak Japánba értem :-)

Volt busz is, ami átvitt volna a T2-re, de kb. 800 m volt gyalog. Egy narancssárga vonatra, az Access Expresszre kellett 1290jen-ért (3280Ft) jegyet vennem és az elvitt az Asakusa megállóig kb. 45-50 perc alatt.Itt volt a szállásom. Nem vettem meg a 3 napos metróbérletem, mert ahol megveszed és amikor először használod, onnantól számolódik a 3 nap és mivel a vonatra nem volt érvényes, amivel bejutottam, ezért azt javasolta a pénztáros majd csak az első utamon vegyem meg az Asakusa megállónál. Egy kedves úr a vonaton segített, hogy jó irányba megyek-e egyáltalán és az aplikációjával percre pontosan megmutatta mikor érek ebbe a megállóba, így nem kellett idegeskednem, meg nézegetnem a megállókat. Nagyon kedves fiatalember volt. Angolul nem nagyon beszélt, ezért beírta a telefonjába a  saját nyelvén hogy a következő megállónál kell leszálljak és megmutatta fordítóval angolul. Jólesett. 8:44-kor pontosan kiszálltam. A metróaluljáróban segítenek, ha bizonytalan vagy (elsőre hogy a fenébe ne lennél az),  hogy melyik kijáraton menj fel. 7 percre volt gyalog a szállásom a megállótól.

Sajnos csak délután 14:00-kor lehetett becsekkolni (ezek japánok, nem lehet csak itt humbukfukk előbb, itt precízitás van kérem!), így reggel 9-kor, hulla fárdatan nekiindultam a közeli Senjo-ji templom-ot megnézni, amit láttam is útközben. Ez egy 5 emeletes pagoda. A templom előtt húzódik a 250 m-es Nakamise Bevásárlóutca, ami gyakorlatilag a templomhoz vezet. Közel 100 üzlet szolgálja ki a helyieket és a turistákat évszázadok óta. Úgy tartják ez a város legrégebbi bevásárlóutcája. Ennél jobb helyet senki nem talál a szuvenírek begyűjtésére. Számos hagyományos tárgyat találunk itt, például evőpálcákat, fafésűket, maszkokat, kelméket, tradicionális fapapucsokat (geta),édességeket, de japán szerencse macskája (Maneki Neko) is megtalálható az árusoknál. Nagyon hangulatos. Sajnos az idő szomorkás, esős, 20 fokos volt.

A templomnál an egy nagy fém doboz. A perselybe 100 jent kell dobni, majd meg kell rázogatni a dobozt. Az alján van egy lyuk, onnan ki kell esnie egy pálcikának, rajta egy japán számmal. Ezt be kell azonosítani a fakkoknál és a megfelelő számút kell kihúzni. Kértem segítséget. Nekem szerencse jött ki. Jupiiiiii!

A templom után a szállásomtól 1,5km-re lévő Tokyo Skytree-ig gyalogoltam, mert szabad szemmel is láttam, hogy a közelben van. Nem mentem fel végül, mert borús volt és esett és amúgy meg 5 percet lehet fentlenni és 4200jen (kb.11.000Ft), ha felmész a 450. emeletig. Ha csak a 350.-ig, akkor csak 3200jen (kb. 8200Ft). A torony amúgy egy fél napos programnak jó így is, rengeteg bolttal, étteremmel, planetáriummal, akváriummal, technológiai robotkiállítással. Én az akváriumba mentem. Kicsit csalódás volt, mert kicsi, kb. 25 perc alatt körbeértem. De igényesen, szépen meg van csinálva és van pingvin show is egy nap 3x. Nem nagy szám, de a gyerekek élvezték. Látni lehet nagyon szép és színes, soha nem látott halakat és a medúzákat, utóbbiakat pl. 1-20 napos korukig. Érdekes. Emellett zene, installációk és egy helyen vetítés is. Szép. 2050 jen, azzaz kb. 5200Ft volt a belépő. Planetáriumba nem mentem végül, többfajta műsor és előadás van, menő, fekvős fotelekkel.1500 jen körül volt.

Képek még a városról:

Japán szállás 1: Mustard Hotel Asakusa 1.  3 éjszaka (április 24.-25.-26.) (24 férőhelyes emeletes ágyas) 18.635Ft/3 éj (7368JPY) = 6211Ft, Cím: Taito-ku Kaminarimon 2-13-1, Taito Ward, Tokyo, 150-0042, Japán   +81 3 5830 8031

A helyszínen kellett fizetni, lehetett kártyával. A szállást csak ajánlani tudom. Isteni jó. 4-5 emeleten csak kapszulaágy szerű fekhelyek, kicsi és nagy törölköző, papucs, ágynemű, külön emeleten van a fürdő a lányoknak, ahol hot sping is van (forró vizes medence, szauna, hideg vizes dézsa), nagyon finom reggeli (frissen sült kifli és hotdog savanyúsággal, narancslével, kávéval). És nagyon jó helyen van, az Asakusa metrómegállónál és vonatállomásnál. 

Első túranapom reggelén kicsit szerencsétlenkedtem, mert nem találtam, hol lehet 3 napos metrójegyet venni, mert az Asakusa megállónál nem lehetett, nem értettem miért. Majd rájöttem, hogy én a reptérről vonattal jöttem, így ez egy vonatállomás. Csak olyan sok a vonat és úgy szerteágazik a városban, mint a metró és néha nem is tudom, hogy most vonaton vagy metrón vagyok. Sokszor egy állomáson, egy sínen is futnak.. Nagy nehezen megtaláltam a Visitor centert, ahol kaptam mindenféle térképeket és nagyon szépen elmagyarázták, hogy jutok el az első nevezetességhez és hogy mire használhatom a 3 napos metrókártyám, ami az 1. hasznàlattól szàmolja a 72 órát. Nagyon logikus ès világos a metróhálózat, csak rà kell jönni ès utàna csak figyelni a táblákat. Minden szépen ki van írva tàblákra és sokszor a földre is. És persze Asakusan van metróállomás is, de máshol kellett keresni.

Minden metróvonalnak van egy neve és színe, ezt jelölik a tàblàkon. A vonal kezdőbetűje bekarikàzva a vonal színèvel. T betű kék karikában a Tozai Line. Minden megállónak van neve ès száma is, így könnyebb rájönni lent a metrónál, hogy melyik irányba kell menni. A T8 Takabasbi megàllóhoz a T kék vonalon a T8-as szám irányába. A 3 napos kártyát (kis zöld, vékony papírkártya, 1500jen (3800Ft)csak bedugom a gépbe a kapunál, majd a másik oldalon nem felejtem el kivenni. Ès a metró, illetve az állomás elhagyásakor ugyanígy. Tök jó, mert meg se kell jegyezni az állomàsok nevet, csak a színre és a számra figyelni. Nagyon praktikus.Csak el ne hagyd! és ne felejts el kivenni a gépből.

Első túranapomon valahogy jól ráéreztem, hogy mi merre van, és nagyon jó kört jártam be, sok felesleges menés nélkül.

Császári-palota és kertje

Asakusa Line, Rose rózsaszín metróvonalon az Asakusa A18 megállótól 5 megàlló A13 Nihombashi megállóig, innen átszállás a Tozai Line-ra, Sky nevezetű halványkék metróvonal: A13 Nihombashi megàllótól 2 megàlló T8 Takebashi megállóig.

Sajnos rossz bejáraton mentem be ès csak a kertjét tudtam megnézni. Azt gondoltam,a kertből majd át lehet sétálni a palotába, de miután először a kert belsejében, majd kívül a vàrfal körül km-eket sétáltam, nem találtam olyan bejáratot, ami nyitva lett volna. Nagyon szép amúgy a kert, rengeteg érdekes virággal, fával, bambusszal. De sajnos csak pottyantós WC-ket találtam, az meg nem olyan jó hasmenés ellen. Mikor már feladtam volna, hogy látni fogom a palotát, hazafele találtam egy bejáratot, felsétáltam, de sajnos zárva volt, pedig elvileg csak hètfőn ès pènteken nem látogatható, látogatásomkor pedig csütörtök volt. Szerintem valami program, hivatalos rendezvény lehetett, mert az egyik bejáratnál sok rendőrt és titkosszolgát láttam, meg tv-s kamerát. Azért kívülről csináltam pár képet az esőben.

Omotesando

A Meidzsi templom melletti park mentén húzódik a város divatcentruma. Elegáns kirakatok, széles járdák, hömpölygő tömeg, extravagáns öltözetű fiatalok... Itt van az Orientál Bazár, ahol az 1 dollárostól az 1000 dollárosig mindenféle japános ajándék kapható.

A palotától elgyalogoltam a sötétzöld Chiyoda metróvonalhoz ès a C10 Nijubashae(Marunouchi) megállótól 6 megállót utaztam a C4 Omote-sando megállóig. A metróaluljaróban egy öltönyös forgalom- és turistaigazító úr ismét segített tájékozódni, mert hirtelen azt sem tudtam, melyik megállóban vagyok. Mondjuk jobban jártam volna, ha egy megállóval később a C3 Meiji-jimgumae Harajuku megállónál szállok le, akkor kevesebbet kell gyalogolnom. Mindegy, nézelődtem az utca mindkét oldalán lévő elegáns butikok kirakatában. Találtam egy nagyon szimpatikus, nagy fagyis édességet, de 1550jent (3800Ft-ot) kértek érte. Azért egy, az én pénztárcámnak megfelelő ZARA-ba benéztem. Szépeket láttam, de drágább mint otthon. Bármit megnéztem, 15.000Ft volt. Benéztem egy kézzel készített cukorka boltba is, adtak kóstolót.

Meidzsi sinto szentély

A hívők kis fatáblácskákra írhatják fel a kívánságaikat, amiket aztán a szentély udvarán levő fa törzsére akasztanak. Parkjában most sűrű erdő egy híres iriszkerttel. A parkban álló templomegyüttes hagyományos esküvői szertartások színhelye. Ha jó megállónál jösz fel a Meiji-jimgumae Harajuku megállónál, akkor pont a park bejáratához jutsz. Elég sokat be kell sétálni az erdőbe, majd kezet mosni a fa segédeszközzel és jöhetnek a szerencsetàblák. Közben a nap is kisütött. A szentélynél nem lehet fotózni. Pénzérmet kell bedobni,2x meghajolni, elmondanina kívánságot, 2x tapsolni és megint meghajolni. Kb. ez a szertartás.

Shibuya, a világ legforgalmasabb kereszteződése.

A szentélytől a F15 Fukutoshin megállótól a Brown Line metróvonalon 1 megálló a Shibuya megàllóig. A metróról leszállva a 7-es kijáraton kell kimenni.

Jó, hogy volt információs pult és meg tudtam kérdezni, mert így tényleg a kereszteződésnél értem föl. Szembe bementem a Sturbucks emeletére, ahol csodàs CD bolt is van és az emeletről szépen be lehet látni a kereszteződést. Nem volt olyan nagy most a nyüzsi, de làttam ezt is.

Tokyo Metropolitan Government Building(ingyenes kilátó)

A Shibuya metrómegàllónál mentem vissza a lila Hantomon Line-ra és a Z1 Shibuya megàllótól 2 megállót mentem a Z3 Aoyama-itchome-ig. Itt átszálltamna a magenta vonalra, azaz az Oedo Line-ra és az E24 Aoyama-itchome megállótól 4 megàlló az E28 Tochomae.

Ha jó kijáratnál megyünk ki, ott is az épület. A lift előtt belenéznek a táskába a biztonságiak és már repülünk is felfele a 45. emeletre. Nagyon kényelmes, csendes, nyugodt, leülős, megpihenős kilátórészt alakítottak ki egy kis kávézóval és ajándékbolttal. Itt csak egy WC van az emeleten, külön zöld gombbal nyílik az ajtaja (nem a kicsi fehérrel, amit majdnem megnyomtam és beriasztottam a házat vagy valami nagy bajt csináltam volna, mert az őr lefeheredett). Nem mindegyik WC-csészét tudtam értelmezni, de asszem én végül jó helyre pisiltem. :-)

Akihabara, az elektronikus negyed. Sok a manga és az anime.

Átsétálni a Shibuya megállóig, vagy az Oedo-Line E28 Tochomae megállójától 1-et menni az E27 Shinjuku megállóig. Innen átszállni a világoszöld Shinjuku Line-ra és az S01-től 7 megállót menni az S08 Iwamotocho megállóig. A3-as kijáratnál kell kimenni. Innen egy kis séta. VAGY sokkal jobb, ha a Ginza Line, narancssárga metróvonalon a G14-ig a Suehirocho megállóig VAGY a Hibiya Line, szürke metróvonalon a H15 Akihabara-ig menni.

Egy kicsit beteg ez a negyed. Tele van hülyeséggel, perverzséggel. Kütyük, mangák, animék, játékok, szerepjátékos kávézók mindenfele.

És a pacsinkó, ami egy flipper-szerű játéktermi játék, a japán nemzeti szerencsejáték? A játékkal pénzt nem lehet nyerni, hanem golyókkal még több golyót lehet nyerni, a golyókért tokeneket vagy ajándéktárgyakat lehet kapni, amiket pedig egy szomszédos épületben kis jutalék ellenében pénzre lehet váltani. Tehát technikailag nem szerencsejáték, de valahol mégis az. Hangos butáskodás az egész. 

Én is beültem egy szerepjátékos kávézóba, úgynevezett maid cafe-ba, ahol beöltözött kislányok vinnyognak és neked is azt kell. Külön kód van a beszédre. Azért kellett plusz 500 jent fizetnem, mert egyedül ültem be és ha egy óránál tovább vagyok, fizetni kell, mert foglalom a helyet. Ez diszkrimináció! Örüljenek neki, hogy egyedül is bementem elkölteni a pénzem! Lehetetlenség volt 1 órán belül végezni, olyan lassan hozták ki a rendelést. Kaptunk ajándék hajpántot és egy drágább csomagban az is benne van, hogy lehet velük fotózkodni, egyébként nem. Tele van ilyen beöltzött kislánnyal a negyed, akik gyűjtik az étterembe, kávézóba a népet. A szingli adómmal együtt 1380jent fizettem. A fagyikehely amúgy fini volt.